Részlet a ZÖGLING című regényből.

A vezérség kérdését először Gnúfos vetette fel. Túróssal beszélt a dologról. Azzal érvelt, hogy a telepieknek is van vezérük, s ez az érv, bármennyire egyszerűnek, és primitívnek tűnhet a retorika és a formális logika tudományában kellően járatos személyek számára, akkor, és ott, elégségesnek bizonyult, hogy a Tejfölfejűt meggyőzze.
-Ha nekik van -mondta, -akkor nekünk is kell, dögölj meg.
-De ki legyen az? -tűnődött Gnúfos.
-Szerintem a Nagy Gyuszi, -vonta meg a vállát könnyedén a kis szőke. Ő tud a legjobban káromkodni, a béketárgyalásokon nem vallunk vele szégyent.
-Dögölj meg, hülye állat! A béketárgyalásokon? Ki akar itt béketárgyalásokat!
-Béketárgyalások kellenek, -magyarázta a másik. -Béketárgyalások nélkül nincs háború. Minden a béketárgyalásokkal kezdődik. A felek tárgyalnak, de természetesen nem tudnak megállapodni, mert nem is akarnak, dögölj meg, s akkor jöhet a csihi-puhi.
-A Gyula akkor se jó!
-Mért nem, dögölj meg?
-Dögölj meg te. Azért nem, mert kicsi. Alig nagyobb, mint mi. Így nem lesz tekintélye a küldöttség előtt.
A Túrós gondolkodóba esett ezen.
-Igazad van, dögölj meg. De akkor ki legyen?
-Mondd meg te, te vagy idevalósi.
-Hát akkor legyen a Mucsi Lali?
-A Mucsi Lali? Nem te mondtad róla nemrég, hogy nincs ki mind a négy kereke?
-Jól van, na, de legalább nagy és erős.
-A cigány Jocó nagyobb és erősebb még nála is!
-Persze, még jó, hogy erősebb. De, akkor is! Ki választana egy cigányt vezérnek!
-Mer mér ne lehetne? Hol van az előírva, hogy nem lehet?
-Nincs előírva, hülye állat, semmiféle szabály nem tiltja, de akkor sem blamálhatjuk magunkat. Képzeld el, hogy azt mondják az emberek: ismered a Vasút utcaiakat? Szép kis társaság. Egy koszos cigány a vezérük!
-Nem bánom, -egyezett bele Gnúfos, némi tépelődés után, -te ezt tényleg jobban tudod, dögölj meg.
-Dögölj meg te, te állat. Akkor megegyeztünk.
-Meg.
-Szólok a Mucsi Lalinak.
-Szóljál, akkor, hülye állat. Én meg megkeresem a Nagy Gyulát.
Így esett, hogy ők négyen összegyűltek a fészerben. A délután viseletes volt, a perzselően forró nyári nap lefele hanyatlott, s Schwartz néni hatalmas cseresznyefájának ágai között vert fészket, és egyszer csak cigány Jocó is befutott.
-Vedd át az őrséget odakinn, -mondta neki a Nagy Gyula, -amíg vezért választunk, aztán majd szólunk, amikor bejöhetsz.
-Én nem választhatok?
-Dehogynem. Kire szavazol?
-Rád.
-Rám? Jól van. Akkor most menj.
Cigány Jocó kivette a zsebéből a bugylibicskáját, kinyitotta, s odaállt a bejárat elé, az 1. számú őrhelyre.
-Nos, szarzabálók, akkor böfögjön fel mindenki egy nevet, -mondta Nagy Gyula, s kényelmesen elhelyezkedett az asztal mellett, egy rozoga széken. -Pofázzatok.
-Mucsi Lalira szavazok, dögölj meg, -mondta a kis szőke.
-Mucsi Lali, -mondta a Gnúfos is, vigyorogva.
-Eddig kettő null, -hehegett a Nagy Gyula. -És, te, hülye állat, -nézett Mucsi Lalira, te kire szavazol.
-Mucsi Lalira, -mondta Mucsi Lali.
-Magadra nem szavazhatsz, dögölj meg!
-Nem?
-Persze, hogy nem. Ekkora állat, hogy lehet valaki!
-Akkor kire szavazzak?
-Mit tudom én. Akire akarsz. Szavazz rám, úgy sincs jelentősége.
-Jól van, dö…dögölj meg. Rád szavazok.
-Na, jó. -Nagy Gyula előhalászott valahonnan egy bicskát, s belevágta az öreg asztal össze–vissza repedezett deszka-lapjába. -Összegezem az eredményt. Ketten szavaztak Mucsi Lalira, ketten rám, így most döntetlen az állás. Az én szavazatomnak kell eldönteni, ki legyen a banda vezére. Én pedig…én pedig Nagy Gyulára szavazok.
