Nem helyesírási hiba, nem véletlenül írtam nagybetűvel. Igenis arról a Lényegről szeretnék beszélni, ami minden dolgok legbensőbb sajátja, ami láthatatlanul bár, de ott rejtezik gondolataink mélyén. Előrébb-való mindennél, mert minden belőle fakad. Az emberiség évezredek óta kutatja, nagy gondolkodók serege vérzett el a megfejtésen. És én egy perc alatt rátaláltam, és megragadtam.

Elmondom, hogy történt.

Hétvégi házikónk a Balaton-felvidék egy kies táján áll öreg szőlőktől övezve. Mindentől messze van, meredek, kátyús földutakon lehet megközelíteni. Isten mentsen meg attól, hogy itt valami elromoljon, élő aranyért se kapni szerelőt, aki elvállalná. Márpedig ami elromolhat, az el is romlik, mint tudjuk. Nálunk a ciszterna két műanyag-csövének összekapcsolásánál található hollanderben (???) romlott el valami, mert a csőből egyszerre csak dőlni kezdett a víz. Hogy „hollandernek” nevezik-e azt, az izét, nem tudom, azért is tettem utána kérdőjelet.
Nos, órákon keresztül küszködtem vele reménytelenül. Szétszedtem, összeraktam, folyt. Aztán újra szétszedtem, s újra összeraktam, – még jobban folyt. Folyékony gumi-tömítő pasztával kentem be, orrán-száján dőlt a paszta, semmi eredmény.

Ekkor igénybe vettem a telefonos segítséget, s felhívtam a sógoromat a túlsó parton. A mobilom szerencsére még akkor működött. Igen így kell mondanom, hogy „akkor még” mert nem sokra rá ez is bemondta az unalmast.
-Tekerd körül kóccal – mondta a sógorom lakonikusan – az a legjobb tömítőanyag.
Tekerjem körül kóccal? – töprengtem. De, mi az a kóc?
-Kóc minden rendes vidéki házban van – világosított fel a sógorom és tényleg felrémlett emlékezésem hézagain át, hogy a nagyanyám egyszer gyerekkoromba’ azt mondta a nagyapámnak: Lajos, csöpög a csap, tekerjen rá egy kis kócot, ha ráér.
A nagyapám meg keresett a ládikában kócot, ment, rátekerte és a csöpögés megszűnt.

Feltúrtam az egész házat, meg még a fészert is, de semmit nem találtam, ami kócra hasonlított volna. Elfáradva, csüggedten ültem le a bejárat előtt a lócára. S hagytam magam gondolkodni.
Sebkötöző gézt fogok széttépni – világosodtam meg hirtelen – ez hasonlít a legjobban arra, amit a kócról gondolok, mondtam magamban. És megtettem.
Aztán felmentem a ciszternához. Ne kérdezzétek, mi az a ciszterna, úgy se tudom érthetően elmagyarázni. A földbe van ásva egy nagy beton medence, ebbe csorog bele az esővíz a tetőről, innen szivattyú nyomja fel egy vastartályba, s ebből a vastartályból a gravitáció segítségével jut el a házban lévő csapokhoz: Na tessék. Érti, aki érti.

Szétszedtem újra a csövet, illetve a hollandert (?). Ez egy olyan valami, hogy is írjam le, szóval az egyik csövön, ami felfelé megy, van egy nagy fekete menetes izé, a másikon, ami lefele megy, pedig ennek a párja, az is menetes, szóval ami ebbe illik. Na ebbe a második izébe’ van egy kúpos körgyűrű, melyen előttem ismeretlen okból fogak vannak. A kúpos izét a hollanderbe bele lehet helyezni fejjel lefelé, és vagy fordítva, ki tudja, hogy kell. Pedig tudni kell, mert ez a lényeg! Egyik esetben nem ereszti ugyanis a vizet, míg a másikban meg igen. Megszemléltem, s úgy találtam, a keskenyedő résznek kell lefele lennie, mert a hollander is arrafelé keskenyedik. Láttam, ennek a körgyűrűnek a külső pereme nyomódik neki a másik (a felső cső) peremének, és logikai úton kikövetkeztettem: ide kell tenni a kócot, ez a lényeg, sőt, a Lényeg!
Elgondolásom, amire tényleg egy perc alatt jöttem rá, kiválóan helyes volt, a csap, illetve a cső, az összeeresztésnél nem csöpögött többé!

Én, felbuzdulva a történteken, azt mondom most mindenkinek, gondolkozzatok, gondolkozzatok, és még egyszer: gondolkozzatok! S akkor majd, ha tényleg gondolkoztok, tik is ráleltek az örökbecsű, mindenek felett álló csupa nagybetűs Lényegre.
Még azt viszont el kell mondanom, hogy most újra gondolkodom. Az „új” mobilom, amivel fényképezni is lehet, lemerült, mert elromlott a töltő. Át akartam tenni a kártyát a „régi” telómba, amihez van működő töltőm. Nem volt könnyű feladat kitalálni, hogy is lehet ezeket a szerkentyűket kinyitni, de megoldottam, van a házban kalapács és kombinált-fogó. Jelenleg azt próbálgatom éppen, hová, és hogyan kell a kártyát bedugni, és amit bedugok, az tényleg a kártya-e, – hogy működjön.

Remélem, előbb-utóbb rájövök a Lényegre!