A Mókus cukrászda és a Vén Halász közötti távolság nem több mint ezer lépés, mégis mennyi minden letisztázódott azon a rövid útszakaszon…
Az állomás felől jöttünk, pontosabban a Tejivótól, ahol zacskós-tejet ittunk, frisset, finomat. Leharaptuk a zacskó sarkát, úgy szürcsöltük. Igen, 3.5 százalékos volt, és ropogós, piros zsömlét majszoltunk mellé.

…A csajok átbeszéltek a fejem felett. Mindketten magasabbak voltak fél fejjel, bár én meg roppant izmos vagyok. A szőke ment a jobbomon, a barna meg a balkezem felől.
-Úgy örülök – mondta a szőke -nemsokára megjön a Hámori Bandi, és akkor kifutunk az Esthajnalcsillaggal.
-Nem a Belugával mentek? -kérdezte a barna.
-Á, nem. A Beluga olyan tré hajó.
-Veletek mehetek?
A szőke felnevetett.
-Nem is tudom. Ma szeretnék egyedül lenni a Hámori Bandival. Tudod, lehet, hogy ma megtörténik.
A barna lassított. Töprengett valamin. -És ha négyesben lennénk? Elvinnénk ezt is itt, la -mutatott rám.
-Jó – mondta a szőke -nem bánom. Amíg mi lenn leszünk a kabinban, ti dughattok fenn a dekken.
A barnát mintha darázs csípte volna meg.
-Eszem ágában sincs dugni vele. Én még nem dugtam senkivel. Ha dugni szeretnék valakivel, az elsősorban a Hámori Bandi lenne, s nem ez itt!
-Hát ez most nem jön össze -nevetett jókedvűen a szőke. -De mit bánom én, mit csináltok, ha nem dugtok, hát nem dugtok, a ti bajotok. Mikor jön már a Hámori Bandi?

Hol volt a Hámori Bandi? Nos, hadd mondjam, a Testvér trenyálni ment aznap reggel. Hajnali ötkor azzal keltett fel, én még kómás állapotban voltam, hogy hajt egy százast, mert készül az olimpiára.
-Jobb vagyok, mint az Eddy Merx valaha -mondta, amikor kitolta a versenygépét az udvarra. -De hajtanom kell Testvér. Ha az ember nem hajt az edzéseken, akkor a versenyen sem tud nyerni.

Arra gondoltam azon az ezer lépésen, amíg a Mókustól a Vén Halászig értünk, hogy lám, milyen az élet. Ő hajt, küzd, készül, van célja, míg én csak élek bele úgy a vakvilágba. Mert mit teszek én? Mivel segítem például én, az én Testvéremet, hogy kijusson az olimpiára? Jó, futok vele néha, tegnap is futottam egy tízest, s nyomtam a fekvőtámaszokat az árok porában százszámra, de ez nem sok. Ki vagyok én, mi érek én? Én csak egy nagy léhűtő vagyok. Egy büdös, nagy senki.
…Szörnyű teherrel szakadtak rám ezek a rossz gondolatok. De jó lenne inni most itt a kocsmában egy felest, de pénzem sincs. A csajok gondtalanul cseverésztek. Jó lesz a Hámori Bandival, már alig várom. Nem, nem akarok dugni a Testvérével….olyan gáz, talán majd az után, ha megvolt az első a Hámorival. Majd később, ha kölcsön adod egyszer…na, légyszi…, ugye kölcsön adod?

Végül mégis a Belugával mentünk ki. Felhúztuk a vitorlákat, kifutottunk. Pompás délnyugati szél fújt, hamar átértünk a túloldalra. Akali előtt lehorgonyoztunk, és megfürödtünk. Ezután a szőke lány és a Hámori Bandi lementek a kabinba „pihenni”, én meg fenn maradtam a barnával. Az árbóc mellett ültünk, néztük a lassan, méltóságteljesen gördülő zöldeskék hullámokat. Úgy csillogtak, olyan szépek voltak.
-Mit csináljunk -kérdeztem fenn a barna hajú lánytól. -Mihez volna kedved?
-Semmihez, hülye! Mit képzelsz magadról?

