Barna Roland kávéját szürcsölte, az íróasztalon kinyitva a Népszabadság. A fűtőtest, forró volt, ontotta a meleget, kinn az ablaktáblán túl azonban csúnya téli világ uralkodott, köd, szürkeség, ónos eső. Személyes ellensége volt az időjárás, rosszindulatú, alattomos buzi kapitalista, akivel minden reggel meg kellett küzdenie. Lelkében égett azonban az érzés: egy ifjúkommunista céltudatos, legyőzi a nehézségeket. Egy a jelszónk a béke, gondolta, harcba boldog jövőért megyünk, ahogy a dal mondja. Kőkeményen hitt benne, s ez erőt adott a zord, sötét hajnalokon.
A Sportrovathoz lapozott, a focimeccs esélylatolgatóját böngészte éppen, amikor megcsörrent a telefon. A Honvédnak drukkolt, kíváncsi volt, mit írnak az újságban, beteszik-e szombaton Détárit a csehszlovákok ellen? A csatár, aki akkoriban szerződött profinak a Bundesligába, az előző héten megsérült, kérdéses volt, játszhat-e?
Rögtön megismerte a hangot, Csoknyainé, Szegedi Kamilla szólt bele a kagylóba a vonal túlsó végén.
-Te vagy Roland? Szia! Át tudnál jönni a Pártbizottságra?
-Most?
-Igen.
-Milyen ügyben?
-Majd elmondjuk. Itt van Roth Emil, és a Személyzetiről Nemesné.
-Indulok!

Tudni nem tudta, csak sejtette, hogy Tandem Baluról lesz szó, pontosabban arról, mit kezdjenek vele. A srác semminemű rábeszélésre nem volt hajlandó belépni a hivatali KISZ szervezetbe, hiába próbálták puhítani, hiába kecsegtették ezzel, azzal, amazzal, makacs ellenállásán megtört minden kísérlet. Még talán a szakszervezetet is kihagyta volna a kis oktondija, de olyat aztán már igazán nem lehetett tenni! A szakszervezetbe egyszerűen kötelező volt a belépés, e téren nem létezett mese.
Ha Nemesné is fenn van a Pébén, akkor biztos, hogy káderfejlesztési üggyé nőtte ki magát Tandem Balu ügye, futott át a fején. Szimpatikus volt neki a fiú, együtt fociztak ősz folyamán a Hivatal csapatában, s a meccsek után azok a klassz, csapatépítő sörözések! Hat éve dolgozott a Hivatalban, négy éve volt alapszervi KISZ titkár. Ismerte a dörgést: nem létezhet kallódó ember, mindenkit be kell fogni a hámba, ha fiatal, legyen KISZ-tag, ha onnan már kinőtt, lépjen be a pártba, vagy legyen munkásőr. E mellett járjon továbbképzésre, felsőfokú számítástechnikai tanfolyamra, nyelvtanfolyamra, mérlegképes könyvelői tanfolyamra, szemináriumra, pártiskolába, akármire. Vegyen részt a kommunista szombatokon szervezett társadalmi munkában, és az Ifjúság a Szocializmusért mozgalomban. Aki egyetemet végzett, lásson neki a doktorijának, aki középiskolát, iratkozzon be az esti egyetemre, legfőképpen a Marxizmus-Leninizmus esti egyetemre, az a legjobb.
Népköztársasági szinten is így működött. A Párt legfelsőbb vezetése azt akarta, hogy a fontos állami, és párt-pozíciókba kiművelt, elkötelezett, múltjukat tekintve feddhetetlen emberek kerüljenek. A káderfejlesztés ezt a célt szolgálta. És természetesen a biztonságpolitikát: mindenkiről mindent tudni, mindenkit kézben tartani.
Remélem, nem akarják megszívatni – dörmögte maga elé, amíg felfelé kaptatott a fő-lépcsőházban.
Azt k.rvára nem szeretném!

