Jánosi János Tamás professzor, a mezőgazdasági tudományok nagydoktora írt cikket 2061 január 10-én a Hitel Termelés és Gazdaság -ba, ennek a cikknek az összefoglalását adom itt közre.

Bevezetés

A magyar mezőgazdaság és élelmiszertermelés az 1900-s évek közepéig alacsony technikai színvonal mellett széttagolt volt, a termelésben és az értékesítésben a kisüzemi szektor túlsúlya dominált. A század közepétől gyökeres változások mentek végbe: megkezdődött a modern, gépesített nagyüzemi termelésre való átállás: kollektív tulajdonban lévő termelőszövetkezetek, és állami tulajdonban lévő állami gazdaságok jöttek létre, amelyek termelésükkel lefedték a hazai piac igényeit, jelentős export kivitelt eredményeztek, és eltartották a vidéki népességet. A nagyüzemek részaránya 1960-90 között 85-92 % között mozgott. 1990-től ellenkező irányú folyamatok voltak megfigyelhetők. A társadalmi, politikai átrendeződés következtében a kollektív nagyüzemi termelés a korábbi formában megszűnt, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok feloszlottak, vagyonukat magántársaságok vették át, melyeknek nem volt érdekük sem az ország ellátása, sem a vidéki lakosság eltartása. A népgazdaság tervezési-, irányítási rendszere összeomlott. Ettől az időponttól kezdve a piaci érdekviszonyok töltötték be a szabályozó-szerepet, beleértve a multinacionális cégek egyre erőteljesebben jelentkező érdekeit, és nyomását, amelyek az európai szervezetekben is érvényesítették erőfölényüket.

Mezőgazdasági nyersanyagok termelése 2010-ig

A hagyományos mezőgazdasági termények és termékek részaránya az össztermelésből fokozatosan visszaszorult. A kenyérgabona vetésterület a felére csökkent, a húzóágazatnak számító cukorrépa termelés és feldolgozás szinte teljesen megszűnt. Az állati termékek termelésében is jelentős visszaesések mutatkoztak. A sertéságazat a korábbi termelésnek már csak 50-55 %-át adta, a tejtermelés 27 %-ra esett vissza, a baromfiágazat 38 %-ra Ezzel összefüggésben a takarmány-termelés is redukálódott. Néhány ipari növény termelési mutatói javultak, ( napraforgó, olajos magvak) A gyümölcs és zöldségtermelés, szőlészet-borászat szenvedte el a legnagyobb traumát, itt a korábbi termelésnek csak 22-25 %-a maradt meg a változások után.

Feldolgozóipar

A húsipari termelés a nagy állami húsipari vállalatok megszűnését követően a kistermelői szektorba került át, amelyek az alapellátást biztosították, de az export kereslet igényeit nem tudták maradéktalanul kielégíteni. A konzervgyárak, feldolgozóüzemek tönkrementek, amiben nagy szerepe volt a hazánkat hátrányos helyzetbe hozó nemzetközi egyezményeknek (alma-, és cukoripar leépítése, stb), a kedvező kamatozású hitelek hiányának, továbbá annak a körülménynek, hogy a várt állami támogatások elmaradtak. A komoly értéket előállító, sok embernek munkát adó magyar feldolgozóipar az ezredfordulóra lényegében megszűnt létezni!

Következmények

A vázolt folyamatok miatt társadalmi átstrukturálódás indult be, mely érintette munkaerő piacot, és a település szerkezetet. 90 után a korábbi-, mezőgazdaságból élő népesség (a vidéki népesség 75 %-a) munka és megélhetés nélkül marad. Elkezdődött a kistelepülésekről az elvándorlás. Nemzetgazdasági szempontból óriási terhet rakott az országra a munkanélküliek eltartása, segélyezése. A hagyományos exporttermékek termelésének visszaesése (gabona, cukorrépa, zöldség, gyümölcs, bor, hús és húskészítmények, stb.) miatt kivitelünk gyengült, behozatalunk nőtt. A multinacionális cégek fokozott térnyerése miatt a magyar termékek visszaszorultak a belső piacon is. A mezőgazdasági-, és élelmiszeripari termékek forgalmazásából a kis boltok, szövetkezetek mindinkább kiszorultak, helyüket a nagy bevásárlóközpontok vették át. A nemzetgazdaságra egyre nagyobb terhet rótt a kedvezőtlen tendenciák miatt beállt helyzet kezelése, melyet még tetézett az egész Európára kiterjedő, elhúzódó válság is, valamint a nemzetközi pénzügyi csoportok spekulációi a valutapiacokon. A magyar mezőgazdaság és élelmiszertermelés 2015-re válságos helyzetbe került.

