A kezdő író nagyot akar markolni. Én például ezt írom:
„Az ember létté vált tudatának kínzó stációit járja az önmegvalósítás rögös útján”
A vérprofi ugyanezt így fogalmazza meg:
„Soha nem tudjuk magunkat teljes mértékben megismerni”
A kezdő író modoros.
Én: „Azzal a céllal tértem be egy lakossági ellátási céllal létrehozott élelmiszerkereskedelmi egységbe, hogy a vacsorához szükséges áruféleségeket a magam számára biztosíthassam.”
A vérprofi: „Bementem, egy boltba, hogy vacsorára valót vegyek magamnak”
A kezdő író mindig valami szépet akar alkotni, agyoncicomázza a szöveget.
Én: „Az erdő sóhajtásában életre keltek a színes levelek, táncoltak tavaszt váró faágakon, emelve lelkem fényét a sivár jelen ölén, fel egyenesen a fénylő egekig”
Vérprofi: „Az erdőben sétáltam, ősz volt, fújt a szél.”

Végül álljon itt néhány mondat nagyoktól:

Ken Follet, Az örökkévalóság küszöbén: Szerencsére csomagolt tartalék nadrágot. Lezuhanyozott, átöltözött, az öltönyét elküldte vasaltatni.

Thomas Mann, Varázshegy: A súlyos beteg még húszesztendős sem volt, de már kissé őszült és kopaszodott.

Vitéz Somogyváry Gyula, És mégis élünk: Úgy mentem haza, mintha részeg lettem volna. Alig múlt nyolc óra, mégis már csak az utolsó villamost tudtam elcsípni, A remízbe ment.

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet, ágyban párnák közt halni meg.

Rejtő Jenő: Uram a késemért jöttem.

József Attila: Visz a vonat, megyek utánad, talán még ma meg is talállak…

Arany János: Vörös Rébék általment a keskeny pallón s elrepült, tollászkodni, már, mint varjú egy jegenyefára ült.

Nehéz ügy ez, de azért próbálkozom.