-Ülj le Roland -mutatott maga mellé Roth Emil. Az asztalfőn Nemesné trónolt, az ablak felől Csoknyainé, s a bejárathoz közel, emitt Roth Emil.
-Kelemen Gézáról beszélgetünk, a kérdés az, mi legyen vele? Kamillának van egy használható ötlete, de előbb mondd el te, hogy neked mi a véleményed a fiúról? Úgy tudom, jóban vagytok, mindketten játszotok a Hivatal kispályás foci-csapatában?
-Igen – nyelt egyet Barna Roland. Így legyen öttalálatosom a Lottón! -tette hozzá gondolatban.
-Szimpatikus rendes srác, soha nem beszél semmi rosszat a rendszerről, vagy az oroszokról, jól focizik, ambiciózus, most is valami új számításon agyal. Talán egy kicsit visszahúzódó, de szerintem fejlődőképes – mondta.
-Ez a lényeg – szólt közbe Csoknyainé az asztal másik oldaláról. – Aki fejlődőképes, és hajlandó is tenni érte, az, közénk tartozik.
Az asztalfőn Nemesné belelapozott az előtte fekvő dossziéba. Ideges kinézetű, testes nő volt, mozdulatai, gyorsak, kapkodóak, gesztusai túlzóak, nehezen tudta palástolni feszültségét.
-Azért van ám itt valami.
Tágra nyílt szemekkel meredt rájuk. -Amit most mondok szolgálati és párt-titok, úgyhogy kuss róla! Kelemen Gézának a nagybátyja Kelemen Ákos ötvenhatban az ellenforradalmárok oldalára állt, olyan gazemberek közé, akik a reakciós imperialista ügynökök, és a külföldi rádiók hazugságai által felheccelve szocialista vívmányaink ellen törtek, galád, hitszegő módon megtámadták a Népköztársaság téri Pártházat. Rajtavesztett, a helyszínen agyonlőtték. Megérdemelte, hazaárulásért felkoncolás, golyó jár. Másik nagybátyja – belenézett a papírba – Fellegh János, 46-ban disszidált, jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban él. És van egy unokanővére Svájcban, Virág Istvánné, született Kelemen Zsanett, Bern, Friedrich strasse 18. Gondolom, tudják, hogy ez mit jelent? Milyen kockázatot?
-Az ellenforradalom idején sajnos sok rendes, becsületes embert megtévesztettek – vélekedett Roland. -Tanulni kell a múlt hibáiból.
-Ébernek kell lenni – tódította Csoknyainé. -Én is azt mondom.
Galambszürke kiskosztümöt viselt, alatta kihajtott gallérú lila blúz, fekete melltartó, fekete bugyi, fekete nejlonharisnya, piros körömcipő, -bomba jól festett. Ha előre hajolt, be lehetett látni a rafinált lila blúzba, és a fekete melltartóba. És, aki bepillantott, hetyke, hegyes cicik látványával örvendeztette meg magát.
-Én azonban azt gondolom -folytatta – nem parentálhatunk el valakit a rokonai miatt. Kelemen Géza messze nem Kelemen Ákos. Ő itt él köztünk, most már hozzánk tartozik. Adjuk meg neki az esélyt.
Nemesné, Roth Emilre nézett.
-Egyetértek Kamillával. -mondta Roth Emil nem létező bajsza alatt somolyogva.
A Személyzeti Főosztály vezetője széttárta a karját.
-Nos akkor nem akadékoskodok tovább. De magukon, rajtatok a felelősség elvtársak. Ha valami gubanc lesz, ti b.sztok rá! A „rajtatok” szó Csoknyainénak lett címezve, nyomatékul rá is nézett.
-Mondd el akkor Kamilla, mit találtál ki.

