Mórus Tamás vagyok a nagy aggregátor, érted élni punktum.
Visítoznak odaát a másik pályán az öregcsajok. Nagyon csúnyán beszélnek, csúnyábban, mint én, csúnyábban, mint a kócsag.
A labdák össze-vissza pattannak, göröngyös a pálya. Sár és víz van a sátor széle mellett. A víz kezd befagyni, mínusz hat fok van benn. Ütöm a tenyerest, ütöm a fonákot, a karom majdnem leszakad.
Sipítoznak odaát a hárpiák, szavamat se hallom tőlük.
A körmöm alatt berepedt a bőr, iszonyatosan fáj.
Mórus Tamás vagyok, a nagyérdemű, a kakukk. Az aggregátor, aki nem fél önmagától. Aki érted élni minden. Elmenni, elvégezni csúnya.
Sivítoznak a boszik. És valami elképzelhetetlenül genyó szöveget nyomnak.
Jő a kócsag.
Mórus Tamásnak hívok, a rezesbanda. Úgy hívok, és várok közben elegánsan. Tőled letét a nagy aggregátor. Nem rikoltozik. A jég a sátor szélén már megállt, a pálya felfagyott. Sár, genyó. Fáj a karom és a körmöm alatt.