Supplier Imrének hívnak, nős, egy gyermekes 47 éves dúsgazdag fővállalkozó vagyok. Mit jelent ez konkrétan? Mi a munkám? Hogyan dolgozom?

Ebbe szeretném egy kicsit beavatni a kedves olvasót.

Az első és a legfontosabb: az én nevem, egy nagyon ismert, nagyon jól csengő, nagyon nagy név. Akárhova csengetek is be, az ajtók kinyílnak. Van erkölcsi hitelem, s így van bankhitelem is. Közel ülök a tűzhöz.
A második: felvállalok nagy projekteket. Hangsúlyozom: kizárólag csak százmilliárdos projektekkel foglalkozom, a kicsik szóba se jöhetnek.
Felvállalom például egy új híd felépítését, vagy egy teljes város-rész rekonstrukcióját.
A harmadik: a munkák elvégzéséhez nekem, magamnak semmilyen gépem, eszközöm, kapacitásom, munkaerőm nincs. Nem is kell, minek az, nekem. Majd lesz az alvállalkozóknak, s az alvállalkozók alvállalkozóinak. A lényeg: én kapom meg a munkát, mert nekem vannak kapcsolataim, s én tudom adni a legolcsóbban!
A negyedik: tényleg a legolcsóbb árat számítom, ez nem csalás, nem ámítás! Mások ebbe az árba belebuknának! Én nem fogok!
Az ötödik: felfogadom az alvállalkozókat, azok is felfogadják a saját alvállalkozóikat. Elkezdődik a munka. Én, a fővállalkozó nem fizetek eladdig, amíg készen nincs az egész, hogy fizetnék, nem vagyok bolond, finanszírozzák addig a költségeket az alvállalkozók, és a beszállítók. Meg is teszik, nem tehetnek mást, ha élni akarnak.
A hatodik: a pénzügyi szabályozó rendszer lehetővé teszi, hogy csak a teljesítést követő hatvankettedik, vagy nyolcvannegyedik napon fizessek. Ez jó! Ez a kulcsa a dolognak! Mert hol leszek én majd hatvankettő nap múlva? Vagy pláne, nyolcvannégy nap múlva? Bottal üthetik a nyomomat, meg a felcsípett százmilliárdok nyomát is.
Aztán, addig, amíg a perek folynak, felvállalok egy újabb nagy megrendelést. Miért is ne? A per nem börtön. Priusz sincs utána.
A perektől egyébként nem félek, mit tudnak kezdeni egy korlátolt felelősségű társasággal? Ne röhögtessenek az alperesek!

Éljen az országot felvirágoztató, szabad, független, demokratikus pénzügyi rendszer!