A titkárságon, a Gajdosné asztala felett lévő polcon halkan szólt egy zsebrádió, hallatszott az elektronikus írógépek finom, diszkrét kattogása, és zümmögése, de ezektől a neszektől eltekintve csend honolt a teremnyi szobában. A bejárat felőli sarokban a szárnyas ablakoktól jobbra Villányi Ica verte a gépet, harminc körüli karót nyelt vénlány, balra, tisztes távolságra tőle, az ablak másik oldalán Eszteriné, s emitt, a nagyfőnök párnázott ajtaja melletti sarokban a titkárnők gyöngye Gajdos Tamásné, aki Farkas elvtársnak a főosztályvezetőnek, és Szilasi elvtársnak, a Foglakoztatási Ügyek osztályának is titkárnője volt, s egyben a többi titkárnő főnöke.
Gajdosné leütötte az utolsó betűt, kicsavarta a lapot a gépből, átfutotta, majd egy újat fűzött be. Kihúzta az írógép-asztal felső fiókját, belekukkantott, érdeklődve nézegette, azt a dolgot, ami ott volt. Eszteriné, aki éppen hátrafordult, hogy kérdezzen valamit Gajdosnétól, észrevette hogy az ott a nyitott fiókban egy magazin.
-Mid van? Muti nekem is!
Gajdosné gyors mozdulattal betolta a fiókot. Zavartnak látszott. -Semmi, nem érdekes!
De Eszteriné, felpattant, odaszaladt, s kíváncsian kapott a fiók gombja után.
-Jól van, na, te kis erőszakos! -Gajdosné vihogott. -Ide süss!
Kihúzta a fiókot, hagyta, hogy Eszteriné egy pillanatra belekukkantson.
A gömbölyded, vörös arcú fiatalasszony még vörösebb lett, szeme kimeredt, kezét a szája elé kapta.
-Azt a k.rva mindenit Emma! Ez nem semmi!
A kettéhajtott szex-magazinban, mert az volt, egész oldalas képen orális szex látszódott, szőke lány térdelt egy barna, szőrös férfi előtt, szájában annak farkával, míg egyik keze a golyóit markolászta.
-Jó ég, mekkora f.sz! Én ekkorát még életemben nem láttam! Muti a többit is. Lapozz csak…
-Majd! Majd odaadom Évi. Most ne. Haggyá mán! Bárki bejöhet!
S tényleg, az élet mintha igazolni akarná Gajdosné aggodalmát, nyílt a párnázott ajtó, s Farkas elvtárs lépett ki rajta. Farkas elvtárs alacsony, zömök, ősz férfi volt, deresedő haja, és munkásmozgalmi múltja miatt nagy tisztelet övezte a Hivatalban. Mindenki ismerte életútját: a világháború idején, ifjú kommunistaként részt vett az ellenállási mozgalomban, partinán lett, harcolt a német megszállók, és hazai seggnyalóik ellen, megsebesült, elfogták, halálra ítélték, de megszökött, s illegalitásban bujkált mindaddig, amíg a Vörös Hadsereg fel nem szabadította Magyarországot.
-Gajdosné!
-Igen, főnök?
-Szóljon Szilasi elvtársnak, hogy várom.
-Máris!
A főnök visszalépett, behúzta maga mögött az ajtót. Gajdosné, kemény, hivatalos hangon odaszólt Villányi Icának: Ica, menjen be Szilasi elvtárshoz, s mondja meg neki, hogy a főnök hivatja!

Az igazság az volt, hogy ezúttal az osztályvezető kért kihallgatást a főnökétől, ez még kora reggel történt, 8 óra után néhány perccel, de Farkas elvtárs nem kezdte meg addig a munkanapját, amíg meg nem itta a kávéját, s ki nem olvasta a reggeli lapokat. Most már alkalmas volt, elmúlt tíz óra, túl volt a feketén, és az újságokon.
Szilasi, Tandem Balu ügyében kívánt beszélni a főnökkel. Az új fiú kilógott a sorból, néhány hónapja volt még csak a Hivatalban, de állandóan különböző hajmeresztő ötletekkel bombázta a főnökét, mindig valami új, merész ötlettel állt elő.
Ifjú titán – gondolta jóindulattal Szilasi íróasztala mögött. Én nem ellenezném ezt az új ötletet. Csak próbálgassa a fiú a karmait, de erről a főnöknek is tudnia kell, az ő jóváhagyása nélkül nem engedélyezhetem.
Nyílt az ajtó, Villányi Ica dugta be aszott, vöröses hajjal keretezett fejét.
-Bocsánat Szilágyi elvtárs, Farkas elvtárs kéreti.
Az osztályvezető kikászálódott az asztal mögül. Idős, korpulens, nyugdíjazás előtt álló férfi volt, ősz hajjal, széles, jóindulatú képpel.
-Jövök, köszönöm!

-Mit akartál reggel, Béla? -kérdezte Farkas elvtárs, amikor leültek oldalt a tárgyalóasztalnál. – Ne haragudj, le kellett bonyolítanom néhány fontos telefont, fel kellett hívnom Pálos elvtársat a Pártközpontban és Kováts elvtársat a Könnyűipari Minisztériumban. Most már kész vagyok, állok rendelkezésedre.
-Tandem Baluról van szó – mondta Szilasi. -Egy új matematikai módszert akar alkalmazni, ami nem biztos, hogy hasznos, és nem biztos, hogy kell, de talán, ha engedélyezzük, jót tesz a fiú személyiség fejlődésének.
-Tandem Balu? -Farakas elvtárs merev pillantással nézett az osztályvezetőre. – Micsoda név ez? Ki ez az ember? Itt dolgozok nálunk?

—————————————————
A személyek és a történések a fantázia szüleményei!