Gnúfos és Túrós egyszerre üvöltöttek fel.
-Rohadt, szemét csaló! Most akkor te sem szavazhatsz magadra, hülye állat!
-De én igen, -érvelt higgadt hangon a köpcös, -az utolsó szavazónak, ha döntetlenre áll a választás, joga van saját magára szavazni, ezt ti is tudjátok!
-Vétót emelek, dögölj meg, -kiáltotta a szőke.
-Én is, -csatlakozott Gnúfos. Írásbeli titkos szavazást indítványozok. Hívjuk be cigány Jocót, egy darab papírra mindenki írja rá a saját jelöltjét, bedobjuk itt, ebbe a dobozba, s aztán meglátjuk.
-Ki voksol emellett a fing mellett? -köpött ki oldalra megvetően a Nagy Gyula. –Én aztán biztosan nem. Kezeket fel, aki nem.
Fenyegető tekintettel nézett körbe, de a kezek lenn maradtak. -Rendben van, tetű állatok. Hívjuk be a cigány Jocót!
-Hívjuk.
A megismételt szavazáson aztán kibukfencezett az igazság. Hogyan történt, hogyan nem, négyen szavaztak a Mucsi Lalira, Nagy Gyula egyetlen egy szavazatot kapott.
-Mit kell most tennem? -kérdezte a vezér, amikor a kedélyek lecsillapodtak.
-Mondj egy megnyitó beszédet, -javasolta Gnúfos.
-A’ meg milyen? -pillogott aggodalmaskodva Mucsi Lali.
-Hát, tudod, na. A rádióban szoktak, ha valakit megválasztanak valaminek, olyan izét… székfoglalót tartani.
-Szégfoglalót? -a vezér gondolkodott. -Azt lehet. Itt ez a szég, hülye állatok. És én most, én most, mit is kell csinálnom?
-Ülj le, -súgta Gnúfos, -s mondd azt, hogy „íme elfoglalom az engem megillető vezéri széket”
-Rendben. -Mucsi Lali leült az asztal mellé, egyik kezével megfogta a Nagy Gyula tőrkését, a másikkal pedig a piros ászt. -Azt az illetőt, aki engem… elfoglalta valaki a vezéri széget, …hogy van tovább?
-Hagyjuk, -simított ki egy rakoncátlankodó fürtöt a szeméből a Túrós, -nem érdekes. Adj inkább parancsot, hogy osszon valaki. Lucsi-pucsi tökre zöldet.
Túrós szövege függelemsértés volt a javából, mert a gúny eme nyilával Mucsi Lali botrányos kártya-tudását vette célba, ám a fiúk közül senki nem tudta, mi is az a függelemsértés, a vezér elmebeli képessége pedig kevés volt ahhoz, hogy ezt a cseppet sem burkolt sértegetést felismerje. Később, amikor a harmadik piros ultimóját fogták el, s összes pénze a többiekhez vándorolt, megmérgesedve felállt, s a széket, amin addig ült a falhoz vágta. A szék, ripityomra törött, öreg volt már. Így ért véget a vezérválasztás, s a vezérválasztás utáni első, ünnepi kártyaparti. Útban hazafele, amikor már csak ketten maradtak, Túrós odaszólt a Gnúfosnak: holnap részeg lesz a fater, minden pénteken berúgik. Kilophatjuk a fát.
-Jó, -mondta Gnúfos. -Te valóban egy tetű állat vagy. Mért seggel be a faterod péntekenként?
Gnúfos nagyapjának portája előtt álltak, a cseresznyefa alatt.
-Mert pénteken van a gyárban a termelési értekezlet, és a termelési értekezlet után muszáj berúgni, a fater kollegái is ezt teszik.
-De, mi a magyarázata? – makacskodott Gnúfos.
-Fingom nincs, -köpött a cipője mellé egy gusztusos nyálcsomót a szőke. Adj egy stabot. Kösz. Tüzed van?
-Szóval?
-Tényleg nem tudom, dögölj meg. A fater a múlt pénteken annyit mondott, amikor megjött, hogy hánynom kell ezektől, elvették a nagyfater tizenöt holdját, most meg nekem ugatnak a munkaversenyről, aztán fogta az ötliteres demizsont, minket meg kizavart az udvarra.
-Állj a fa mögé, hülye állat a stabbal, -figyelmeztette Gnúfos, -mert lebukunk. Szóval a munkaverseny miatt szív be!
-Mondjuk.
-Na, jó. Megyek burkolni, kilyukad a belem. Csá, Túrós.
-Zabáld magad tele, míg szét nem repedsz a szartól, hülye állat.
A pénteki nap eljött, Túrós faterja azonban, szokásától eltérően nem rúgott be ezen a napon, az okot, hogy miért nem, nem lehetett tudni. Várni kellett még egy hetet.