Futva érte őket utol Vadmacska. Vadvirág csokrot lengetett, mutatta, milyen szép. Meg kellett nézni. Megnézte, megcsodálta Lajos, az apa, Gizella, az anya, és Szóka Balázs a pap.
-Nagyon szép, -mondta Szóka Balázs, és rámosolygott Vadmacskára.
-Miről beszéltetek, -kérdezett vissza szeleburdian a lány. -Fél-füllel hallottam, megint filozofáltatok…
Kassai apuka türelmesen elmagyarázta a lányának, miről esett szó, míg ő a virágokat szedegette. Az ösvény, ahogy a Zsigrayhoz közeledtek kiszélesedett, négyen elfértek egymás mellett. A lombokon átszűrődött a napfény, a fák ágait a fejük fölött könnyű szellő mozgatta.
-Azt állítottam, illetve, inkább úgy fogalmaznék: oda akartam éppen kilyukadni fejtegetésemben, hogy a minket körülvevő világ, a világot mozgató törvények a dialektika vaslogikája szerint megismerhetők, mert semmi nincs elrejtve szemeink elől, az anyagi világ egy nagy, nyitott könyv, bárki olvashat belőle és az egyedi dolgokból összerakhatja, mint gyermek az építőkockákból a teljes igazság, az általános igazság várát, kikövetkeztetheti az összefüggéseket. Az atya ezzel szemben megfordította a kérdést…
Kassai Lajos megállt, s megtorpantak a többiek is. Hátuk mögött vidám kacagás hangjai hallatszottak, botjaikkal hadonászva közeledett a két fivér.
-Én azt mondtam, -vette át a szót Szóka Balázs, hogy jobban járunk, engedtessék meg nekem most ez a triviális kifejezés, hogy „jobban járunk”, ha a világ megismerését Istennél kezdjük. Szerintem, ha Istent ismerjük, a világot is ismerjük. Ezt kívántam bebizonyítani. Nevetett. Q. E. D.
-Szomjas vagyok, -vetette közbe Gizella. -Csak találunk már valahol egy kocsmát, ahol ihatunk valamit,
-Szerintem nincs igaza, atya, -mondta Karolina még mindig lihegve az iménti nagy futástól. -Már bocsánatot kérek. De nem elég Istent ismernem, hogy rájöjjek, hogy működik például egy zár? Vagy, hogyan röpítik el hozzám a rádióhullámok az éterből a zenét? Mi ment végbe Leonardo da Vinciben, amikor a Mona Lisát festette? Miért kék a kék? Miért zöld a zöld. Miért piros a piros. Hogyan repülnek a madarak, miért süllyed el a vízben a vas, és miért nem süllyed el a fa? Apám az egyedi dolgok megismerhetőségéről beszélt, atya pedig az általános összefüggések megismerhetőségéről.
-Az általános összefüggések az egyediek törvényszerűségeiből következnek, -szólt közbe a pap.
-Igen ám, de az általános következtetések esetében mindig tévedünk, vagy, mondom inkább így, általában tévedünk, míg az egyedi dolgok törvényszerűségeit illetően a tudósok nagyon pontos, szakszerű és használható megállapításokat tesznek. A tudósok látják, milyenek a világ jelenségei, leírják, képletekbe foglalják: hány elektronnal rendelkezik ennek, vagy amannak a kémiai elemnek az elektronhéja, kiszámítják a tömegvonzást a relativisztikus tömegnövekedést, a fényelhajlást. Aztán jönnek a filozófusok és mindebből a gyakorlati tapasztalatból összeállítanak egy világképet, benne Istennel, ha idealista filozófusok, mint Platon, Hegel, vagy Isten nélkül, mint Aristoteles, Freud, Marx, Engels és a többi materialista, istentagadó és ettől kezdve semmi nem stimmel, akármilyen izmus égisze alatt született is, az elméleten lyukak vannak, át lehet rajta látni, mint a szitán.
-Nocsak, -mondta Szóka Balázs, -micsoda kis filozófus rejtezik ebben a lányban!
-Nagyon meleg van, -sóhajtott Gizella, és kézfejével a homlokát törölgette. -Nincs már messze a Normafa, ugye?
-Ez mind szép, lehurrogni apádat, az atyát és a filozófusokat, de akkor hogy vélekedsz te a dologról, -kérdezte Kassai Lajos tréfás szemrehányással a hangjában. Utat engedett Zoltánnak és az ifjabb Lajosnak, had szaladjanak előre, had vívjanak a botokkal.
-Én éppen téged védelek, apa, -nevetett Vadmacska. -Csak te nem érted. Te közgazdász vagy nem filozófus, vagy társadalomtudós! Most állítottad éppen, hogy a jelenségek anyagi természetűek, és így, innen kiindulva megismerhetők. Amikor te a világ megismerhetőségéről beszéltél, az egyes dolgok megismerhetőségéről beszéltél. Az atya pedig…
-Az atya pedig Isten megismerhetőségéről és ezen módon a világ megismerhetőségéről, -vágott közbe újra a pap.
Az erdő egyszerre csak elfogyott, otthagyta őket, tágas, lejtős, füves területre értek, ez olt a Zsigray. Ismerték ezt a helyet, tudták, ha felmásznak a lejtőn, a Normafánál találnak vendéglőt, ahol ehetnek, ihatnak. A vita a körülmények megváltozása folytán: zárt rendszerből /a zárt rendszerek elmélkedésre serkentik az elmét/, a fák által alkotott természetes alagútból kiértek a tágas mezőre /tágas mezőkön gyakorta tapasztaljuk, hogy a gondolatok szanaszét futkosnak, mint hancúrozó lovacskák/ -elakadt, csendesen kimúlt.
Vadmacskának lettek volna további megjegyzései, de a társaságot már nem érdekelte a filozófia. Kassai Lajos korát meghazudtoló fürgeséggel a fiai után vetette magát és a többiek is megszaporázták lépteiket.
A gondolatok azonban megragadnak az ember fejében és máshol, más alkalmakkor újra előjönnek. Fog még vitatkozni a világ megismerhetőségéről egyszer Kassai Karolina és hiába is próbálnám rejtegetni a titkot, az olvasó úgy is rájön, vitapartnere Szemerédi János lesz, az a Szemerédi János, akivel most, 1955 késő őszén még csak epekedő, titkos pillantásokat váltanak.