Bubu sok kalandja közül most azt mesélem el, amelyikben meghalt. Nem akármilyen halál volt halála, s nem akárhogyan halt meg. Egy oroszlán ette meg. Vagy egy tigris, a részletek nem érdekesek.
Történt egyszer, hogy Bubu átruccant Afrikába. Totó adta neki az ötletet, Totó bújtotta fel.
-Mondd, Bubu, nem megyünk át Afrikába? -kérdezte egy szép nap, amikor kijöttek a kocsmából. Meleg nyár volt, porosak voltak a pesti utcák és a szélrohamok időnként felkavarták a port.
Abba maradtak, hogy villamossal kimennek a városhatárig, s onnan autóstoppal utaznak majd tovább, de Totó otthon felejtette a villamosbérletét, és az ellenőr a Móricz Zsigmond körtérnél leszállította.
-Majd megyek utánad, -intett búcsút a kis kövér, és vigyorogva, mókás fintorral megemelte pörgekalapját. Bubu meg erre, mit tehetett, nekivágott egyedül. Több-kevesebb fáradtsággal eljutott az Alpokig, ott fogott magának egy öreg kétfedelűt és átrepült a pálmafákkal borított csúcsok felett a túloldalra. Nagyon hideg volt ott már, az Adria be volt fagyva. Kutyaszánnal kelt át a túloldalra, mint Amudsen a Nyemanon, vastag szőrmékbe burkolózott, sört ivott és whiskyt, és danolászott magában. Méteres hó borította az afrikai pusztákat, hótalp nélkül nem lehetett közlekedni. Ománban Buba beszerezte a kellékeket, sílécet, botokat, szőrmekucsmát, prémbundát, s elindult, hogy megnézze a közeli pusztákat. Közelit mondok, mert Bubu a világ lustája volt, semmi nem bírhatta rá, hogy távolabbra merészkedjék. Átjutott az egyik pusztán, aztán jött a másik, ezt Szaharának hívták. Módfelett tágasnak látszott, minden irányban. Bubu termoszt vett elő a hátizsákjából. Lecsavarta a kupakot és ivott rumos teát. Nézte az előtte hullámzó sivatagot, a töredezett havat, mely minden irányból visszaverte a déli félteke szikrázó napsütését.
Úgy elmerült a látványba, hogy nem vette észre a nagy, sunyi hóóroszlánt, ami megállt mellette. (Lehet, hogy tigris vilt, de, ez, mint mondtam teljesen mindegy.)
Az oroszlán lesunnyadt, hosszú, szörös farka felállt, jobbra-balra csapdosott vele.
-Ó Istenem, egy oroszlán, -mondta csodálkozva Bubu.
Bubu nem félt, csak csodálkozott, és így folytatta:
-Istenem Istenem, mennyire konfúzus. Azt hiszem….izé….azt kell gondolnom, hogy….nehéz az ilyemit ignorálni….
Az oroszlán már ugrásra készülődött, nagy, szőrös, felálló farkának vonaglása tisztán jelezte szándékát.
-Mit tegyek most? -tépelődött Bubu, majd, nagy hirtelen eszébe jutott a mentőötlet.
-Imádkozni fogok, -mondta Bubu, és letérdelt a hóba és így imádkozott: „ments meg Uram engem az örök haláltól…izé…hogy is van tovább?
Feltekintett és meglepődve látta, hogy az oroszlán (vagy tigris?) is a térdén áll és ő is imádkozik.
-Csoda történt -mondta Bubu.
Az oroszlán mancsait összetéve így imádkozott:
„Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott”
Befejezve az imát, ráugrott Bubura és a hóba teperte. Karmaival megfordította, és a hátát kezdte marcangolni.
-Jaj, jaj, ez fáj, -kiáltotta Bubu, s nem értette, miért fordította meg a tigris, miért hátulról csinálja, miért nem előről, ahogy normális lenne.
A tigris tovább ette Bubut, leharapta az egyik karját, aztán leharapta a másikat. Következtek az alsó végtagok, már csak a feje volt meg szegény Bubunak.
-Jaj, jaj, jaj, -mondta akkor, -most a fejemet fogja leharapni!
És igy lett, az oroszlán, vagy a tigris, leharapta Bubu fejét is és akkor Bubu meghalt, vége lett egyszeribe.
A hótigris elment, jóllakottan vonszolta hasát a hóban. Nem maradt más a helyszínen, mint a véres, összetúrt hó, és néhány csontszilánk.

Viszontagságos útja vot visszafele Bubunak. Élelem és víz nélkül kóborolt a sivatagban, mígnem egy portyázó, benszülött csapat rá nem talált. Indián és Észak-Amerikán keresztül hazavitték, de csak egy roncs volt az átélt borzalmaktól.
-Istenem, Istenem, -nyögdécselt a Pan-American luxusosztályának kényelmes bőrfoteljében 65 ezer láb magasan a felhők felett repülve, -Istenem, miért is nem vártam meg Totót?! Miért nem őt ette meg inkább az oroszlán?
Úgy gondolta, az ilyesmi rettenetesen konfúzus, és nehéz ignorálni, de bölcsebb volt annál hogysem a sorsot átkozza.
A repülőgép az Appeninek felett lezuhant de Bubunak jutott ejtőernyő, s így megmenekült. Egy ócska oldalkocsis motorkerékpárral jutott vissza végül sok hányattatás után Budapestre.

(Hogy milyen pocsék tud lenni az angolok keserű fekete söre!)