Jézus csodái

Jézus elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült. Nagy tömeg jött oda hozzá: voltak velük sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket. A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a nyomorékokat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét. (Máté evangéliuma 29.)

Ezek az evangélium igéi.
Áldunk Téged Krisztus.

Kedves Testvérek Krisztus sok csodát tett. Megszaporította a kenyeret, meggyógyította a leprást, visszaadta látását a vaknak, talpra állította a bénát, feltámasztotta a meghótat. Az elhangzott bibliai részlet a galileai csodákról beszél: tömegek látták Őt, ahogy meggyógyítja az elébe hozott betegeket, vakokat, sántákat, bénákat és másféle betegségben szenvedőket. Bennünk, most élő gyarló emberekben felvetődik a kérdés, Isten fiának miért kellett lépten nyomon bizonygatnia, hogy ő valóban Isten fia? Miért volt szüksége arra, hogy csodatételekkel támassza alá tanításait? Nem lett volna-e elégséges, ha azt mondja: Én Isten fia vagyok, aki hisz nekem és megtartja parancsaimat, az üdvözül, aki nem hisz, és nem tartja meg parancsaimat, az meg elkárhozik?
Nem lenne-e nagyobb a mi érdemünk, kedves Testvérek, ha csodák nélkül is tudnák hinni?
Krisztusban kedves Testvéreim, a dolog nem ilyen egyszerű. Szaladjunk vissza a múltba, a 2000 évvel ezelőtti időbe. Galileában vagyunk a tenger mellett. A népek között szóbeszéd járja, jött egy ember Tírusz és Szidón vidékéről, aki azt mondta magáról, hogy ő Izrael Istenének fia. Azt mondta, hogy minden, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül, aztán meg az árnyékszékbe dobják. Azt mondta, hogy ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. Azt mondta, hogy a szívből származnak a rossz gondolatok, és ezek teszik tisztátlanná az embert, nem az, hogy mosatlan kézzel eszik. Hihetünk-e valakinek, aki ilyeneket mond, aki atyáink törvénye ellen beszél?
Így állt hát a dolog kedves Testvérek, abban a régi időben Galileában. Az emberek bizonytalanok voltak. Hallottak már egyet, s mást Jézusról, hiszen abban az időben is terjedtek a hírek, s bár nem volt televízió, nem volt Internet, de a jövő menő emberek sok mindent meséltek. Jézus, aki valóban Isten fia volt, belelátott az emberek fejébe és érzékelte bizalmatlanságukat, hitetlenségüket. Ő azonban azért jött, hogy elhozza a jó hírt a szerető mennyei Atyáról, a kenyér és bor áldozatról, a feltámadásról és az örök életről. Egyházat akart alapítani, és az egyház felépítéséhez hívőkre volt szüksége. Csodákat tett, azért tette, hogy az emberek ráismerjenek, és rajta keresztül megismerjék a mennyei Atyát. Hatalma lett volna, hogy a földkerekség minden szenvedőjét egyetlen szavával meggyógyítsa? Igen, hatalma lett volna, hiszen Ő maga is Isten volt. Nem gyógyított meg mindenkit, mert Isten a szabad akarat megadásával az emberek sorsát saját kezükbe tette. Csodatételeinek a célja az volt, hogy az ember megismerje Istent, és Isten hatalmát.

Krisztusban kedves Testvérek, élt Kőszegen az 1900-as évek elején egy ifjú asztalosmester. Német földről származott, talán Bajorországból, vagy máshonnan. Szerencsét próbálni jött magyar földre, szokás volt az akkoriban. Már az első nap kitette a cégért a bejárat fölé: „JOACHIM BRÜGER ASZTALOS MESTER” és várta a városiakat a megrendeléssel. Teltek a hetek, teltek a hónapok, de nem nyitotta rá az ajtót senki. Ekkor cselhez folyamodott. Bezörgetett egyik este a jobboldali szomszédhoz. Amikor ajtót nyitottak bemutatkozott, kicsoda is ő, aztán megkérdezte, nincs-e véletlenül törött szék, rokkant sámli a házban, mert ő szívesen megjavítaná, pénzt sem kér érte. Hát, kedves Testvérek, lássatok csodát, véletlenül volt! Az asztalosmester megreparálta őket, aztán másnap a másik, a baloldali szomszédhoz látogatott el, és ott is megjavította a megsántult székeket, asztalokat.
Így járta végig az utcát, ahol lakott.
A következő héten mást gondolt. Kidoboltatta a kisbíróval, hogy akinek törött lábú széke, rozzant asztala, vagy beszakadt oldalú szekrénye van, hozza el vasárnap a Kálvária térre és ő megjavítja. Eljött a vasárnap, és a mise után megindultak a kordék és a kézikocsik minden irányból a tér felé. Joachim Brüger pedig ígéretéhez híven nekilátott a munkának és szépen rendbe hozta a sérült bútorokat.
Elterjedt az ügyes kezű mester ténykedésének híre Kőszegen, de még a környező településeken is. És attól kezdve kedves Testvérek, nem kellett odahaza tétlenül várakoznia, csőstől jöttek a megrendelők, voltak napok, hogy egymásnak adták a kilincset az emberek az asztalosmester házában.

Kedves Testvérek, szinte hallom, ahogy valaki közületek felkiált: de hát atya, ez nem más, mint a modern, mai marketing! -és igaza van, ma tényleg ezt mondanánk Joachim mester cselvetésére. De mit mondhatunk Krisztus „cselvetésére”, Testvérek? Mondhatjuk-e Krisztus csodáira, hogy azok abban az időben szintén marketing-fogások voltak?
Krisztusban kedves Testvérek, tömegek látták Jézus csodáit és szétvitték hírét a népek között. Amikor az apostolok később hirdetni kezdték az evangéliumot, az emberek összegyűltek, és mindig akadt egy, aki azt mondta a körötte állóknak: „én ott voltam, én láttam, én tudom tanúsítani, hogy az, az ember igazat beszél”
Így terjedt a hit, így nőtt ki a semmiből Krisztus egyháza. Nőtt, növekedett és elterjedt mindenütt a népek között, annak ellenére, hogy mai szóval élve nem volt „sikk” abban az időben kereszténynek lenni: üldöztetés, megaláztatás, halál járt érte. Az emberek számára azonban volt megcáfolhatatlan bizonyosság: „én ott voltam, és a saját szememmel láttam”.
Testvérek, amikor Jézus csodáira gondoltok, amikor hitetekre gondoltok, erre gondoljatok. Krisztus csodáit nagyon sokan látták, ezeknek az embereknek a tanúságtétele több mint egyszerűen csak hinni valami felfoghatatlanban, elképzelhetetlenben, misztikusban: az ő hitük tényeken alapult, mint ahogy a mi hitünk is azon alapul, kedves Testvérek, ámen.

Isten fizesse meg, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ámen