Visszafele jövet meztelenül napoztunk mindannyian, s én kedvtelve nézegettem a lányokat. A barnának telt, kerek mellei voltak, de a szőke mégis valahogy jobb nőnek látszott. Nem is csodálkoztam nagyon a Hámori Bandin, amikor a barna kérdésére: „és én mikor kerülök sorra?”, ezt válaszolta: -Nem tudom, kislány. Szűz lányokkal nemigen foglalkozom. Dugjál esetleg a Testvéremmel, utána meglátjuk. De semmit nem ígérek.
A barna lány erre rettenetesen mufurc, és cvíder lett, és valami olyasmit morgott, hogy dugjon velem a halál. De már akkor engem sem érdekelt, elment tőle a kedvem. Én úgy vagyok vele, hogy csak addig a pontig érdekel egy nő, amíg esélyét látom, hogy én is érdeklem őt, -tovább nem. Utána lekeverem a témát.

Az este jól indult. Volt még egy fél flaska rum a hajón, alaposan meghúztam, alig maradt valami az alján. Aztán felöltöztem, s kibociztam a gátról a partra. Alkonyodott, a sötétben egy lány jött felém a mólón, s rám köszönt:
-Cső!
-Cső, neked is -feleltem erre kedvesen.
-Nem ismersz meg?
-Hááát?
-Bíborka vagyok a régi szerelmed.
-Bíborka…á…Bíborka -kutattam az emlékezetemben.
-Igen. A faluban laktunk, a bolt mellett, tudod. Bözse néne, tudod, Bözse néne a mamám.
-Ja -mondtam. A Bözse néne. Most már kezdek emlékezni…

Kutatva néztem az arcába, hátha felismerem, de annyira sötét volt már, hogy semmit nem láttam. Gondolom a rum is benne volt. Sétáltunk befele, egymás mellett lépkedtünk, s Bíborka egyszerre csak belém karolt. Elhaladtunk a Pléhfedeles előtt. Itt több volt valamivel a fény, s én megpróbáltam újra megnézni, hátha eszembe jut, ki ő? Amit láttam kissé nyugtalanító volt, de erről majd később. A Vigadó mögött kötöttünk ki, idáig vezetett a sétánk. Van ott egy kicsike nádas, s a kicsike nádas szélén kicsike stég. Keskeny ösvény vezet a stégig. Leültünk, néztük a csillagos égboltot, a vízen villódzó fényeket. A mulatóból átdübörgött hozzánk a zene, romantikus volt és szép. Arra emlékszem csak, hogy hajnalig bujálkodtunk a stégen, akkor hagytuk csak abba, amikor bezárt a Vigadó. Valahogy hazakeveredtem. Hogy mentem át a bocival a gátra -totál kiesik. Sokára ébredtem reggel, a szó szoros értelmében hasamra sütött a nap a nyitott kabin-deklin keresztül.
Javában dörgöltem még az álmot kifele a szememből, amikor megszólalt egy hang a fejem felett:
-Hahó, Testvér, ébren vagy? Keres valaki!
A Testvér a fedélzeten állt terpeszben, befelé leskelődött. -Na, mi az ábra? Jól kiütötted magad tegnap éjjel. Összehánytad az egész hajót!
-Mi van!
-Keres valaki, gyere!
-Ki keres?
-Ki? Hát a vasorrú bába. Én ilyen csúnya nőt még életemben nem láttam Testvér. Csak uborkasalátával lehet ránézni.

Kidugtam a fejemet a nyíláson. Egy lány állt a parton a jegenyék alatt, a sólyánál. Észrevett.
-Halló, hétalvó! Én vagyok az!
-Ki a fene vagy?
-Bíborka vagyok, a Bözse-néne lánya, tudod. Járunk egyet?

Egész nap a Bíborka elől menekültem. Ha feltűnt a strandon, átúsztam a baloldali mólóra. Amikor utánam jött, sürgős dolgom akadt a jobb oldali mólón. Estére elfáradt, s akkor megszabadultam tőle.

Ja! Hogy megvolt-e a Bandinak a barna-hajú lány is? Nem tudom, de télleg nem. Majd megkérdezem tőle.