Mármint az Angyalt, vagyis Angyal Dezsőt. Megbuggyant a srác, de komolyan. Képzeljétek, bejött este a szobámba, letelepedett az egy-szem rozzant székre és a következő történetet mesélte:

Volt egyszer egy nő, harmincas lehetett, vagy valamivel több. Dél-Olaszországban élt, Civitaveccia környékén. Ez a nő egyszer fényes délben fogadott magánál egy fiatal férfit. A pasas bement a nő budoárjába, és jó húsz percet töltött együtt a nővel. Aztán kijött és fáradtan a falnak dőlt. Rágyújtott egy hosszú, füstszűrős amerikai cigarettára. Leszívta a füstöt és kifújta. Úgy fújt, mint aki élvezi is meg nem is. Elsétált a folyosó végére. Kinézett az ablakon, megbámulta a szemközti ház erkélyének féldomborműveit. Kőbe faragott, félmeztelen, vastag-testű férfialak tartotta két kézzel alulról a grádicsot az egyik oldalon, dúskeblű, bevert orrú hölgyalak segített neki túlfelől. Leült a kopott kerevetre, de rögtön föl is állt. Aztán újra leült és a lábát keresztbe rakta. Szürke, halványan csíkozott nadrág volt rajta, és alul puccos lakkcipő. Felül mellényke, szétnyitva a fehér ing felett. A nőhöz közben bement egy másik nő, és ők is együtt voltak. Ez is nagyjából húsz percig tartott. A férfi rágyújtott egy másik cigarettára és végigszívta azt is. A kerevetről, ahol ült csak az erkélyt lehetett látni, s az azúrkék itáliai égbolt egy darabkáját. Kijött a másik nő, aki benn volt emennél a nőnél és intett a férfinak:
-Jöjjön most maga is. Ő azt akarja, csináljuk most hármasban.
A férfi felállt, elnyomta a cigarettáját a dohányzóasztal közepén álló ezüst-szürke hamutartóban és a közép-európai emberek jellegzetes, erőltetetten hanyag járásával elsétált az ajtóig. Bementek mindketten a budoárba és ott maradtak jó húsz percig. Aztán először a nő jött ki. Kombinében volt, alul szoknya, menet közben vette magára a blúzt. Elsietett. Rá egy percre megjelent a férfi. Ő teljesen fel volt öltözve, a mellénykét is összegombolta odabenn a fehér ingén. Sietett ő is. Nem nézett hátra. Úgy tűnt nem is fog hátranézni, befordul a folyosó végén és eltűnik örökre. De nem így történt. A forduló előtt megtorpant és megfordult. A nő, a harmincas, az ajtóban állt. Nem volt rajta semmi. Mosolygott.
-Szeretlek drágám, -mondta idegenes angollal. -Holnap is várlak. Vagy ha nem tudsz holnap eljönni, akkor gyere holnapután.
A férfi nem szólt.
-Ha akarod szólok a másik lánynak, -mondta a nő. -Csak gyere vissza, mindenképpen gyere vissza!

Angyal Dezső nevetett, a térdére csapott.

-Mit gondolsz pupák, ki volt a férfi? Hát én voltam az! Nem találtad ki?!

Angyal Dezső minden este bejön a szobámba. Leül az egy-szem törött-támlájú székre. És elmesél az életéből egy érdekes történetet. Már nagyon unom. Esküszöm, leütöm az Angyalt. Vagyis az angyalt. Nekem ne játssza az eszét.