A Területi Főosztálynak, (főosztályvezető dr. Réthy Vilmos 58 éves közgazdász értelmiségi származású, pártonkívüli) három osztálya van, az Adatgyűjtési Osztály, az Ellenőrzési Osztály és a Koordinációs Osztály. Roth Emil a Koordinációs Osztály vezetője, szobája, titkárság nélkül közvetlenül a beosztottak szobájából nyílik. Öten dolgoznak ott: Szereda Edit 32 éves jogász, hajadon, SZB titkár, Petri Mici, 35 éves statisztikus, szintén hajadon, vissza-húzódó, gátlásos vénlány, még soha nem hált férfival. Tratt Ferenc 28 éves szakközgazdász, nőtlen két zabigyerek apja, két különböző nőtől, Csepregi János 29, bodybuilder, rohadt jó testtel, nős, jogi végzettség, csapnivaló házasságban él, házsártos, gazdag-asszony feleség, időnként összevesznek, és akkor megveri. És végül Székely Hajnalka 19 éves, Közgazdasági Technikum, történetünk kezdetén a Marxizmus Leninizmus Esti Egyetem hallgatója.
A titkárnői, gépírónői feladatokat valamelyik „nagy”-lány látta el alkalomszerűen, vagy a Mici, vagy az Edit, bár Emil nem vette igénybe túl gyakran szolgálataikat, magad uram, ha szolgád nincs alapon ő gépelte saját leveleit, intézte telefonjait.

Hajnalka, aki szerette, ha Hajnának szólítják, december közepén gőzerővel készült a félévi vizsgákra. Amikor nem volt munka, elővette a tankönyvet, odakészített egy kockás füzetet, jegyzetelt és piros ceruzával aláhuzigálta a fontosabb részeket. A Dialektikus Materializmus nem könnyű tantárgy, meggyűlt vele a baja. Nehezen értette a sajátos nyelvezetet, fennakadt a marxi meghatározásokon. A lét határozza meg a tudatot, olvasta. Hogy kell ezt érteni? Ott kezdődik egyáltalán, hogy mit értünk „lét” alatt, és, ha már, akkor egyáltalán mi határozza meg magát a létet? Van egy általános „Meghatározó” a világban? Á baromság, hogy lenne, ha csak nem az anyag az? De az eszetlen, buta anyag, hogy lehetne általános „meghatározó”, mintha értelemmel rendelkező „valaki” volna?
Félretolta a könyvet, felállt, odament Emil ajtajához, bekopogott.
-Bújj be- hallatszott bentről. -Te vagy az Hajna? Gyere, csak nyugodtan. Ülj le. Miben segíthetek?
-Mi a szar az, hogy a lét határozza meg a tudatot? – kérdezte Hajnalka. -Nem értem Emil. Milyen létről van szó? Az egyes ember létéről? És milyen tudatról beszél Marx? Az emberi tudatról, a te tudatodról, az én tudatomról, vagy a társadalmi tudatról?
Emil felállt az íróasztala mögött, s a szoba sarkában lévő kanapéra mutatott.
-Üljünk oda. Elmondom.

Emil irodájában nem volt Marx, Engels, Lenin kép a falon, Kádár János se, s nem volt Lenin-szobor az íróasztal sarkán, tárgyalóasztal, kényelmes bőrfotelek csak rengeteg könyv és folyóirat a polcokon körben. Szobája egyszerűen, puritánul volt berendezve, íróasztala ugyanolyan közönséges íróasztal, mint kinn a többieké, fatámlás, csővázas székek, egy-két ceruzarajz a falon, lovak, – egyedüli luxus az ütött-kopott kanapé, Isten tudja, honnan szerválta.
Leültek. A férfi Hajnalka felé fordult, nézte. Olyan izgatott, egészen ki van pirosodva az arca. Annyira aranyos, egyszerű, tiszta gyerek. Édes kis proli-lány. Akár a kishúgom, gondolta.
-Nyugi- mosolygott rá – nem bonyolult. Egy szempillantás alatt megérted. Tudod ugye, tanultátok remélem, hogy hol, melyik országban, milyen körülmények között nőt fel Marx? És Engels? Vagy például Lenin? Hogy kerültek fiatalkorukban kapcsolatba hazájuk munkásmozgalmával, a német, az angol és az orosz munkásmozgalommal, ami a világon a legerősebb, legszervezettebb volt akkoriban? Mit gondolsz, vajon, ha egy csendes-óceáni szigeten éltek volna fiatal korukban meztelen bennszülöttek között, megírják műveiket? Marx a Tőkét, Engels a Szocializmus fejlődését, Lenin az Imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb fokát?

