Fiú: Wilma, a barátnőm 16 éves, én meg 17 vagyok. Dupla W-vel, írom a nevét, nem helyesírási hiba, csak marháskodunk ezzel a dupla W-vel. Wilma így, dupla W-s Wilmával jelentkezett be a www.kereslekteged.com oldalra, ahol megismerkedtünk. Április elején írtam neki először, s a hónap utolsó hetében a személyesen kapcsolat is létre jött. Az első randi alkalmával, emlékszem, moziba mentünk, ez volt pénteken, nem történt semmi említésre méltó, a második randin szombaton nálunk dévédéztünk otthon, s ekkor már nyitottunk egymás felé, csókolóztunk, és fogdostuk egy kicsit egymást.
Engem egyébként Tamásnak hívnak, de a Neten Ttomika vagyok, Wilma, amikor ír, így szólít meg, két t-vel, az első nagy, a második kicsi.
Gyakran találkozunk, általában nálunk, nekem külön szobám van, három-szobányi távolságra, plusz egy emeletre vagyok a fateréktól abban az aszott nagy házban, s így nálunk soha nincs gáz, ha csajt hozok fel. Wilmával általában dévédézünk, vagy felmegyünk a Netre, néha kártyázunk, vagy sakkozunk. Szeret és tud is sakkozni, háromból kétszer bizti ő nyer, ha játszunk. Általában egy kis egészséges erotikára is sor kerül ilyen alkalmakkor, ez kell, huh, nagyon-nagyon kell, ezért járunk egymással, nem másért. De meg kell adni az egésznek a körítést, a kártya, a sakk, a dévédézés csak körítés, ami után jön a főprogram: a szex.
Gumit nem használunk, csak nagyon ritkán, csak akkor, ha néha kedvünk támad bedugni egy kicsit, egyikünk sem szereti ugyanis a gumit, gumival annyira mesterkélt, annyira nem élő! Viszont szeretjük a pettinget, a pettinghez nem kell gumi, s a pettinggel is el lehet jutni az orgazmusig, de mennyire, hogy el lehet! És a petting legalább élő, lehet érezni mindent a maga természetességében. Szóval minden frankó így, elvégre most vagyunk fiatalok.

Költő: „Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét, egy képben csak talán s csupán a lényeget, de nyüzsgő és áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház”

Fiú: Nemrég új szakaszt nyitottunk együttléteink koreográfiájában: kipróbáltuk az orális szexet! Hát, mit mondjak, furcsa volt először, de nem rossz! És mindenképpen el kell mondanom azok számára, akik még nem próbálták, de ki akarják próbálni, hogy az orális szexhez a pettingen keresztül vezet az út! Ez nagyon fontos tanulság. De moralizálás helyett elmesélem inkább hogyan jutottunk el ide, meggyőződésem, hogy kezdők számára feltétlenül hasznos lesz, a kezdők látják majd a folyamatot, az előzetes lépéseket, melyek megtétele után az ember felszabadul a gátlások alól, s meg meri érinteni a szájával a partnere nemi szervét. Hosszú, de élvezetes az út, szép lassan, fokról-fokra kell eljutni az eksztázisig, és, ha meg van, ha odajutott, s már úgy érzi az ember, minden sejtje felrobbanni készül, akkor meg meri majd tenni, s nem érez majd viszolygást. Elmesélem tehát, hogy mindenki lássa. Nem exhibicionizmusből mesélem el, senki ne gondoljon ilyesmire, s ne is vádoljon meg vele, a ripacskodó magamutogatástól irtózom, de ellenben azért, hogy korosztályom tapasztalatlanabb tagjait rávezessem a helyes útra, amelyen végigmenve, öröm, beteljesülés és boldogság fog várni rájuk csalódás helyett!!!

