Játszok a Babámmal
ő meg velem játszik
mindent összevetve
jó játéknak látszik

Ücsörgünk a fűben
nincsen rajtunk semmi
felettünk a felhők
nem győznek pirulni

Mert a Babám keze
illetlen helyt matat
hasam alatt (s lejjebb)
nagy fennen símogat

Én sem tétovázok
csókjaim zápora
úgy éri a testét
mint hulló áfonya

Kezdem a kebleknél
óh, mennyei élmény
haladok lefelé
(bőszen áll a kémény!)

Aztán a játéknak
vége lesz hirtelen
a fák lombsátra között
a csősz mostan megjelen

Fussunk Babám, fussunk
cókmókodat kapd fel
nehogy belénk kőjjön
ez a kese ember

Fenn a domb tetején
újfent nekilátunk
s míg dalol az erdő
szeretősdit játszunk

Azaz hogy játszanánk
ha nem égnék égvén
biz’ a nagy futásba
lekonyult a kémény!