Ölelnélek én, babám
Ha ölelhetnélek
Közepén a felhőnek
Közepén a nyárnak
De vad szelek járnak
Fergeteg mi elragad
Minket egymástól

Kitárom a karom
Kitárom a szívem
Míg várlak kedvesem
A kétely nem ver
Fészket a boldogság
Helyén, tudom
S míg rejteni igyekszem
Bánatom érdes kövén
a mának, nem felejtelek
várlak.

És tudom azt is kedves
Hogy szeretsz, hogy megölelgetsz
S nem eresztesz el soha többé
(Reményeink gyönggyé érnek
Ha szelek szárnyán visszatérek)

Ó, hogy várom már
Azt a percet
Csak múljék el a nyár
(Hullassa levelét már
az akác)
Hogy újra ölelhess
Újra ölelhesselek.