Oly régen ismerem már Bubut. Ő nem változik soha. Látom: megy az utcán a déli verőfényben, szakadt farmer van rajta és az elnyűhetetlen, régi, rojtos bordó szvetter, borzas pajesza a fülén is túl ér, megy, megy, vagyis inkább bandukol, sietni nem szeret, fekete esernyője alól unottan nézelődik, bokája környékén felibbenti a nyári szél lebernyegnek beillő, bő esőköpenyének szegélyét.

Egyszer, jó régen, New Yorkban élt Bubu, és felesége volt egy fehérembernek, bizonyos Ted O’Hara Williamsnek. Új házasok voltak, Bubu kikapós, szőkefürtös kis asszonyka volt, tündéri loknikkal oldalt, s pongyolát átdöfő, hetyke mellekkel. Már az első időktől kezdve sokat veszekedtek. Nem a mellekkel volt a probléma, a mellek jók voltak, …de igen, muszáj helyesbítenem, igenis a mellekkel volt a probléma! Ugyanis Bubu reggelente az ágyból kikelve gyakran kiszaladt levegőzni az erkélyre, tett-vett, lehajolt a cserepekhez, a pongyolája alatt nem volt semmi, s az a pongyola amennyire lehetett szétnyílt és a szomszéd, egy kaján, leskelődő úr a szomszédos erkélyről teliben élvezhette a tündéri látványt: a paszomántok nyílásában megjelenő, kecskegidaként ugrabugráló, két, szép, hegyes-begyes elbűvölő mellecskét.
Ted O’ Hara vérmes futball-drukker lévén nem sokáig bírta elviselni ezt a fajta magamutogatást. Legelőször megpróbálta szelíd szóval jobb belátásra bírni Bubut, de a szép szó nem használt. Történt aztán a rákövetkező héten, hogy este, ágyba fekvés előtt újra szóba került a dolog. O’Hara, ki tudja mi okból, talán mert kikapott a csapata, vagy mert meleg volt a söre, alaposan nekiesett az asszonykának, jól lehordta, elmondta mindennek, ordenáré, csúnya szavakat használt, a végén még azt is hozzátette: te egy büdös, nem mondom ki, ki vagy, de ő kimondta, csak én nem mondom ki.
Szó szót követett.
-Ha még egyszer azt mondod nekem, -szepegett Bubu, -hogy én egy büdös, nem mondom ki, ki vagyok, akkor leszaladok az utcára és az első arra jövő férfinak a karjába vetem magam!
A férj agyát elborította a vörös köd, és kimondta még egyszer, amit én most nem mondok ki: te egy büdös, nem mondom ki, ki vagy!
Na, jó. Szaladt a fiatalasszony, futott le az utcára. A sötétben, ahogy futott, feltűnt hirtelen egy nagydarab, magas, nyugodt alak. Bubu odaszaladt hozzá, és a karjaiba vetette magát.
-Uram, öné az éjszakám!
Na jó. Mentek szépen és beültek a nagydarab, magas, nyugodt férfi kocsijába, egy hatalmas, szürke Buickba. Amikor már elhelyezkedett a kényelmes bőrülésen, csak akkor nézett fel az asszonyka, és amikor a kocsi elindult, alaposan szemügyre vette a férfit. Uramfia! -hát egy néger volt
Hajtottak végig a boulevardon, a néger egykedvűen kérődzött.
-Csak nem fogok egy négerrel, -mondta magában Bubu, s kifogásokat próbált keresgélni az elméjében.

-Uram csak akkor öné az éjszakám, ha vesz nekem is egy ugyanilyen szép, nagy Buickot, mint ez itt, -mondta maga elé kissé rémülten.
A néger egykedvűen kérődzött.
-Jimmy jó, megveszi a Buickot.
Jó, mentek tovább. Volt ott jobboldalt egy üvegpalota.
-Uram csak akkor az öné az éjszakám, ha megveszi ott azt az üvegpalotát!
A néger egykedvűen kérődzött.
-Jimmiy jó, megveszi az üvegpalotát!

Mit találjon most ki Bubu, mit?!

Beértek egy szép, nagy szigetre a hídon keresztül. Tele volt magas felhőkarcolókkal. Talán a Manhatten volt, nem talán, egészen bizonyos, hogy az volt.
-Uram, csak akkor az öné az éjszakám, ha megveszi nekem az egész, rohadt nagy szigetet!
A néger egykedvűen rágott tovább.
-Jimmy jó, Jimmy megveszi a szigetet!
Hát, ez most már minden határon túl ment. -Hát, nem tudok szabadulni sehogy, akarmit találok is ki?! -tépte az agyát Bubu.
Valami nagyot, valami teljesíthetetlent próbált kieszelni.
-Uram, csak akkor öné az éjszakám, csak akkor az öné, ha egyméteres a… micsodája.
A néger kérőzött.
-Jimmy jó, levág húsz centit!

Most is látom magam előtt Bubut, az ő jellegzetes habitusát.
Bubu szőrös, nagydarab, tohonya. Szemérmetes, tartózkodó szerelemmel szereti a lányokat, asszonyokat. Valami égből lopott, nagy, nagy plátói szerelemmel. Megy az utcán a nyári napsütésben, fekete esernyőt tart a feje fölé, hogy álcázza magát. Megy, mendegél, piszkálja az orrát, és kedélyesen pukkantgat a fenekével.
Öröktől fogva így jár-kel Bubu Pesten, New Yorkban, és Párizsban mióta világ a világ!

–