Közismert, híres portálon olvasom:

„A tanárok a Nemzeti dallal untatnak”

Alatta a szöveg:

„Az új Nemzeti alaptanterv egyik fő célja, hogy hazafiságra tanítsák a diákokat az iskolában, de a tanároknak nincs sok ötletük”

Belelapozok. A cikk rezüméje az, hogy a gyerekek unják a nemzeti ünnepeket, a Kossuth nótát, a Nemzeti dalt és a többit, a tanárok pedig tehetetlenek, ha egyszer unják, hát unják, ők ezzel nem tudnak túl sokat kezdeni!

Hát kedves magyartanárok, mint volt (komisz) diák, de ma diákpárti kívülálló, hadd osszam meg Veletek ötleteimet.

A gyerekek szívét négy dologgal lehet megnyerni: játék, nóta, mese, vers. (Nem feltétlenül ez, az „erősorrend”).

A játék sokféle lehet. Lehet egyszerűen kurucosat-labancosat játszani az iskolaudvaron, tornateremben, folyosón, stb., nagy csindadrattával, papír karddal, papírpuskával. Csak egy kis fantázia kell hozzá!
Nóta. Nem csak az unalomig énekelt Kossuth nóta létezik. Ott vannak pl. a szívet-lelket dobogtató kuruc-indulók, stb. Csak az Internet kell hozzá, meg az énektanár segítsége az elején.
Mese. Ajánlanám például találomra Móra Ferenc, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Benedek Elek történeteit. Higgyék el, nagyon aranyosak, a gyerekek nagyon fogják szeretni pl. a Kis kuruc -ot és a többit. Mi kell hozzá? Egy osztályterem, egy tanár. Ha kivetítő is van képekkel, az már csúcs. Napi szinten, csak úgy, tantervi kereten túl.
Vers: olyan sok jó történelmi-témájú vers létezik! Talán ismerik a magyartanárok Arany Jánost, Vörösmarty Mihályt? Mit szólnának a gyerekek a Szondy két apródjához? Vagy a Szép Ilonkához? Unnák? Attól függ, ki meséli el nekik!

S, ez már nem ötlet, hanem csak egy észrevétel. Ha a Himnusz alatt véletlenül kiesik egy könnycsepp a tanár szeméből, vagy elcsuklik a hangja, amikor a majtényi fegyverletételről beszél a gyerekeknek, -az minden másnál szebben beszél, többet mond!