Kábulat, forog a terem
tavasz hercegnő táncol velem
minden repül a parkett fényes,
pezsgő habzik kényes és édes
a lány ott középen, karcsú mint
a nád hajlik mint a rózsa, tánca
lenge bájos, csodákkal határos
a ritmus, fürtök és hegyek ártó szellemek
messze futnak, megyek visz a vonat.
(Repülök a felhők között, tenger
mély ölén úszom, robogok, húz
a sorsom.)
Gyorsul a zene, forgás és csere
fogás, áldás átok ezernyi világok
virágok és rétek, holnapra talán
igen, holnapra hazaérek.
De ma még a magasban szállok
várnak a virágok a világok. Megvárnak most.
nem futnak el újra, s láthatom
őket lábad elé hullva Te édes, Te szép!
Te egyetlen gyönyörű!

/2001/