Megtaláltam újra
hozzád az utat, mit
az elme bénán
hasztalan kutat
ráleltem a rejtett
csillag-ösvényre
megyek rajta, lépek
míndíg csak előre
Nem hátrálok meg
többé le nem térek
szellem vagyok
bolyongó kísértet
és Te távoli fény
sziporkázó égbolt
angyali sereg
sarkon a Népbolt
hol kenyeret veszek,
megyek Magda, megyek!
Ez az ösvény kitart
tudom, Hozzád vezet

(Az ég, mily erezett,
sötét, mégis lángol
távol izzó lánggal vádol,
hangos lánggal,
hív, egyre hív
menjek, lépjek közelebb)

A szeretet az, mi hozzád vezet
Magda, igen, a mindenen
diadalmaskodó, mindent
legyőző, lánggal
égő, léptem kormányzó
áramló, suttogó, szelíd
szavakkal csiklandó
végtelen szeretet:

ez mentett meg engemet!