Villányi Ica a Klauzál tér 3.-ban lakott, az első emeleten, 2 szobás udvari lakásban. A lakás nem az övé volt, hanem egy 92 éves nénié, özvegy Péteri Sándornéé, vagyis, ahogy mindenki hívta, Margó-nénié. A lány eltartási szerződést kötött Margó nénivel, főzött, mosott, takarított, bevásárolt, gondoskodott a gyógyszereiről, beszélgetett vele, ápolta a lelkét. Este, miután az öregasszony lefeküdt aludni, bement a fürdőszobába, bevitt magával egy üveg vörösbort, egy táskarádiót, magára zárta az ajtót, és teleengedte a kádat forró vízzel. Míg kéjesen elnyúlva áztatta magát, és szólt a tánczene, arról ábrándozott, hogy nemsokára, majd ha a néni meghal, övé lesz a lakás. Akkor férjhez megy, és gyerekei lesznek. Lenyúlt a palackért, kortyolt a borból. Simogatta magát, a melleit, a hasát, a combját. Egyre jobban felizgult. Megpróbálta elképzelni, hogy egy férfikéz fogdossa. Az a férfialak, aki vele volt ilyenkor Csepregi János volt. Látta maga mellett a fürdőkád szélén ülve a nagydarab, szőkefürtös jóképű srácot meztelenül, látta ágaskodó hímvesszőjét. Bedugta az úját a combja közötti résbe, fel alá mozgatta, míg a kéj hullámai rá nem törtek. Amikor aztán elélvezett, és mély sóhajjal hátrahanyatlott a lassan kihűlő vízben, eltűnt Csepregi János látomásképe. Lemosta a testét a zuhany alatt, megtörölközött, pizsamába bújt. Túl volt az esti programon. Zenét hallgatott éjfélig, míg el nem álmosodott.

Gajdosné hol tegezte Villányi Icát, hol magázta, attól függött, hivatalos ügyről volt-e szó, vagy valami magántermészetű dologról.
-Készítse össze a főnöknek a negyedéves jelentések dossziéját – mondta például.
Péntek délben viszont így szólt hozzá:
-Ica, nem akarsz kimenni a Fény utcai piacra bevásárolni? Menj nyugodtan, tartom addig a frontot.
A háziasszonyok a Fény utcai piacra jártak péntekenként, drága volt egy kicsit, de viszont közel volt, – a főnökök empátiát éreztek a leterhelt háziasszonyok iránt, és szemet hunytak e lazaság felett.
A lánynak Gajdosné szerezte ezt a mostani gépírónői állást. A kerületi pártbizottság előszobájában ismerte meg, Ica állásért ment oda, de nem vették fel. Átrobogott a titkárságon, neki bármikor szabad bejárása volt a párttitkárhoz, aki régi elvtársa volt, még a hősi időkből. A kilincsen volt a keze, amikor észrevette a síró lányt.
-Hát te miért itatod az egereket? – kérdezte.
Kifaggatta a lányt, kicsoda, micsoda. Amikor megtudta, hogy az apja egy építőipari szövetkezetben dolgozik művezetőként, az anyja pedig, a Patyolatnál kezeli a mosógépeket, azt mondta magában: lám, ez a szegény lány a mi kutyánk kölyke, nem hagyhatom magára.
Két nap múlva volt állása Icának, nem is akármilyen, innen, a Hivatalból akár nyugdíjba is mehetett az ember egyszer.

-Holnap lesz az ünnepség – mondta Villányi Icának Gajdosné megpördülve a forgószékén. -Te mivel készülsz?
A lány meglepődött. Tudta, az a szokás, hogy a hivatalos ünnepséget követően, amit az első emeleti nagyteremben rendeznek az összes dolgozók jelenlétével, az egyes osztályok és részlegek külön is tartanak egy kis meghitt, családias megemlékezést. Beszélgetnek, verset mondanak, munkásmozgalmi dalokat énekelnek. Nem gondolta, hogy neki is szerepelnie kell.
-Nem gondoltam semmire – vallotta be.
-Nem baj, még van időd – vigasztalta Gajdosné. -Figyelj csak! Tanuld meg holnapra a döntsd a tőkét ne siránkozz-t József Attilától. Rövid kis vers, hamar bevágod. Farkas elvtárs örülni fog neki!
Elmosolyodott. – Gondolj csak bele. 70 éve történt, hogy eldördültek az Auróra cirkáló ágyúi, s villámlásuk egy új hajnal bíborpírját festette az égre. A munkás, paraszt, katona fiatalok megrohamozták a Téli Palotát, lerombolták a cárizmus roskatag bástyáit. 70 éve jelentette be Lenin elvtárs a bolsevik munkástanácsok össz-szövetségi gyűlésén: győztünk elvtársak! Azért ez nem semmi!
Ica megpróbálta elképzelni. Látott egy festményt Farkas elvtárs dolgozószobájában: ködös, füstös hajnal, tüzelő csatahajó, vörös zászlók lengenek a rohamra induló bolsevik brigádok élén.
-Megtanulom – mondta. -Köszönöm a bizalmat.
-Szívesen – viszonozta Gajdosné még mindig mosolyogva. – Kiérdemelted. Rendes lány vagy, meg vagyunk veled elégedve.

——————————————————-
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei