Azt mondta a fiú a lánynak: olyan édes a csókod, mint a méz!
Azt mondta erre a lány: nem is rossz ötlet, de mit csinál közben a kéz?
Próbáljuk ki akkor mézesen, mondta még a lány.
Kiment a spájzba. Megkereste a mézebödönt. Bevitte a szobába.
Kiskanalat hozott a konyhából.
A kiskanállal belenyúlt a mézesbödönbe. Vett ki mézet. Hajolj ide hozzám, drágám mondta.
A fiú a lány ölébe hajtotta a fejét. A lány mézet csurgatott az ajkára.
Helyet cseréltek aztán. A lány feküdt aztán a fiú ölébe. A fiú csurgatott aztán mézet a lány rózsaszínű, piros ajkára.
Édes-mézes szájjal csókolóztak sokáig.
A hosszú édes-mézes csók után azt mondta a fiú a lánynak: édesen csókolsz drágám.
A lány szemérmesen kuncogott: te is, válaszolta. Ámbár….?
Később azt mondta a lány: tegyünk mézet máshova is, és nyaljuk le onnan is. Milyen jó édes lesz úgy máskor is!
Lefeküdt aztán a lány a fiú ölébe. A fiú mézet csurgatott rá.
Cseréltek aztán. Lefeküdt a fiú a lány ölébe, és ugyanúgy, most a lány csurgatott a testére édes lépes mézet.
Lenyalta a fiú a lány testéről a mézet.
Lenyalta a lány a fiú testéről a mézet ugyanúgy, ahogy a lány nyalta róla percnek előtte.
Édes vagy drágám, mondta a fiú a lánynak, amikor vége volt.
A lány így válaszolt: te is édes vagy édesem, drágám. Csónak vagy életem árján.
Attól kezdve mindig így csinálták.
Attól kezdve minden nap édes-mézes szájjal csókolóztak.
Attól kezdve boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Attól kezdve, mondom!

(Nem biztos, hogy minden ugyanígy történt, vagy ugyanígy történne, (( a kettő között oly kicsi a különbség!)) -de az esély rá egyáltalán nem elhanyagolható!)

(Ami „megtörtént”, az korábban, mielőtt megtörtént volna „megtörténhetne” volt.)

(Bizony, hogy így volt!)

(Nem szégyen, csak kellemetlen a folt)