Kezdetben volt a Semmi, ami az anyag volt egy akkora csomóba összesűrűsödve, mint a gyerekököl. Ez a Semmi tehát Valami volt. Minden volt, és rajta kívül nem volt semmi. Nem lehet értelmezni vele kapcsolatosan a „mellette”, „felette”, „alatta”, „előtte”, „mögötte”, „kívüle” fogalmakat. Nem volt szerkezete, nem léteztek atomok, molekulák, azért volt olyan kicsi. Kicsi volt? Ezt se lehet mondani. Minden volt, a világ volt maga, a Világmindenség. De óriási erők feszültek benne, s ezek az erők egyszer csak szétrobbantották. Száguldó rohanásban érte el teljes nagyságát, s lett akkora, mint amekkora. Galaxisok jöttek létre, csillagok, csillagrendszerek, bolygók holdak. Nem állt meg itt. Mintha nagyeszű, furfangos élőlény volna, létrehozott valahol a világegyetemben egy Föld nevű bolygót. Tovább differenciálódott, mozgása, lüktetése eljutott arra a pontra, ahol öntudatra ébredt, kialakult az élővilág, megjelent az ember. Hány Földet hozott létre, s milyen messze egymástól térben és időben? – nem lehet tudni. A Földek nem egyszerre léteztek, így hát esélyük se volt arra, hogy egymás létéről tudomást szerezzenek. Aztán elmúltak a földek, leszakadtak a holdak, központja felé zuhant újra az anyag. A nagy csillagok összeestek, lettek belőlük vörös óriások, és fekete lyukak. Zuhant befele minden, az elektronok az atommagokba, az atommagok önmagukba. A világmindenség anyaga összehullott egy gyerekököl nagyságú gombócba, és itt lett vége. Vége lett? Dehogy! Óriási energiák feszültek benne, a befele zuhanás mozgási energiái statikus erőkké akkumulálódtak. Ezek aztán feszítették, egyre csak feszítették, míg egy szép napon szét is robbantották, hogy újra száguldó rohanásban érje el kiterjedésének végső határát. Nehéz elképzelni? Nehéz bizony. De azt is nehéz elképzelni, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, részben azért, mert pont úgy vannak definiálva, hogy mindig és mindenhol tartják egymástól ugyanazt a távolságot, másrészt meg azért, mert a végtelent magát sem lehet elképzelni, modellezni, definiálni. Mégis ezen alapul a modern matematika.
Kemény harc ez. A korlátok harcolnak a korláttalansággal.