Hajnalka egy csapásra megvilágosodott. Jobban is, mint ahogy Emil sejtette volna. Anyja mosónő volt, mint a József Attiláé, apja segédmunkás. Ő 68-ban született, látta a szegénységet, a nyomort, bőre alá ivódott. A Kádár János által irányított, egyre erősebb, egyre gazdagabb, bőkezűbb szocialista állam gondoskodása felemelkedést hozott a családnak, a Tanács kiutalt egy tágas lakást az Élmunkás téren, apja állandó munkát kapott a Ganz és Vagongyár kőbányai javító-üzemében, ahol kitaníttatták, megbecsült, jó keresetű szakmunkás lett belőle. Az öt gyermekes proletár-család a szakszervezettől minden nyáron két hetes beutalót kapott a vállalat Balatonszárszói üdülőjébe, ami leírhatatlanul csodálatos élmény volt a Székely gyerekeknek. Emlékezett a boldog, felhőtlen nyarakra, az úttörőtáborokra, a sok kis vidám pajtásra, a szocialista fiatalok összetartó közösségére.

Ha gazdagok lettek volna a szüleim, ha négyszobás nagy lakásunk van Budán, apámnak Zsigulija, Burgaszba járunk nyaralni a bolgár tengerpartra, vagy saját nyaralónk van, ha apám nem kommunista, nem párttag, ha templomba járat, igen, lehet, hogy akkor most vallásos lennék, misére, hittanra járnék, és nem a Hűvösvölgybe úttörővasutazni a pajtásokkal! Megborzongott. A lét határozza meg a tudatot. De mennyire, hogy így van!
-Érted már? – kérdezte Roth Emil. Mosolyogva rátette a kezét Hajnalka kezére.
A lány visszamosolygott. -Nagyon is. Kösz, rendes vagy.
-Szívesen. Hogy álltok a karácsonyi fenyőfaünnep szervezésével?
-Még sehogy.
-Lássatok neki. Vond be Csepregi Jánost. Használható ember. Te majd kitalálod, mi hogy legyen, s János segít a megvalósításban, megszerzi a magnót, a hangfalakat, megrajzolja a plakátokat, ő nagyon ügyesen rajzol és praktikus észjárású. Tudod jól, milyen nagy szerepe van a szocialista közösségek erősítésének a társadalmi tudat átalakításában. A modern társadalom két alappillére a haladó szellemű család és az öntudatos, szocialista közösség.
Egyszerűen beszélt, minden pátosz nélkül, még a hangját sem emelte fel. Mástól talán közhelynek hatott volna, amit mondott, Emil szájából a valóságos élet kinyilatkoztatása volt.
-Tudom! Így lesz. -Hajnalka menni készült, elvette a kezét és felállt. Arcán lázrózsák gyúltak.
Emil is felállt, nézte a lányt majd’ egész egy lépésnyi távolságból. Izzott köztük a levegő, az ideológia mágneses áramvonalai áthatották, körbe fonták őket, legalább is Hajnalka így gondolta.
-Valamit még szeretnék mondani – szólt gyengéden Emil.
-Hallgatlak.
-Komolyan veszed a feladatot?
-Halálosan.
-Mindent megteszel, bármi probléma, bármi nehézség adódik?
-Igen.
-Kitartasz mellettem, és az ügy mellett vészben, viharban, békében, háborúban?
-Ki. Ígérem.
-Köszönöm – mondta Roth Emil. -Tudod az, a bizonyos lenini ország, az osztálynélküli társadalom, ahol nincs kizsákmányolás, ahol minden ember egyenlő és szabad, képességei szerint dolgozik, és szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból, nem látható módon jön el, nem harsány csindadrattával, hanem észrevétlenül, ahogy Jézus Krisztus mondta Isten országáról. A szívünkben először, ott igazán.
Hajnalka szeme tágra nyílt. -Honnét tudod, hogy mit mondott Jézus Krisztus?
-A Bibliából. Az Újszövetséget, Máté, Márk, Lukács, János evangéliumát többször is elolvastam, nagyon tanulságos. Vedd ki belőle Istent, Jézust, a csodákat és a szenteket, s rájössz, hogy egyes részeit akár Marx is írhatta volna. A kenyérszaporítás például a kánai menyegzőn a jóléti kommunista társadalom szimbolikus képi megjelenítése.
-Mi az, az „evangélium”?
-Magyarul „jó hír”- mondta Roth Emil. -A vallásos emberek azt képzelik, hogy Krisztus, Isten fia feltámadt a kereszthalálból, megváltotta az embereket, s elhozta számukra az örök életet, Isten országát.
-Megjegyzem – mondta Székely Hajnalka.
-Számítok rád.
A lány erre már nem válaszolt de a szeme sarkában megcsillanó könnycsepp minden szónál ékesszólóbban beszélt. Nyílt az ajtó, Barna Roland lépett be.
-Emil, tudnánk két szót váltani?
-Persze. Gyere be. Hajna maradj te is, ha akarsz, úgy sejtem a mezőgazdasági géprendszerekről lesz szó, hallgasd végig, tanulj, okosodj!

—————————————————
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei