Ha valaki, az evezős lányok közül elmondhatja magáról itt a Római-parton, hogy ismeri a Hámori Bandit és a Testvérét, akkor én, dicsekvés nélkül állítom, hogy elmondhatom, hiszen én lefeküdtem mindkettőjükkel. Előbb persze a Hámori Bandival, ezen gondolom senki nem fog csodálkozni, és csak jóval később a Testvérrel.

Hámori Bandival romantikus körülmények között ismerkedtem meg. Még tavaly nyáron, a Bivalyosban söröztem a társaságommal, (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Bivalyost a Hámori Bandi ki tudja miért „Tehenesnek” mondja) és, este, alig, hogy kiléptünk a kerthelyiségből egy részeg férfi belénk kötött. Nagyon durva helyzet volt, a Szabó Ákos beszólt neki, mire a részeg leütötte. Ekkor ért oda a Hámori Bandi, a semmiből került elő. Vele volt a Testvére is. Hámori Bandi nemtörődöm hanyagsággal a részeg mellé lépett, és csak ennyit szólt csendes, nyugodt hangon: na erdj most már haza szépapukám! A rabiátus, szörnyű alak, csodák csodájára elkotródott, én meg, és az én társaságom, csak álltunk ott a szájunkat tátva. Másnap lefeküdtem a Hámori Bandival. Azt kérdezte tőlem lenn a parton: mondd csak kislány, mit szólnál egy kis digi-dugizáshoz? Abbahagytam a húzást, kitettem evezőim tollát a vízre, s ráfüggesztettem a szememet. Olyan szép kék szemeket még életemben nem láttam: elvesztem örvénylő kavargásukban! A derült ég kismiska az ő szeméhez képest! Állt a parton a Hámori Bandi, izmosan, jóképűen, s mosolygott. Most, amikor rá gondolok, látom sportos, rövidre vágott, balczóbandis frizuráját, homlokára tolt napszemüvegét, kék úszónadrágját, s az úszónadrág pertlijébe kötött seklit, ami a köldöke alatt fityeg. Két csapással kihúztam mellé. A szkiffet a parton hagytuk, s elmentünk egy dublóval…. Így történt. De már nem vagyok jóban a Hámori Bandival, kapcsolatunk tiszavirág életű volt. Ma már tudom, őt csak addig érdekli egy nő, amíg le nem fekszik vele. (A Hámori Bandi és a Testvére a „dugás” szót használják erre a dologra.) Ma már tudom, ő túlzottan tökéletes, ezért van minden. A testvérrel, Hámori Bandi szeretett Testvérével más a helyzet. Ő béna. Ő csak hiszi, hogy olyan lehet, mint a Hámori Bandi. Na mindegy. Itt ülök vele a parton, a Libalegelő gyér, kiégett füvére leterített kockás pokrócon. Alattunk folyik a Duna, nem messze tőlünk széles marás a fövenyen, azon a helyen, ahol a harckocsik belegázolnak a folyóba. A marás közepén egy mélyedésben sötét, iszapos víz csillog, belenézek, hülyeség. Szemben, a túloldalon, a Pilis kék-zöld-szürke hegyei, az égen marha-állat bárányfelhők. Kajakosok húznak felfele a távvezeték irányába.

-Mi lett a dr. Velővel való kapcsolatoddal? – kérdezi Testvér.
-Vége lett – mondom – egyre a kajakosokat figyelve. Az egyik elég jóképű. Azzal biztos le tudnék feküdni.
-Pedig – mondja a Testvér – az egy nagy szerelem volt!

Szerelem? -tűnődöm. Nem, nem hiszem. Ami volt, elmúlt. De, hogy mondjam el most ezt a Testvérnek? Mit tud ő erről? Morzsákat. Amiket elhullajtottam, s ő, mint mohó koldus, felcsipegetett. Legjobb lenne. ha hanyagolnánk a témát. Fészkelődik, vizslatva néz rám. Érzem, nem fogja hanyagolni. Kussoltathatnám, ha akarnám, nem teszem. Nem akarom kussoltatni, le akarok feküdni vele. A Hámori Bandi azt mondaná erre, dugni akarok. Na jó. Tudom, hogy gáz a Testvérrel dugni, olyan béna fazon. Nem is fogok ezzel eldicsekedni lenn a Rómain. Mikor lett vége? -kérdezi, és figyelmesen néz rám. Nekem kell majd kezdeményeznem, vagy ő tesz majd valami béna, suta lépést? Jobb lesz, ha elmondok mindent, fut át a fejemen. Addig úgy se fog tágítani. Az egyik idióta tulajdonsága, hogy ha rákattan egy témára, olyan, mint a buldog, nem ereszti.

