Vinicius levele Lygiához

Ó Lygiám, kicsi királylány
Nem tudom levelem
Megkapod-e, s, ha igen
Válaszolsz-e? Méltó arra
Nem vagyok. Hogy ragyog
Felettem a csillag. Bánom
Amit ellened tettem, önző
Vágyammal, sürgető kívánsággal
Mindent, mi közelebb vitt
Elemésztettem, üdvösségem
Elvesztegettem. Most egyedül
Vagyok, te elmentél, elszöktél.
Merre jársz az éjben nem tudom,
Azt sem, gondolsz-e rám
Utadon, eszedbe jutok? Más
Csillagzat alatt születtünk
Mi ketten, egymásé nem lehettünk
Szerelmünk be nem teljesedhet.
Asztalom két sarkán két
Fényes gyertya lángja lobog
Felettem, csillagokon túl
Ékes ruhájú angyalok
Előttem papírlap, üres, tiszta
Nincsen arra semmi írva.
Ezt a lapot most Neked küldöm
Lygiám, édes, drága, kis
Királylány, írj rá amit te akarsz
Írd rá, hogy láthatlak messzirül
Hogy szólhatok Hozzád
Hangom meghallod s ha írok
Te is írsz nekem és sebes-röptű
Galamb szárnyán elküldöd
Válaszod. Csak annyit kérek
Ne hagyd üresen kérlek. Írj rá
Valamit
Akármit, egy csekélységet.
Csak azt ne tedd Lygiám
Hogy nem írsz rá semmit
-abba szívem beleszakad!
(Ó, hogy ragyog fenn a csillag,
hogy ragyog az a csillag)