Bubu szerzett egy verset. Bubu szeret verseket szerezni. Közreadom, hogy el ne kallódjon. Ismeritek Bubut? Jön szakadt farmerében, elnyűtt, bordó szvettere a térdét veri, vállán ballonkabát lóg, feje fölé nagy, fekete férfi-ernyőt tart a júliusi nap hevében. Jön vaskosan, nehézkesen, negédesen mosolyog, pápaszeme az orrára csúszik, széles arca borostás, pattanásos. Szürcsög és pukkant, mindjárt ideér, és mond valami alkalomhoz nem illő semmiséget.
Már itt is van, már mondja is:

„Mikor a nap perzsel
Nem jó kukoricát merzsel
ni”

Mennyi báj, kellem, szellem és bölcselet, -mondom magamban erre fel én. És hozzáteszem fennhangon:

Ha jól belaktál libacomból
most lazítsd meg övedet

Aztán megyünk együtt, megyünk valamerre a tejfelszínű ég alatt.