Fellángol időnként a vita: vannak-e szellemek, ördögök, boszorkányok, létezik-e természetfeletti világ?

A kérdést lényegében két oldalról lehet megközelíteni.

Ha materialista vagyok, azt mondom: nincsenek! Nincs szellemi világ, nincs „lélek”, csak anyag van, amit láthatunk, mérhetünk, érzékelhetünk. Az agyunkban képződő képek keletkezése mögött anyagi folyamatok zajlanak: érzékszerveinkből ingerület indul az agyba, az ingerület nem más, mint részecske áramlás, elektromos töltés-különbség, ionok és kationok rendezett mozgása. Lélek, érzelem: agytevékenység, semmi több. A természetfeletti lények megjelenése agyunkban idegrendszerünk abnormális működését jelzi.

Ha ellenben idealista vagyok (istenhívő), akkor hiszek egy „szellemi” világ létezésében. Hiszem azt, hogy van Isten, és vannak emberi szem által láthatatlan lények, van ördög, vannak angyalok, és van „túlvilág”

Sokan próbáltak és próbálnak ma is kapcsolatba kerülni a túlvilággal. Különböző elméleteket gyártanak szellemi lényekről, azt gondolják, hogy ezek bizonyos körülmények között megjelennek, illetve megidézhetők. Akik részt vettek szellemidéző szeánszokon, beszámoltak róla, hogy a szellem tényleg megjelent, látták, beszéltek vele! (Mit szívtak közben?!)
Egy német tanárnő, (aki mellesleg jómódú, művelt, istenhívő családból származott), hogy kérdéseire választ kapjon, szakított addigi (katolikus) világnézetével és spiritualista szeánszokra kezdett járni. Minden kétséget kizáróan meg akart győződni arról, van-e túlvilág, vagy nincs? Éveken keresztül kereste az igazságot. A legmagasabb spiritualista körökhöz tartozott. Túlzottan meggyőző bizonyítékokat nem találhatott, mert visszakanyarodott elhagyott hitéhez. A következő tanúságtételt tette: „Amit a túlvilágról tudnunk kell, azt Jézus Krisztus elmondta nekünk. Azon kívül nincs semmi, ami érdekes lenne.” (Idézőjelbe tettem, bár nem szó szerinti idézet, de ez a lényege).
Nos lássuk most, miről beszélt Jézus Krisztus.
Beszélt az Atyáról (Istenről), beszélt saját magáról, mint Isten Fiáról, beszélt a Szentlélek Istenről, beszélt az angyalokról és a sátánról. Az „újszövetségből” tudjuk pl, hogy Jézusnak megjelent egyszer a sátán, és megkísértette, s tudjuk azt is, hogy egy másik alkalommal kiűzte a gonosz lelket egy szenvedőből. Igen ám, de Ő ezeket a dolgokat azért cselekedte, hogy meggyőzze az embereket isteni hatalmáról!
Hogyan kell mindezt értelmezni ma?
Előfordulhat-e napjainkban, hogy az ördög (démon, rossz szellem) fizikai valóságban megjelenik, belebújik valakibe, és ennek látható fizikai jelei vannak, rázza, rángatja például a szerencsétlent, úgyhogy papot kell hozzá hívatni, hogy megszabadítsa?
Véleményem szerint nem fordul elő! Számomra úgy tűnik, hogy a szellemvilágban (már, ha létezik?!) van egy „véd és dacszövetség”: nem avatkozunk be közvetlenül az ember életébe! Gondoljuk csak el! Az angyal se „direktbe” jelent meg Máriának, hanem álmában, akkor majd pont az ördög, vagy a démon fog fizikai értelemben megjelenni, és belebújni valakibe, egy átlag-senkibe?

Úgy, hogy azt kell mondanom embertársaim, ha valaki mégis kísértetet lát, vagy úgy találja belebújt az ördög, akkor ne papot hívjon, hanem ideggyógyászt!