1683 -ban a Delawarok földjén lévő Roanoke-ban jött létre 128 nagy-földi törzs vezetőinek tanácskozása. Egyetlen megvitatandó téma került a plenáris ülés színe elé: a kelet felől egyre nagyobb számban érkező fehér bevándorlók ügye. A sápadt-arcúak óriási kenukon érkeztek, amiket ők „hajo”-nak” neveztek. A „hajók” -on „árbóc” -ok voltak, az árcócokon „vitorlák” olyasfajta anyagból, mint a vigwamok ponyvája.
Az Észak-keleti Törzsek Statisztikai Hivatalának jelentéséből kiviláglott, a bevándorlók száma hónapról hónapra növekszik. Míg a Keletkező Nap Havában még csak 4320 sápadt arcú bevándorlót regisztráltak, addig a Nap Heve Havában ez a szám már a duplájára emelkedett, egészen pontosan 8800 főt jelentettek a hivatalos szervek. A tanácskozás helyéül a szervezők a cseroki öböl fölött elterülő fennsík keleti peremét jelölték ki, a megfelelő infrastruktúra itt volt biztosítható. A wigwamok félkörben lettek felállítva, a félkör alkotta térségen foglaltak helyet a törzsek vezetői, illetve képviselői. Ott voltak az észak és délkeleti, a síksági, a nagymedencei, a fennsíki valamint a nyugati törzsek fő emberei: dakoták, dealwárok cserokik, sziúk, apacsok, irokézek, mohikánok, klikitek, chippewék, – még a távoli vidékek törzseinek, a navajóknak és a kecsuáknak is volt képviseletük.

A plenáris ülés díszelnöke a nagytekintélyű Ülő Bika volt. Három és fél órás megnyitó beszédében egyenként, név szerint köszöntötte a megjelent küldötteket, az akkori szokás szerint felmagasztalva dicső harci tetteiket, majd így folytatta:
-Testvéreim! A probléma szerteágazó, és időszerű. A Nagyföld jövőjéről van szó. Engedjük-e hogy a sápadt arcúk egyre többen legyenek földjeinken, vagy minden erőnket összeszedve állítsuk meg őket a Hullámok Végtelen Vizének határánál? Mérlegeljétek az előnyöket és a hátrányokat, majd döntsetek bölcsességetek villámló fényénél.

Elsőként a Síksági Törzsek képviselője Szárnyaló Szél szólt. -Azt gondolom, – mondta a szokásban lévő cikornyás szóvirágok elpufogtatása után – hogy a sápadt-arcúak ideérkezése több előnnyel kecsegtet, mint amennyi hátránnyal jár. Mik ezek az előnyök? Ha egy szóval akarnám összefoglalni, mind azok a javak, amelyeket óriás kenuikon magukkal hoznak, s amiket népeink eleddig nem ismertek: fegyverek, kényelmi és luxuscikkek, legfőképpen például a tüzes víz, amit ők „rum”-nak neveznek. Melyek a hátrányok? Nos, a hátrányok eltörpülnek az előnyök mellett. Ideiglenes szálláshelyeket kell számukra biztosítani, élelmet, tiszta vizet. Nagyföld elég nagy és erős, hogy ezeket a terheket elbírja. Szóltam.

A Nyugati Törzsek Szövetségének képviselői osztották ezt az álláspontot. Egymás után sorra beszéltek, s támogatták Szárnyaló Szelet.

A fennsíkiak és a nagymedenceiek szintén nem zárkóztak el, de kételyeket is felvetettek. Mi lesz akkor – kérdezték néhányan, ha már többen lesznek, mint mi? Megváltozik a demográfiai helyzet, átalakul a társadalom.
-Akarjuk-e hogy unokáink, dédunokáink egykoron rezervátumokban éljenek? -tette fel a drámai kérdést Hosszú Kés. -Akarjuk-e, hogy száz, kétszáz év múlva a sápadt-arcúak uralkodjanak őseink földjén?

Néma csend támadt, csak az öböl felől fújó szél suhogott a fennsík szálas tölgyei fölött. A kecsuák és a navajók a vállukat vonogatták, bah, mi ez nekik, ők igazán messze vannak ettől az egésztől, őket nem érinti. Újra Szárnyaló Szél kért szót.
-Testvéreim – mondta – ne hagyjátok, hogy álproblémák tűzkígyói homályosítsák el éleslátásotokat. Ezek az emberek üldözöttek, a saját hazájukból voltak kénytelenek elmenekülni. Nem azt parancsolja-e a Nagy Szellem, és saját lelkiismeretünk, hogy segítsünk rajtuk? A demográfiai hullám nem jelent veszélyt népeinkre. A sápadt-arcúak integrációja kifejezetten jót tesz, elöregedő társadalmunk új erőre kap. Attól sem kell félni, hogy száz év múlva ők lesznek többen és átveszik majd az uralmat. Ne feledjétek, itt mi vagyunk otthon, ez a mi hazánk. Ők fognak beolvadni, és alkalmazkodni többségi társadalmunkhoz. Beszéltem, de számnál ékesebben szólnak a tények: az érkező fehérek beházasodási rátája az elmúlt hónapokban elérte és meghaladta az 50 %-ot!

-Lehet – mondta Ravasz Róka hunyorogva, az Északkeleti Törzsektől. -De addig is rajtunk minden teher, mi látjuk el őket. Szálljatok be akkor tik is, az összes törzs. Közös teherviselést akarunk.
-Hogyisne – morogtak a többiek. – A ti földjeitekre érkeznek először, ti fölözitek le a hasznot!

Végül összevesztek. Előkerültek a kések és a csatabárdok. Parázs csetepaté bontakozott ki, mely éjfélig tartott. Ezt követően mindenki nyugovóra tért a saját wigwamjában, éjszaka már pihenni kell. Másnap újra összeültek a küldöttek és elszívták a békepipát.
-Szavazzunk – javasolta Ülő Bika.
A küldöttek kézfeltartással szavaztak. A nyugat és a déli törzsek igennel voksoltak, a felföldiek tartózkodtak, s csak az Északkeleti Törzsek ellenezték a törvényjavaslatot. Végül 72 igennel, 34 nemmel, 12 tartózkodás mellett elfogadták az új bevándorlási törvényt. 100 évvel később a népesség aránya már a fehérek javára volt kedvező, akik úgy vadásztak a „rézbőrűekre”, mint az állatokra.