Virágfűzérekkel díszített
stációk között vonul az
Úrnapi menet, papok,
ministránsok, éneklő
boldog emberek. Sodor
a tömeg, én is ott megyek
lépkedek némán, bűnös
lélek, bénán és ékesen
vétkekkel terhesen
nem vagyok méltó, hogy
itt legyek.
Imádkozzatok érettem emberek.
Mert bőneim száma oly sok
mint égen a csillag, és hiába
tűz fentről a forró nyári nap
hideg van itt belül, s körös-
-körül és felül angyalok
repülnek, a lombos ágakra
felülnek, s nem jönnek
közelebb.
Imádkozzatok érettem emberek.
Mert loptam, csaltam, hazudtam
paráználkodtam s szívem
tele volt gyűlölettel félelemmel
hitetlenséggel. Templomba
nem jártam, káromkodtam,
minden szíre-szóra szídtam az
Urat, aki most meglátogat,
most és akkor, és megbocsájt
igen, megbocsát, hisz Ő kegyes.
Imádkozzatok, ó, imádkozzatok
érettem emberek.
Vonul az Úrnapi menet, én is
én is megyek, vonszolom
tagjaim, minden lépés
átok és kín, ékes, díszes és
fakó, béna kín.
Most középre érünk
a stáción megtérünk
imádkozunk énekelünk
csak rajtam egyedül
nem segít az ima,
ostoba árnyak, bűnös vágyak
démona kerget. Fergeteg.
Harapdálnak. A lelkem beteg.
Vonul, megy, nyújtózik
az Úrnapi menet.
Ó, imádkozzatok értem
imádkozzatok hát emberek
És, ha a végső stációhoz érünk, és
ott fenn végre megtérünk
az Úr velünk lesz, végtelen
a szeretet és a kegy amit
felénk áraszt. Többé akkor
panaszra nem nyitom számat
Vonul, hullámzik, árad az
Úrnapi menet.
Kérlek, kérlek, kérlek
imádkozzatok emberek
értem imádkozzatok
ki bűnös vagyok.
Imádkozzatok emberek
ki bűnnel terhelt vagyok
kedves szép szűzek
deli asszonyok, gyerekek
öregek, kiknél bölcsebb
nem lehet.
És Téged is kérlek, ha el
nem feleded, mondj értem
egy imát, vedd le vállamról
roskadó hátamról
keresztemet
bűneim súlyát.

(Imádkozz kérlek Te is
értem drága lélek,
mert bűnben élek és
már semmit nem remélek)