Repülős nóta:

Zúg a gép és mi máris messze szállunk
Hisz a végtelen ég a mi hazánk
Nem is csoda hogyha előbb jön a gépünk
Hát a lányok, A lányok az után

1910-et írunk. A Molnár utca és a Kis-Takács utca sarkán van a híres Hegedűs-féle lakatos műhely. Egy kődobásnyira innen látni lehet az Üllői úti új emeletes házakat. Ott még, azon a részen le van kövezve az Üllői út, egészen a Ludovika kertjéig, azon túl azonban már homoksivatag az egész. A Molnár utca és a Bodzafa utca ebben az időben keskeny, jelentéktelen mellékutcák, egyszintes falusi házakkal. Később ennek a két utcának a helyén húzódik majd a Ferenc körút és a József körút. Kocsmák, kifőzdék, és a Gschwindt moslékgyár nehéz orrfacsaró bűze száll a levegőben. Na, meg az utca pora, ha fúj a szél. Ilyenkor június elején mindig fúj. A közeli Mária Terézia laktanya irányából fúj általában, az, az északi irány. A szálló porban zsibongó gyerekcsapatok játszanak a házak között, métáznak, bigéznek, pitykéznek, fogócskáznak, birkóznak, verekednek. A békésebbek a gyér lombú akácfák édes virágját szedegetik, azon csemegéznek napközben. Motorbicikli kanyarodik be az Angyal utca felől, megáll a lakatosműhely előtt. Fiatal, húsz év körüli nő ugrik le, lecibálja fejéről a motoros-szemüveget, meg a bukósisakot. A bukósisak alól göndör szőke haj bukkan elő. Tartós-dauer, gondolhatná az ember. Égszínkék, nevetős szemei vannak a fiatal nőnek. Melege van. Leveszi bőrdzsekijét, könnyű, sárga nyári selyem-blézer van alatta, a kormányra dobja, hegyes mellecskéi majd átbökik a vékony anyagot. Átvág a földes járdán, ahol tyúkok kapirgálnak, és beszól a műhelyajtón:
-Szép jónapot! Van itt valaki?
Széllelbélelt fiatalember lép ki a küszöbre. Arca kormos, orra kormos, kezei kormosak és olajtól fénylenek. Koszos rongyba törli őket. Mogorván válaszol.
-Hát én valaki vagyok tán, vagy nem?
-Hegedűs bácsi nincs itt? – kérdezi a nő.
-Nincs.
-Csak maga van itt?
-Csak én.
-Oszt ki maga?
Na erre már megmérgesedik a fiatalember.
-Én ki vagyok? Maga kicsoda? Maga gyütt ide, vagy nem!
A lány nevet. Meggypiros ajkai közül makulátlan, szabályos, hófehér fogsort villant fel.
-Elnézést! Igaza van. Dobos Ágota vagyok, elsőéves orvostanhallgató. Elromlott ez a nyű motorbicikli. Kihagy a gyújtás, és leáll alapjáraton. Meg tudnák nézni, kérem?
A fiú mogorvasága repedezik. Kuncsaft jött. Azzal szépen kell beszélni. Az, pénzt hoz a házhoz. Igaz, hogy nem neki hozza, hanem a gazdájának, de mindegy. Vagyis hogy majdnem mindegy.
-Csak én vagyok most a műhelyben, a főnöknek el kellett mennie az izé…a lóvasút ügyében…. Ha akarja, én megnézhetem a motort.
-Oszt ért hozzá?
-Hogy értek-e? Na jöjjön csak, mutatok valamit magának.
Sarkon fordul, bemegy a műhelybe. A lány követi. A műhely nagy hodály belül, mindenféle dolog van ott, ami ismeretlen, és titokzatos egy orvostanhallgató lány előtt. Gépek szerszámok, csudálatos, soha nem látott kütyük. Ahogy szeme megszokja a félhomályt, automobil vázát látja középen, négy fatuskón áll, kerekei nincsenek, csak kormánya, abból lehet tudni, hogy automobil, s nem más.
A fiatalember az egyik sötét sarokból szárnyas valamit hoz elő. Mutatja. Mint egy nagy madár. Egy kiterjesztett szárnyú nagy sas.
-Lássa! Ezt én csinyátam. Repülőmasina modell. Én ehhez is értek!
A lány nézi a gépet. Újságban már látott ilyet.
-Ez repül?
-Persze!
-Miért csak egy szárnya van? Amit én az újságban láttam, annak kettő volt! Egyik alul, a másik felül.
-Ennek csak egy kell!
-Nem is repül ez akkor!
-De repül. Isten bizony! Ha akarja, meg tom mutatni!
-Akarom! Most mutatja?
-Dehogy! Csak szombat délután lehet, addig dolgoznom kell. A főnököm le is verné a derekamat, ha itt hagynám a műhelyt! Azon kívül ennek nagy tér kell, a házak között nem lehet reptetni, mert nekimegy valaminek.
A lány gondolkodik.
-Jó! Legyen akkor szombat. Nagyon kíváncsi vagyok! Ide jövök háromra magáért. Feltéve, hogy most azonnal nekilát, és megreparálja a motorbiciklit!

Így, ilyen romantikus körülmények között ismerkedett meg Dobos Ágota és Szántó Géza, az Úr 1910-es évének júniusában éppen pénteken, és éppen tizenharmadikán, hét évvel az után, hogy Wilbur Wright dupla szárnyú monoplánja az Egyesült Államokbeli Kitty Hawkban levegőbe emelkedett. Peches napon ismerkedtek össze, bár fekete macska ezen a délutánon állítólag nem szaladt át a műhely előtt a Molnár utca egyik oldaláról a másikra. Ha babonásak lettek volna, messzire elkerülik egymást aznap, lehet, hogy jobban jártak volna, ha így tesznek! De ki lát bele a jövendőbe?