Úgy száll körötted a bánat
ahogy füstös, fehér zászlók
szállnak a szélben.
Segítenék, nyújtanám kezem
de nem hagyod
magadba zárod
féltékenyen vigyázod
bánatod.
Ó, ha madár lennék
párkányodra szállnék, hogy
megvígasztaljalak,
hogy elmondjam
füledbe suttogjam
világgá kiáltsam:
hazugok a szavak, melyekkel
megbántottalak!
Nem igaz, hogy pont
Te nem tudsz szeretni, s nem
igaz a többi, semmi, semmi!
Semmi nem igaz a bántó szavakból,
melyekkel illettelek
(hogy zúg, zeng a rengeteg)
Úgy száll körötted a bánat
ahogy füstös, fehér zászlók szállnak
kedves Magda.
Kérlek bocsáss meg
tégy ablakodba virágot
egy szál piros rózsát
ne szégyeld, hogy
látják az emberek.
Vígasztalj meg engemet.