Egyszer Hámori Bandi a Zöldfoki szigetekre is elvetődött. Vele volt a Testvér, egy jelentéktelen alak. A szigetcsoport, az Atlanti Óceánban fekszik, Nyugat-Afrika partjaitól mintegy 450 km-re. Annyit érdemes róla tudni, hogy volt portugál gyarmat. S ez csak azért érdekes, mert a szigeteken a bennszülött lakosság 95 %-a portugálul beszél. Hámori Bandi szerencsére tudott portugálul, s így a helybéliekkel anyanyelvükön társaloghatott.

-Van itt valami eladó hajó? -kérdezte Hámori Bandi a praiai kikötőben portugál nyelven egy embertől. Az ember vaskos volt és halszagú, mint minden második ember Praiaában, és Fogoón.
-Ó, hogyne, – mondta a büdös kicsi ember. -Itt van példának okáért ez a motoros bárka. Az enyém. Olcsóbul megszámítom.
-Vitorlás hajót szeretnék, -húzta az orrát a Hámori Bandi. -Tudja, egy jó nagyot. Amivel ki lehet menni az óceánra.
-Olyan is van, -vonta fel a vállát egykedvűen a halász. -Nézze ezt a másikat. Ez is az enyém. Mi? Hogy tetszik?!
Hámori Bandi körbejárta a hajót, már amennyire körbe lehetett járni, – nem lehetett körbejárni, mert a móló egyik oldalán ringatózott két bárkával odébb az elsőként megmutatott hajó mellett, -majd a Testvérhez fordult:
-Nos?
-Ez jó lesz, -bólogatott a Testvér hozzáértően. -De honnan van rá pénzed Testvér?
-Honnan van pénzem? Jaj Testvér!
A Hámori Bandi méltatlankodó hangja végigzengett a mólószárnyon, és a mólószárny mellé települt sólyán. -Jaj Testvér! Hát nem elmondtam már neked, milyen mérhetetlen gazdag a családom? Nem elmondtam már, hogy a nagyfaterom építette a Nyugatit? De nemcsak, hogy ő építette, hanem titokban meg is vette a kormánytól, s attól kezdve a z egész nagy pályaudvar összes bevétele hozzá futott be. Persze ez egy olyan záradék volt, amiről senki nem tudott. Rendszerek jöttek, rendszerek mentek, de az egyezség érvényben maradt, nem lehetett felrúgni.
-Miért nem? -vetette közbe a Testvér, a türelmetlenkedő halmunkás krahácsolását figyelmen kívül hagyva.
-Miért nem, miért nem? Ezt se tudod kitalálni azzal a fene nagy eszeddel Testvér! Pedig te egyetemet is végeztél egy darabig. Hát azért, mert az Egyesült Államok azonnal közbeavatkozott volna. Nem ismered az Egyesült Államokat?