Dr. Velő tanárom az egyetemen. Magas, jóképű férfi. Jó ötvenes, markáns, férfias arcéllel. Láttam egy régi fényképet Jean Maraisról, tökre dr. Velő, illetve fordítva, dr. Velő az, aki tökre Jean Marais. Előadásain a második sorban ültem a nagy-előadóban, és nem tudtam levenni róla a szememet. Észrevette, hogy nézem (bár mindenki őt nézte), s viszonozta pillantásomat. Szeme mély örvénylése mélybe húzott, éreztem, hogy zuhanok. Sokszor volt ez. Lefeküdtem volna vele, igen, habozás nélkül lefeküdtem volna (a Hámori Bandi a „dugás” szót használja „lefekvés” helyett), ha megkér, de nem került sor rá, mármint, hogy megkérjen. Kénytelen voltam én kezdeményezni. Mint most, itt a Libalegelőn. Vajon mekkora a Testvér pénisze, ha feláll neki? Még ma meg akarom tudni. Szeretnék felső nélkül napozni – dobom be. Rám néz. Nyugodtan – mondja. Engem nem zavar, ha leveszed. Úgyis hunyni akarok egy kicsit. S hanyatt dől. És becsukja a szemét. Borzalmasan béna fazon a Testvér.

Hónapokon keresztül ment ez a fura játék közöttünk. Én bámultam őt, s ő meleg, ölelő, bíztató tekintettel válaszolt. Nedvesedtem tőle. Vagy lehet, hogy nem is engem nézett, csak arrafelé, ahol én ültem? Na, egyszer aztán a folyosón odamentem hozzá. Van két jegyem a Jégszínházba, mondtam neki, nem jönne el velem a tanár úr? Habozott. Nem lehet, mondta aztán akadozva, bizonytalanul. Nem lenne helyes így kettesben. De, ha esetleg többen mennének, akkor én is szívesen…Le akarok feküdni a Testvérrel, ma ilyenem van, de hogy fogjak hozzá? Menjünk beljebb a szigetre, pendítem meg, itt megláthatnak. Szégyenlős vagy? Igen, kicsit. De előtted nem, csak mások előtt.

Még két alkalommal próbáltam becserkészni dr. Velőt. Mindkét kísérlet, hasonló eredménnyel zárult. Be kellett látnom, ez egy erkölcsös tanár. De, akkor meg mi a fityfenének biztatgat a szemének a tekintetével? Hosszú időbe telt, amíg sikerült eljutnom a felismeréstől a tudatosodásig: soha ebbe a nagy-büdös életbe nem fogok dugni a dr. Velővel. (Most már én is átveszem néha Hámori Banditól, annyira kézenfekvő.)
Dr. Velő nem olyan. Hiába a nagy rokonszenv vica-verza, neki ez csak játék, vagy az se, rutinérdeklődés, tömegjelenség tanár-diák viszonylatban. Rokonszenv? Mi az? Megfogható valami a rokonszenv, vagy csak a lélek-dudva alkalmatlan hajlása szélirányban? Ami megfogható, az a Testvér pénisze itt mellettem a sárga fürdőgatyában. Igen, az megfogható, és én meg is fogom fogni. Most még kicsi, alig domborodik valamicskét, de majd megnő, mint a Hámori Bandié. Arrébb csúsztatom a kezemet, a combjára teszem. A Testvér fel se néz, behunyt szemmel hever a hátán. Tetteti, hogy alszik. Most majd elindulok felfelé, lassan óvatosan. Vigye az ördög dr. Velőt, és a dr. Velő nyomorult, ótvaros péniszét!