Költő: „A holdtól cirmos éj mozdul felem felett, s zizzenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nekem, ha dolgozom, s óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér, felötlik, s eldobom”

Fiú: Május elseje péntekre esett, így itt volt egy háromnapos ünnep. Faterék lementek a Balcsira, mi meg a Wilmával felbuzdulva, hogy mienk lesz az egész nagy ház pincétől a padlásig, még csütörtökön megdumáltuk, hogy Wilma a péntek éjszakát és a szombat éjszakát nálam tölti. Csetelés után még külön fel is hívott, tisztára be voltunk zsongva, és telefonon is leegyeztettünk mindent. Kaja, pia volt a házban, kérdezte, van-e gumim, vagy hozzon ő, mondtam, van, ne verje magát költségekbe, de csodálkoztam, hogy megkérdezte, hiszen, mondom, elvoltunk mi gumi nélkül tökre, a gumi hiánya soha nem akadályozott meg minket abban, hogy jól érezzük magunkat. Most a részleteket nem mesélem el, nem regényt írok, hogyan jött be a házba, ringatva a csípőjét, mint egy fő-hölgy negédesen a főlépcsőn a tuják felől, mit mondott az előszobában (pedig elég vicces, és elég erotikus volt, amit mondott!), s mit mondtam neki én, s azt se mondom el, sakkoztunk e először, vagy kártyáztunk.
Mindegy, elég az hozzá, hogy dévédéztünk péntek este, s falatoztunk közben a TV előtt, eszegettük a szenyákat, amiket előre elkészítettem és jó hideg, édes Wermutot ittunk a szenyák mellé.
Vége lett a filmnek, valami horror film volt, nem sok mindenre emlékszem belőle, mert már ugyanis tapogattuk egymást közben, én a pólója alatt a mellét gyúrogattam ő meg a nadrágomba benyúlva fogdosta a…amit talált, szóval kivettük a lemezt éppen, amikor kuncogva így szólt: figyúzz, Ttomika, dugjuk be, jó, most kedvem lenne ezzel indítani.

Költő: „És holnap az egészet újra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben, s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem, s néhány hajcsomó.”

Fiú: Sokat veszkődünk az óvszer felhúzásával, kicsit szűk volt a gumi, Wilma balgatagon azt képzelte egy lendülettel meglesz, kitágította ujjaival a száját, majd megrántotta, felfele, de csak félig jött fel, vagyishogy csak középig és jól felhúzta a bőrt. Nagyokat nevettünk, segítettem neki húzni, ő az egyik oldalon cibálta, én a másikon. Megvolt végre és akkor ő lefeküdt hirtelen a szőnyegre és széttette a combjait. Vigyázva behatoltam és óvatosan, lassan elkezdtem mozogni. Felsőruhánk még rajtunk volt, csak alul nem volt semmi, annyira izgi volt így!
Aztán cseréltünk, ő jött felülre, de előtte még levetettük gyorsan a felsőruhánkat is, vad, kapkodó mozdulatokkal téptük le egymásról, térdelt előttem, és ráncigálta a pólómat, én meg szintén térdelve az ő blúzát téptem. Aztán lefeküdtem s rám jött. Nagyon jól táncolt rajtam fel, le, fel, le, kezdtem egyre jobban beindulni. Két tenyeremmel emelgettem, nyomogattam a melleit, hüvelykujjammal játszottam a bimbókkal.
Jó ideig csináltuk így, kihomorított az élvezettől, majdnem lehidalt meg minden, mindketten nagyon élveztük, csak baromira lihegtünk közben. Egyszer-egyszer rám is feküdt, csókolóztunk, a mellünk összeért. Egy ponton azonban meg kellett állni, ha tovább akartuk játszani a játékot. Nálam eljött ez a pont, éreztem, ha csak egy fél pillanattal tovább halogatom, kitörök, mint a Vezuv. Várjál Wilma, mondtam neki és letoltam magamról. Ne siessünk. Próbáljunk ki most valami olyasmit, amit még nem próbáltunk. Ne, mondta, gyere újra belém. Nem, mondtam, és ujjaimat szemérmébe mélyesztettem, ahogy mellettem hevert fél-könyéken. Így jó, adta meg magát, és ő is megfogta a férfiasságomat. Leszedte róla a gumit, aztán húzogatni, nyomogatni kezdte. Játszottunk egy kicsit, egyre jobban bevadultunk, nagyon nedves volt már minden.

