Kurva nagy bölcsességet olvastam valahol itt a Neten, hadd adjam közre.

„Mi a különbség a szerelem, a szeretet és a vágy között, illetve mi az összefüggés?
Kezdjük a szeretettel. Mi a szeretet? Boncolgathatjuk, mondhatunk ezer okos dolgot róla, még se tudjuk. Maradjunk azonban annyiban, hogy egy kurva jó érzés. Szeretsz valakit, lányodat, fiadat, barátodat, rokonodat, a szomszédot, s ez jó, kellemes melegséggel tölt el belül. Mindent megtennél azért a lényért, akit szeretsz, illetve majdnem mindent. Körülbelül ennyi. Mi a vágy? Mi is, mi is? Összeírhatunk a vágyról is bölcs dolgokat, melyek könyveket töltenek be, de a lényeg az, hogy a vágy egy kémiai reakció, ionok, töltések, molekulák, vegyületek, vérbőség, testi izgalom, izzadtság, lihegés. És mi a szerelem? A kettő együtt? Szeretet, plusz vágy egyenlő a szerelemmel? Hát mondjuk. Nagyjából. Körülbelül. Szerelem nem létezik szeretet nélkül nem vitás, és nem létezik vágy nélkül. Biztos? Biztos. Vagy mégse? Igen, lehet, hogy mégse, mert a szerelem furcsa, irracionális őrület, még arra az abszurditásra is képes, hogy fittyet hányjon a hormonokra és a vérbőségre. Képes arra, hogy lemondjon a vágyról, hogy féken tartsa, háttérbe szorítsa. Persze a szerelmes ember nem erre törekszik. Ő boldog beteljesülést akar, testi örömöket. És, mert nem racionális, mert őrült, képes arra, hogy ne csak majdnem mindent, de a szó szoros értelemben MINDENT megtegyen, odaadja, feláldozza akár az életét is, vagy, ami még ennél is több talán, lemondjon éltető eleméről, a vágy beteljesüléséről.”

Ennyi volt nagyjából abban a cikkben. Én azonban tűnődöm. Lehetséges-e? Aztán: érdemes-e egyáltalán ilyesmin rágódni? Nem HB-nak van-e igaza, aki azt mondja: dugd meg Testvér a nőt, az összes többi hülyeség! ???