Soltz Beának hívták a guminőt, a köldökénél volt a szelepe a szoknyája alatt. Törökülésben ült a földön, mellette volt a katonaládája. Amikor Kollár F. Zebulon a Korridor nagy metodistája megkérdezte tőle, mi van a katonaládában, így felelt: „a nagybátyám van benne, Rónaszöghy”
-Miért nem jön elő? -csodálkozott Kollár F.
„Mert egy hentesbárddal össze lett darabolva” -mondta a nő.
-Na és ki darabolta össze? -kérdezte Kollár F. -Lehet tudni?
„Fogalmam sincs”, -mondta a guminő. -Én már így találtam
Perverz játékokat játszottak a szőnyegen, ez volt együttléteiknek kizárólagos célja.
-Megnézhetem a szelepedet a szoknyád alatt? -kérdezte Kollár F.
„Nekem mindegy, tojok a gyöködre” -vigyorgott Bea.
Kollár megnézte.
-Itt van a Kámaszutra, -mutatott rá aztán egy könyvre az asztalon. -Kiválasztjuk belőle a pózokat és végigjátsszuk, jó?
„Nekem mindegy, tojok a gyöködre” -vont vállat a guminő.
-Ez a 11-es, -mondta a férfi. -Látod, ez, ahol fejen állnak. Ki akarod próbálni?
„Nekem mindegy, tojok a gyöködre”
Kipróbálták, jónak találták.
-És ehhez mit szólsz? A nő a férfin lovagol, míg a férfi a csillárba kapaszkodik!
„Nekem mindegy, tojok a gyöködre”
Később a 321.-nél ráuntak kissé és abbahagyták. Rövid pihenés után azt mondta Soltz Bea Kollár F. Zebulonnak:
„Van egy ötletem. Vegyük ki a bácsit a ládából, ragasszuk össze, és vonjuk be őt is frissítésnek!”
Kiszedegették Rónaszöghy darabjait, üggyel bajjal összeragasztgatták, de nem sokra mentek vele, mert a bonyolultabb pozitúráknál valami mindig leesett róla -Ne bajlódjunk vele, -mondta Kollár F. -Ez így tök béna. Hanem tudod mit? Játsszuk most azt, hogy szerelmesek vagyunk egymásba, és szerelmeskedjünk úgy egymással, mint egy szerelmespár.
„Nekem mindegy, -nevetett Soltz Bea, -én tojok a gyöködre! Akkor is tojok, ha a fejed tetejére állsz!