Változások 2015 után

Több éves előkészítő munka után 2015 január 12-én létrejött egy tisztán magyar érdekeltségű mezőgazdasági bank (Első Általános Mezőbank) ami lehetővé tette azoknak az állami és civil kezdeményezésű projekteknek finanszírozását, amelyek az élelmiszergazdaság újbóli beindítását célozták. A bank, kedvező feltételekkel nyújtott hitelt kis-, és nagyvállalatok megalakulásához a mezőgazdaságban és az élelmiszertermelésben. Sorra alakultak a mezőgazdasági termelő vállalatok és a feldolgozóüzemek. A változást jelzi a vetésterület alakulásának mutatója. Míg 1990-2010 között a vetésterület az összes művelhető területnek mindössze 42 %-át tette ki, ez a szám 2016-ban a felmérés szerint már 69 % volt. Az innovatív fejlesztések, beruházások lehetővé tették magas hozzáadott értékű termékek előállítását, a hagyományos „hungaricumok” újra termelését, egykor sikeres húzóágazatok feltámasztását. 2021 ben a zöldség-gyümölcs ágazat új alapokra került, kormányzati segítséggel létrejött az un. „egy kert, egy ágyás, egy fóliasátor” mozgalom, aminek eredményeképpen zöldség-, és gyümölcstermelésünk fellendült, s azóta évről évre jelentős exportfelesleget termel. 2012-ben a lé-alma feldolgozás indult újra, 2014-ben az ivólégyártás és a cukoripar, 2015-ben a fagyasztóipar és a húsfeldolgozás. Soron következő feladat volt a horizontális és vertikális integráció befejezése, kiteljesítése. Az integrációs törekvések fő iránya az volt, hogy a termeléstől az értékesítésig és a finanszírozásig egységes keretbe, érdekeltségi rendszerbe fogja össze a termelőket és a piaci szereplőket.
A 2020-as, 30-as években a magyar élelmiszertermelés megerősödött és a nemzetgazdaság húzóágazatává vált. Részaránya az össztermelésből 2030 decemberében már 76 % volt. A vidéki keresőképes népesség 83 százaléka az élelmiszergazdaságban dolgozott! Az állam adó-bevételei dinamikusan nőttek, ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar valuta Európa legszilárdabb fizetőeszközévé váljon. Magyar érdekeltségű bankok jöttek létre, (2042-2051), illetve erősödtek meg (2059-2060). A kedvező irányú változások lehetővé tették, hogy a nehéz-, és könnyű-ipari termelés, gépgyártás, stb., újra beinduljon (2044-től), s Magyarország gazdaságilag és pénzügyileg is függetlené váljon.

Összefoglalás

Magyarország legfontosabb természeti kincse a termőföld. Az ezredfordulót követő évtizedekben a gazdaságpolitikai erőfeszítések eredményeképpen egyre nagyobb hangsúlyt kapott az élelmiszergazdaság fejlesztése. A magyar nemzetgazdaság dinamikus fejlődése megmutatta, hogy egy ország, amelyik ki tudja aknázni természeti adottságait, gyengén fejlett országból viszonylag rövid idő alatt a legfejlettebb országok sorába emelkedhet.

Utószó

A cikk 2061 január 10-én jelent meg. Most 2011 november 25-t írjuk. Hogyan lehetséges ez?
Hogy jutott vissza az időben 50 évet az írás?
A kérdésre most még nem válaszolhatok, mert a válaszban olyan ismereteket kellene közölni, amelyek meghaladják a kor tudásszintjét. Ennél többet egyelőre nem árulhatok el!