Csoknyainé kinyújtotta hosszú lábát az asztal alatt, megkereste Roth Emil lábát, és rátette az övét. A férfi ijedten felnézett, el akarta húzni a sajátját, erre a fiatalasszony a másikat is odarakta, és a két lábával megfogta, kelepcébe ejtette Roth Emil lábát.
-Ribanc – mondta magában a férfi. -Büdös k.rva!
A nő arca teljes közömbösséget tükrözött, semmiféle érzelem nem látszódott rajta. Nyakán aranylánc medalionnal, gyűrűsujján a jegy-gyűrű mellett egy másik, kékköves gyűrű. Szája vörösre festve, hosszú körmei kékek.
-Hozzunk létre új feladatkört – mondta – a Hivatalnak szüksége van egy függetlenített sportbizalmira, aki a tömegsport szervezéséért felelős. Ez az ember lehetne mondjuk Tandem Balu, akarom mondani Kelemen Géza. Önállóan tevékenykedhet a KISZ bizottság mellett, nem kell belépnie a KISZ-szervezetbe, de velünk lesz, közénk tartozik, rajta tartjuk a szemünket. A fokozatosság lenini elvét szem előtt tartva közömbösből érdeklődőt, érdeklődőből szimpatizánst, szimpatizánsból ügyünk iránt elkötelezett embert faraghatunk belőle.
Nemesné a vállát vonogatta, Barna Roland tátogott a meglepetéstől. Roth Emil erőteljes mozdulattal hátrébb tolta a székét, mintha kényelmetlenül ülne, és ezzel a mozdulattal szerencsésen kiszabadította a lábát Csoknyainé lábai közül.
-Én jónak tartom. Lehetőséget ad a fiú továbbfejlődésére.
-Én is -csatlakozott sietve Barna Roland. – Kamilla te egy észkombájn vagy!
-Lelketek rajta -emelte fel a kezét zord tekintettel a Személyzeti Főosztály nagy-hatalmú főnöke. -Na akkor végeztünk, mehetünk a dolgunkra. – Ki közli az elvtárssal?
-Majd én beszélek Kelemen elvtárssal – jelentkezett Barna Roland.
-Jól van, menjünk. Éljen a Pártkongresszus, éljenek a bolsevisták és a nemzetköziség!

Ezzel feloszlottak, Barna Roland visszament a földszintre, s mivel a kávé dolgozott beleiben, és kellett neki, betért a folyosó végén lévő mellékhelyiségbe, egyenesen berontott az egyik fülkébe.
Folyamatban volt dolgának intézése, amikor kettővel arrébbról furcsa, sajátos neszezést hallott. Valaki nyögött, szuszogott. Egy időre abbamaradt a nyögés és a szuszogás, majd kis idő múlva újra kezdődött. Végzett, felhúzta a nadrágját, lehúzta a vécét, kinyitotta az ajtót. Ebben a pillanatban a másik fülke ajtaja is kinyílt, Tandem Balu lépett ki. Enyhén zilált volt a külseje, homloka gyöngyözött, túl volt háromszor ötven guggoláson és háromszor két perc helyben futáson, magas térdemeléssel.
-Ó te szegény – szólította meg Roland – szorulásod van?
-Így is lehet mondani – felelte a fiú. -Mi a helyzet?
-Megválasztottunk a Hivatal sportfelelősének – mondta Roland.
-Tessék?!
-Ja. Szervezed majd a pingpong bajnokságot, meg a focit a főosztályok között. Nem kell belépned a KISZ-be, ha nem akarsz, ám de kívülállóként részt veszel a KISZ-bizottság ülésein, mert ugyanis ott fogjuk eldönteni mely eseményeknek adunk zöld utat és melyeknek nem.
A fiú kérdő pillantására hozzátette: nyugi, ne szarj be, amit javasolsz annak zöld utat fogunk adni. Na mit szólsz, elvállalod?
-Igen -mondta Tandem Balu rövid habozás után.
Így lett belőle függetlenített, KISZ-en kívüli sportfelelős az Országos Koordinációs Hivatalban ???, Krisztus után az ezerkilencszáz-nyolcvanhetedik évben, december hó havában, melynek végén megszületik a Kisjézus, keresztények megváltója. Hangsúlyozzuk: a keresztényeké, mert a marxisták számára, és ők vannak többen, Lenin a világ megváltója. Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!

——————————————————
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei!