Szkricskie tibe, látod ott,
hogy forog, hogy forog
a lécein, s aztán elesik
felbukik és fekszik a hóban

Jól van, hjól van,
odemegyek, siklok
a lécemen, megállok
mellette.
Kezem a csípőmre
teszem
játszom az eszem
szkricskie tibe.

Röhögünk az egészen,
este majd iszunk rá
a kocsméban egyet
vagy kettőt vagy hármat
-ne kapard a szádat
mert az a heg ottan
elgennyesedik

Dobre ráno, dobre ránó
ha elszakad a hálö
a szakadék mellett
kirepülsz a semmibe
szikla tövibe landolsz
esetlegh meghósz
lesheted az életet

Ne tétovázz ezért
szagaggasd a zsanért
pardon: a léceket
használd az éleket
és, ha leérünk babám
kard lesz oldalán
szerelmemnek,
s megcsókollak ott
a hóban, jól van
jól van, nem ott
(vesd le hát zubbonyod)
ahol akarod

Jól van ez így thúl jhó
megint szakad a hó
dobre ránó, dobre
ránó. Utánad megyek
száguldok, mint a fergeteg
utólérlek babám
s egy nagy fenyő mellett
a süppedő hóban
egymásé leszünk
-lenn a kocsmában
sztrapacskát eszünk,
ha végetér a nap
és kedvünk megmarad

(Gyekuem peknye
több nap, mint cseresznye)