8:3 ra vertük a pénzverdéseket szombat délután, ami szép eredmény volt, mert az ellenfél két csatára igazi focista volt, mi pedig, én és a Hámori pedig csak szerettünk focizni, de nem tudtunk. Futni viszont nagyon tudtunk. Egyszerűen szétfutottuk őket a 34 fokos kánikulában. Erről van szó. Mi voltunk a legjobbak ehhez kétség sem férhetett az eredmény tükrében pláne nem. A derbi után leültünk Hájas néni büféje elé sört inni. A pénzverdés srácok dúlva, fúlva, anyázva elvonultak, csak egy srác maradt ott közülük, a kicsi Levi. Az nem sokára kiderült, hogy miért, tátva is maradt tőle a szánk. Azt mondta a harmadik üveg sör után: gyerekek én szerelmes vagyok Szántó Editbe, nem tehetek róla. Ránk nézett, végigmérte tekintetével a Hámori Bandit, aztán engem is végigmustrált. Észrevettem, könnybe lábad a szeme. Sírt a kicsi Levi, igazi, komoly férfikönnyeket kezdett hullatni, látványától lélekben mélyen megrendültem. A vallomás elhangzott. A szavak belehullottak a nagy semmibe, ami általában körülveszi az embert, majd elillantak az üdülőépület lapos terasza és a platánok ötszögletű levelei között. Nem hallotta rajtam és a Hámori Bandin kívül senki, sem a fürdőruhás üdülővendégek, a füves részen, sem a vezér a társaságával az árnyákba állított kártyaasztal mellett, de még Bakos Attila sem, aki üregelt kajaklapátját magához szorítva kólára várt Hájas néni ablaka előtt.
Az apró pénzverdés csatár letörölte könnyeit és a Hámori Bandihoz fordult.
-Segítetek összejönni vele, gyerekek? Ugye segítetek?
A kérdés nem felém irányult, hanem a Testvér felé, de a szavakban megbúvó tétova remény, és a remény ércedényének alján rezgő, vele mindig párban járó kishitűség nálam hatolt le egészen a szívem mélyéig, nem a Testvérnél. Vettem kajakra, mi játszódhat le szerencsétlenben.
-Hülye vagy! -szólt oda a Hámori Bandi. -Szépapukám az a nő kétszer akkora mint te vagy, széltében is és hosszában is! Azonkívül a férje egy nagydarab húsevő állat, laposra ver, ha megtudja, hogy koslatsz a nője után. Honnan tudod egyáltalán a nevét? Tegnap még nem tudtad!
-Nyomoztam utána! -vallotta be szemlesütve a nyiszlett kis focista.
A Testvér felállt a kerti székből, nyújtóztatta a derekát.
-Gyere Testvér, -mondta a Testvér. -Ez kész. Ez kifújt!
Indult volna a csónakház felé, amikor rémületes dolog történt. Kicsi Levi térdre rogyott a murván a Hájas néni ragyogóan tiszta, gusztusos büféje előtt, megragadta a Hámori Bandi kezét és úgy zokogta:
-De, hát én szeretem őt, értsd meg! Az én kis feleségem egy deszka nő, elől lapos, hátul lapos, ezzel vert meg az isten, az Editen viszont van mit fogni, istenem, az a szép, kerek, kövér feneke, hogy imádom, hogy imádom! -és sírt, hullottak a könnyei, mint a záporeső.
Deregh bácsi sört ivott a szomszéd asztalnál, kezében megdöccent a jelenet hatására a pohár, kilöttyent a söre. A vén huszár ilyen földcsuszamlást még talán a gorlicei áttörésnél sem élt át, amikor huszadmagával egy egész sereg kozákot kellett lekaszabolnia. Hümmögött, csóválta a fejét: Nem szólt semmit, de ellenben odament a büféablakhoz és vörösbort rendelt, a sörhöz hozzá se nyúlt többet.
-Levi tovább jajongott. Most már a lábát karolta át a Hámori Bandinak:
-Istenem, istenem, istenem!
Végül az üdülővezető, Jókhora Pali bácsi jött oda, ö tett rendet.
-Fejezzük be most már itt ezt a purparlét, igen?! Mindenki menjen a dolgára. Már titeket néznek a vendégek fiam! És a Vezér kartárs is!
Veronika csitítgatta: ne Pali, kérlek, ne!
A Testvér nem bírta megállni, hogy fel ne bosszantsa egy kicsit:
-Mire mész az öreggel kislány, mondd csak?! Feláll még neki?
A lány, Jókhora Pali szeretője azonban megfelelt nagy mérgesen:
-Mi közöd hozzá Hámori, hosszú, játékos nyelve van, ha tudni akarod, irtó finom!

Deregh bácsi vörösbort ivott, az üdülővezető visszament a vezér kártyaasztalához, Bakos Attila megkapta a kóláját, mi pedig, én és a Testvér elmentünk evezni. Este azért motoszkált még bennem az ügy, s vacsora után megpendítettem Editnek. Akkorát kacagott rajta, hogy a Bakos Attila elejtette a kajaklapátját.
-Micsoda? Nem ettem meszet! Csak nem fogok a nászutamon kikezdeni ezzel a nyiszlett kissráccal? Dezső holnapután visszajön és akkor…
Nem mondta meg, mi lesz akkor, de rossz sejtéseim voltak.
-Legalább beszélj vele!
-Dehogy beszélek! Nem ettem meszet!
-Nézd, már ott jön éppen!
A pénzverdés csatár az étkezde bejáratában állt, s szánni való pillantást vetett Szántó Edit felé.
-Nem! Hagyjál már békén!
Hámori Bandi, aki eddig komoran hallgatott, most megszólalt.
Légyszi! Az én kedvemért!
Egy láda sör volt a dolog hátterében, emiatt volt a pálfordulás. A kissrác ennyit ígért a Hámori Bandinak, ha összehozza álmai nőjével.
A kövér lány beadta a derekát.
-Na jó, nem bánom! De csak néhány szót. És ti itt maradtok addig.
A Testvér intett a focistának. Kicsi Levi üdvözült mosollyal lépett közelebb.
-Szerbusztok, -mondta elfogódott hangon. -Leülhetek ide?
De már le is ült, és már rá is zendített.
-Istenem, istenem, istenem!
-No, mi a baj?
-Szeretlek ó szépséges hölgy, teljes szívemből, teljes lelkemből!
-Nem baj, reggelre kijózanodsz!
-Szeretem ezeket a vaskos karokat, ezt a szép nagy keblet, és szeretem, szeretem a nagy, kövér fenekedet!
-Menj a fenébe! Tűnj el innen!

Így ért véget a beszélgetés, és ez volt a vége egy szépségesen szép, bánatosan nagy szerelemnek. Mert vége lett. A szerelmek mindig véget érnek, akár beteljesednek, akár nem. Hámori Bandi tudta ezt, csak nem mondta. Ő csak annyit mondott később, kinn a Tehenesben:

„Íme, itt az élő példa Testvér! Nem azt a nőt kell megdugni, aki tetszik neked, hanem azt, aki hagyja!”