Nos, addig-addig, amíg a Hámori Bandi megvette a hajót Nagyon olcsón kapta, a motoros bárka árának feléért. A halszagtól bűzlő tengeripari munkásnak egyetlen kikötése volt: látatlanban kell vásárolnia, vagyis a külső szemlét nem követheti belső szemle. Így a Hámori Bandi ki volt téve annak, hogy például hiányzik a horgony, vagy hogy a génuán nincsenek meg a stagreiterek.
Miután az adás-vétel ott helyben létrejött, felmentek a hajóra. Nagy izgatottság vett erőt rajtuk, mivel ez a hajó álmaik beteljesülése volt. Hosszú, karcsú, teljesen fából épült testéből alig emelkedett ki a kajüt lágy íve. Két derék árbócot hordott, melyre első ránézés szerint is rengeteg vitorlát lehetett felhúzni. Talán kutter-vitorlázata volt, bár ez akkor, az első ünnepi pillanatokban még nem derült ki. Lementek a lépcsőkön a kabinba. A csodák palotája tárult fel ámuló szemeik előtt. Tágas szalonba jutottak, melynek berendezése inkább hasonlított főúri lakosztályéra, mint vitorlás-hajó berendezésére. Persze minden praktikus is volt egyben, a billenő asztal, ami akkor is vízszintes, ha dől a hajó, a hosszanti tengelyük körül elforduló polcok, az öblös mély fakkok körben az ülőgarnitúra fölött. A konyha a legmodernebb eszközökkel volt felszerelve, amit csak el lehet képzelni, a távirányítású mikro-sütőtől az elektronikus kenyérszeletelőig minden volt benne. A hálószobák úri kényelme és pazar ízlése átütő erejű volt. Megnézték a felszerelést is, semmi nem hiányzott, a stagreiterek a génua él-kötelén sárgarézből készültek, a horgonyok rozsdamentes acélból, a tartalék kötelek kevlárból.
-Kíváncsi vagyok, mennyire lehet ezzel a hajóval lúvolni, -mondta álmatag hangon a Testvér.
Tényleg úgy tűnt, mintha álmodna, és álmában élné meg ezeket a dolgokat. De ébren volt, megcsípte magát és fájt. Rumot vettek ki a hűtőszekrényből, ólomkristály poharakba töltötték a rubinszínű italt, koccintottak ittak. Odakintről ütemes tambur-zene hallatszódott. Kinéztek a kajütablakon. Félmeztelen lányok verték a mólón a tamtamot, elől állt egy lány, ez szőke volt, s mögötte a többi, a tánckar, csupa barna, vagy fekete hajú lány. Annyira elragadó volt az egész, hogy meg kellett nézni. Hámori Bandi elindult felfelé, felment a lépcsőkön, s szétvetett lábakkal megállt a dekken. A világoskék úszó-nadrágja volt rajta, pertlijén elől sekli fityegett. A táncosnők abbahagyták a táncot, a zenekar elhallgatott, amikor megjelent. Szétváltak a sorok, s egy magas néger, vagy arab nő lépkedett a hajó felé, fején királynői nyakék. Igen jól mondom, a fején viselte, lelógott két oldalt a füle mellett. Aranyozott szegélyű díszpárnán, igazi aranyból készült aranykulcsot tartott, azt nyújtotta Hámori Bandi felé. (Tudom sok a szóismétlés, de hát hogyan mutassam meg máshogy a jelenetet, hogy az Olvasó is azt lássa, amit én? Ezért van itt a sok arany.)
-Te vagy Hámori Bandi? -kérdezte a királynő-szerű jelenség.
-Igen, én, -mondta egyszerűen, és kedvesen a Hámori Bandi, s égszínkék szemét várakozás-teljesen a nőre függesztette.
-Te vagy az, akiről messze földön úgy beszélnek, hogy az „evezés királya”?
-Igen, -mondta a Hámori Bandi.
-A legjobb kerékpárversenyző?
-Ja.
-Válogatott kerettag jégkorongozó?
-Te mondtad, nem én.
-Te vagy az, aki egyvégtében lefutottál 91 km-t, és utána megettél egy fél disznót nyárson?
-Én vagyok. De a disznó megevésében a Testvér is segített.
A nő odanyújtotta a díszpárnát az aranykulccsal.
-Akkor fogadd el ezt. Erényövem kulcsa.
Hámori Bandi szempillája megrebbent. A Testvér mellette csuklani kezdett.
-Dugni akarsz?
A nagydarab néger nő gondolkodni látszott. Fején rezgett a nyakék, fedetlen keblei emelkedtek, süllyedtek.
-Igen, -mondta ki aztán nagy-nagy erőfeszítéssel.
-Jól van, -mondta a Hámori Bandi. -Semmi akadálya. De most előbb kiviszzük a hajót a Testvérrel egy próbakörre. Jó?
A királynő méltóságteljesen bólintott aztán elvonult kíséretével. Amikor már túl jutottak a sólyán a Testvér azt mondta:
-Utána megyek és megköszönöm neki.
-Mit? -nézett nagyot a Hámori Bandi.
-Hát ezt az egészet. Az ünneplést, meg mindent.
-Jól van Testvér. Borzasztóan szerencsétlen tudsz lenni Testvér.

A Testvér elfutott. Hámori Bandi beíndította a motort, s lassan elindult a móló mentén előre. Legalább is a Testvér, aki már jött is visszafele, így látta. Futott a hajó felé, de a hajó egyre gyorsabban ment. Végül már ott futott, ahol a hajónak úsznia kellett, de érdekes módon ott is beton-placc volt. A Testvérnek fel se tűnt, hogy ahol fut, ott már víznek kellene lennie. De aztán elment a hajó, Hámori Bandi biztos nem vette észre, hogy nincs rajta a Testvér.
-Nem baj, -mondta magában a Testvér, amikor végre kifulladva megállt, -úgyis észreveszi, hogy lemaradtam, s visszafordul.

A Zödfoki szigetek valamikor szépen zöldellő szigetcsoport volt az Atlanti Óceánban több száz km-re Afrika partjától. A szigetvilág legmagasabb csúcsa a Fogo-szigeten található Fogo-hegy majdnem háromezer méter magas. A Hámori Bandi egyszer ezt is megmászta, egyszer majd elmesélem.

A szövegben előforduló idegen kifejezések (az előfordulás sorrendjében):

Sólya = beton csúszda a hajók vízre-bocsátásához
Krahácsolás = száraz köhögés
Génua = nagyméretű orrvitorla
Stagreiter = orrvitorla kapocs, ezzel rögzítik a vitorlát a forstághoz (árbócmerevítő drótkötél a hajó orrában)
Kutter vitorlázat = vitorlázat-típus, két felső vitorla jellemzi, egy repülő vitorla és egy csúcsvitorla
Kevlár = különlegesen erős műanyag, űrtechnológiai fejlesztés
Lúvolni = szél felé vitorlázni, élesen szorítani a szelet
Dekk = fedélzet
Sekli = U-alakú, csavaros kapocs, összekötő elem, pl. a vitorla és a felhúzó-kötél egymáshoz erősítésére szolgál
Erényöv = előkelő hölgyek vagy szüzek viselték a derekuk alatt a sötét középkorban, hogy a férfiak ártó szándékkal ne nyúlhassanak hozzájuk (Ma már nem használatos, mert ma már a szüzek is azt szeretnék, hogy hozzájuk nyúljanak)