(Térdénél a gyermek, zsák a varrása)

Nyuszika, a szende nyúlleány szüleivel az erdőszélen lakott egy szép, piros-tetős házban.
Iskolába menet minden nap át kellett vágnia az erdőn. Meg is kerülhette volna persze, de az elkerülő út túl hosszú, és túl fárasztó. Lusta volt, züllött, korhely és tohonya, így hát anyukája tiltása ellenére az erdőben jött-ment, oda és vissza.
Az egyik nap aztán, mi történt, sírva ért haza az iskolából!
-Mi a szél szól Nyuszika, -kérdezte az anyuka, -miért sírsz kislányom?
-Jaj, jaj, megerőszakoltak!
-Szent Pamacs! Mikor?
-Tegnap, tegnapelőtt, ma, de holnap is megyek!
Beódalgott a gyerekszobába, levetette elnyűtt, bordó szvetterét, lerúgta a farmert, ami a térdénél lyukas volt.
-Nem konfúzus az ilyesmi, -morogta maga elé révedve. -Egyáltalán nem az!
Aztán beleköpött a virágcserépbe, pukkantott a fenekével, végigvetette magát a pamlagon, és így szólt:
-Hja, nehéz dolog ezt a dolgot ignorálni!
De aztán másnap is ment, minden nap ment azután.

(Figyelem fiúk, lányok, pupákok, éberek és stréberek: ennyire jó tud az lenni, amire az erkölcs-csőszök azt mondják, hogy nem szabad!)