Cső és csuvasz. Plátói érzelmek fűznek egy lányhoz rég óta. Szeretem őt teljes szívemből. Mit jelent ez? Mit is. Hát például azt, hogy sokat gondolok rá. Megyek az utcán valamerre, mondjuk a Cébéjába margarinért, és egyszerre csak eszembe jut. Magam előtt látom az alakját, a szép szemét, a kedves mosolyát. Vagy példájul lefekszem este az ágyba, kikapcsolom a TV-t, eloltom a villanyt, keresztet vetek a sötétben és elkezdek imádkozni, Miatyánk ki vagy a mennyekben. S amikor itt tartok, feltüremlik hirtelen az ő képe. Ahogy ül a mólón és nézi a vizet. Ahogy fogat mos a fák alatt, és köpi ki a szájából a habot. Nem tudok figyelni az imára, mert ezek a képek elvonják a figyelmemet Istenről. Arra gondolok, milyen szép, milyen kedves, milyen okos. Elmondom magamban százszor: szeretlek, szeretlek, szeretlek. Száznál abbahagyom, megpróbálok újra Istenre, s az imára koncentrálni. Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szeretem őt, szeretem, és megint csak szeretem. Bocsásd meg a vétkeinket. Ez a lány, akiről beszélek három évvel fiatalabb nálam. Én húsz vagyok ő tizenhét. A bölcsészkarra készül, de ha nem veszik fel, elmegy a Pázmányra kommunikációszakra, vagy valami ilyesmire, hitet oktatni. Én érettségiztem, jelenleg dolgozom, de csak alkalmi munkák adódnak. Igazából hivatásos katona szeretnék lenni. El akarom végezni a Zrínyit, s ha kapok három csillagot, s kimegyek pénzt keresni Afganisztánba, vagy akárhova, ahol sokat fizetnek. A lány akit szeretek, lájkolja a fagylaltot és a szabadtéri koncerteket, én pedig a görögdinnyét lájkolom, de azt nagyon. Elsősorban persze őt lájkolom lelkileg. Példátlanul magasztos érzés, tele van malaszttal. Piszkos testi vágyak színtiszta érzelmeimhez nem férkőzhetnek. Olyan, hogy az utcán egymásba karoljunk, vagy a móban megfogjam a kezét, szóba se kerülhet. Más, ennél több meg egyáltalán nem. Már csak azért sem, mert még össze se ismerkedtünk, csak a templomban szoktam látni a vasárnap déli szentmisén. Azt a keveset, amit tudok róla az egyik barátnőjétől tudom, például a fogmosást is, izé, mert együtt voltak táborozni a plébániával Kárászpusztán ezzel a barátnővel, Klárinak hívják egyébként. Klári a tizedikbe’ osztálytársa volt Molnár Petinek, aki az unokatesóm barátja. Most éppen zuhanyozok. Hev ö bát. Ha majd megtörölköztem, és felöltöztem, leírom, amik eszembe jutottak, és feltöltöm az Internetre, hogy mindenki elolvashassa. Na, császtok, illetve csősztök.