Első Szulejmán és nagyvezére Ibrahim Ibrahimovics a fényes tekintetű padisah palotának beillő sátra előtt ültek egy-egy aranyozott kereveten, és sörbetet kortyolgattak a nagy forróság miatt. Mögöttük kétoldalt katonák, janicsárok sorfala, lándzsáik hegye csillogott a napsütésben.
-Hát megfutott az gaz német, Nagyuram, magos Buda falai alól – mondta a nagyvezír
-Meg, meg, meg.
-Mehetünk münk is akko’ mán haza.
-Sietned kell valamiért Ibrahimovics?
-Nem Nagyuram, de tudod, hogy van. Megsegítettük az gaz gyaur kutya, Szapolyai János fiát a kis csecsemőkirályt, hóna alá nyúltunk Izabella özvegy királynőnek, s az beste Fráter Györgynek. Nincsen már itt dolgunk több.
-Úgy gondolod?
-Mert te nem, Padisah?
Mialatt ez a beszélgetés zajlott, a Nap elkezdett szép lassan lefelé ereszkedni a hegyek kékesszürke vonulata fölött, de még mindig igencsak meleg volt a levegő, izzadozott a két török méltóság az arany párnákon, gyémántokkal kivarrt kaftánjaikban fejükön a tornyos turbánnal.
-El kell foglalnunk a várat – mondta a szultán.
-De hát Nagyuram – Ibrahimovics csak hebegni tudott – te is tudod, hogy ez lehetetlen. A vár falai túl magasak és túl erősek, hogy az golyóbisokkal lyukat üssünk rajtuk. Aztán meg, ugye, fogadalmat tettünk gyaur Szapolyainak arra nézvést….
-Mikor számított egy kereszténynek tett fogadalom?
A nagyvezír töprengett, amit onnan lehetett tudni, hogy szép, egyenes bajusza lekonyult a mellére.
-Vagyis Nagyuram, az a szándékod…?
-Az!
-És hogyan képzeled végrehajtani Fényes Tekintetű Nagyúr?
-Beszivárgással – mondta a szultán. -Holnap megvendégelem sátramban az özvegy királynét gyermekével, az gaz Fráter Györgyöt, s a pokol kutyáinak eledelül való Török Bálintot. Míg a keresztény kutyák itten vigalmoznak, te és csapataid beszivárogtok a várba. Csak, mint ártatlan nézelődők, egyre többen, de handzsár legyen mindenik katona zubbonya alatt. Aztán adott jelre megrohanjátok az őrséget, lemészároljátok őket, s kinyitjátok a nagy rácsos főkaput, amin majd a fősereg bemasírozik Allah dicsőségére
-Fényes terv, nagyuram, méltó hozzád és Mohamed prófétához, kinek nevét az ég angyalai dicsőítik a világ végezetéig!
-Köszönöm. Menj akkor, és intézkedj!
-Úgy lesz, Nagyuram!
És úgy is lett, Allah dicsőségére, aki a legnagyobb, és mint ahogy minden igazhitű vallja, Mohamed az ő prófétája.