Költő: „Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felém int, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol”

Fiú: Aztán egyszer csak hirtelen elhatározással megfordultam, s most már úgy feküdtem Wilma mellett, hogy az arcom esett a Wilma hasa, combja felől. Meglepődött egy pillanatra a dolgok ilyetén alakulásán, de nem jött zavarba, folytatta a kézimunkát. Olyan, mintha tömör-gumit nyomkodnék, mondta, nagyon jó. Én meg elkezdtem csókolgatni, először a hasát, utána meg lejjebb csúszva a szeméremdombját. Ne, mondta nem szabad, de semmit nem tett ellene. Nagyon fel voltunk izgulva ekkor már, akartam, hogy meglegyen, amit elterveztem, s reménykedtem, hogy ő is megteszi. Nedves volt ott, ahol szétnyílt a combja, megnyaltam, és bedugtam a nyelvem, míg rá nem találtam arra, amit kerestem, amit az ujjaimmal már ismertem. Wilmából e művelet hatására a kéj apró sikongatásai törtek elő, nyögött, sóhajtozott, s egyszerre csak megéreztem a száját azon a testrészemen, ahol érezni szerettem volna. Az extázisnak annyira a köbén voltunk ebben a pillanatban már, hogy nem törődtünk semmivel, minden fenntartás, viszolygás, szégyenérzet lehullott rólunk.

Költő: „Pillád hosszú árnya lebben, kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág”

Fiú: Annyira új volt mindkettőnk számára, amit csináltunk, hogy nem tudtunk betelni vele. Azt hittem megőrülök. Abbahagytam egy pillanatra, és azt mondtam neki: ne siess, kérlek, ne siess. Ő is abbahagyta, kivette a szájából, hogy válaszolni tudjon, és így felelt: jó, de akkor te se siess! Tökre nedves, lucskos volt már minden, de ez hozzátartozik. Nem árulok el több részletet, nehogy ízléstelennek tartsa bárki is, bár a részletek fontosak, a részletekben van a lényeg, és különben is, hogy lehetne ízléstelen elmondani, ha csinálni nem az!

Költő: „Fáradt vagy, s én is érzem, hosszú volt a nap, mit mondjak még? a tárgyak összenéznek, téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon, s csöppje hull a méznek, s mint színarany golyó ragyog a terítőn, s magától csendül egy vizespohár”

Fiú: Bármennyire próbáltuk is halogatni a végkifejlet bekövetkezését, egy idő után már nem lehetett tovább várni. Ekkor már vonaglottunk mindketten, hörögtünk, s artikulátlan hangok hagyták el a torkunkat. Annyira lihegtünk, hogy majd megfúltunk tőle! Majdnem egyszerre jött el a pillanat mindkettőnk számára, én, talán a másodperc töredékével előbb mentem el, nagyot kiáltottam: most! és kirántottam a micsodámat a szájából. Wilma hagyta, hogy kivegyem, de a kezével nem engedte el, tovább huzigálta fel, le, hogy simán meglegyen nekem is, s éppen kiürültem, amikor fülrepesztő sikoltozás közepette ő is kielégült. Lehemperedtem akkor róla, s feküdtünk aztán egymás mellett lábtól lábig, mint két döglött hal, csak azzal a különbséggel, hogy a döglött halak nem tudnak lihegni.

Költő: „Boldog mert véled él, s talán lesz még időm, hogy elmondjam, milyen, mikor jöttödre vár”

Fiú: Később, miután megtörölköztünk az odakészített türülközőbe, azt mondta a Wilma: figyúzz, Ttomika, ez nekem tökre bejött, csak egy kicsit volt csak furcsa az elején, hogy találtad ki ezt?
Gondolkoztam Wilmuci feleltem erre, s a nagy eszemmel kitaláltam. Tényleg jó volt?
Tökre mondta. Te, figyúzz csak, adsz még egy kis Wermutot?

Költő: „Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felém int, hajad kibomlik, s szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, s idáig hallom én, hogy változik a sok, rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben”

Hang: Figyelj haver! A szex nem költészet! Pláne nem az iskolai tananyag! Hagyd a fészkes fenébe! Ragadd meg a pillanatot! Most! Merd megtenni, amit elterveztél!! Élj, élj, próbálj ki mindent, mert az élet rövid, a sír pedig hosszú!!! Látod, hogy ráfázott ez a szegény József Attila is!!! Addig pepecselt, hogy közbe elaludt a csaja, mielőtt szexelhettek volna!!!