Tarján elvtárs a hivatali pártszervezet titkára január 15. péntek 4 órára tűzte ki a Pártbizottság ülését, tovább már nem lehetett halogatni. Napos, szeles, fagyos, tiszta idő volt, a frontra érzékenyeknek fájt aznap a feje. A hét alapszerv, melyeket most az olvasó engedelmével nem sorolunk fel két-két küldöttet delegálhatott, rajtuk kívül, mint állandó tagok Tarján elvtárs párttitkár, dr.Tóth Dezső elvtárs a Hivatal elnöke, Nemesné Falusi Etelka, Dorogi András, Varga Attila, Tárnoki Szilárd, Farkas Tibor, Gajdos Tamásné, és Dombi Tibor. Ez utóbbi elvtárs soha nem volt jelen, róla köztudott volt, hogy délután 4 óra tájt nála már fennforgások vannak. Konkrétan: ilyenkor már segg-részeg. Meghívott vendég: Roth Emil, a Területi Főosztály osztályvezetője, a Hivatal KISZ szervezetének első titkára, és Csoknyainé Szegedi Kamilla, a helyettese.

A pártbizottság ülésének napirendje:

1. A Hivatal 1987. évi munkájának értékelése, előterjesztő Tóth Dezső
2. 1988 évi feladatok, előterjesztő ugyanaz
3. A fiatalok lakáshoz juttatásának programja, előterjesztő Tarján Rudolf
4. Csoknyainé Szegedi Kamilla pártfelvételi kérelme, előterjesztő Nemesné Falusi Etelka
5. Egyéb ügyek, előterjesztő: Farkas Tibor alapszervi párttitkár, az Agrárgazdálkodási főosztály vezetője.

Az Országos Koordinációs Hivatal elnöke, az államtitkári rangban lévő Tóth Dezső, a matematikai-statisztika nagydoktora, száraz, szikár tanárember volt. Előadása ennek megfelelően egy egyetemi katedrán elhangzó előadásra emlékeztetett. Rámutatott, hogy a Hivatalnak elsőszámú feladata a párthatározatok végrehajtása. Önkritikus hangot megütve emlékeztette a hallgatóságot, hogy az igények és lehetőségek összehangolása, valamint a szellemi és a számítógépes kapacitások kihasználása terén komoly hiányosságok jelentkeztek az elmúlt 1987. évben. Felsorolta azokat a területeket, ahol a jövőben javítani kell a munka minőségén. Ezek a következők: a lakossági jövedelemadatok színvonalának és szóródásának, továbbá a társadalmi tagozódások, a munkásosztály, a parasztság és a haladó szellemű értelmiség életszínvonalának és életkörülményeinek eddiginél behatóbb vizsgálata. Ezen kívül 50 kiemelt nagyvállalat, így például a Csepel Művek, a Gheorghiu Dej Hajógyár, az Egyesült Izzó, a Vörös-csillag Traktorgyár a Győri Vagon és Gépgyár, az Ikarus, a BKV, a MÁV, a MAHART, a Videoton, a Vörös Október Ruhagyár, az Egyesült Vegyiművek, az Országos Vetőmag-termeltető Vállalat, a Bábolnai és a Hosszúháti Állami Gazdaság, a Nádudvari Lenin Mgtsz gazdasági tevékenységének mélyebb elemzése. Különös figyelmet kell fordítani az innovatív beruházások vizsgálatára.
Beszélt az eredményekről is. A Hivatal nagyot lépett előre az adat és információgyűjtések összehangolása, koordinációja területén, ami elsősorban a Területi Főosztály alá tartozó Koordinációs Osztály munkájának eredménye.
Mindenki Roth Emilre nézett, aki pipacs-pirosan ült a hátul egy fatámlás pótszéken, ennek az osztálynak ő volt az osztályvezetője, a dicséret neki szólt.
Az elnököt megtapsolták. Tóth Dezső barátságos mosollyal köszönte meg az elismerést, majd leült.
Utána Tarján elvtárs következett, aki fontos bejelentést tett: a Hivatal pártszervezete otthonteremtési támogatásként egymillió forint kamatmentes, hosszú távú kölcsönt biztosít a fiatal munkatársak számára. Feltételek: 35 év korhatár, KISZ-tagság, vagy párttagság. És alá kell írni 15 évet a Hivatalnál. Őt is megtapsolták, ő is leült.

Nemesné Falusi Etelka következett. A Személyzeti Főosztály ideges kinézetű, nyugdíjkorhatár felé közeledő vezetőjéről nem sokat tudtak a kollégák. Annyit mindenki tudott róla, hogy igazi keményvonalas, megalkuvásra képtelen kommunista, akinek mindenki gyanús, aki mindenkiben ellenséget lát, s aki könyörtelen az ellenséggel szemben, illetve azzal, akit ellenségnek hisz. Rettegtek tőle még a párttársai is, ha csak lehetett elkerülték.

Etelka 1928-ban született Kőbányán. Apja Falusi Sándor vad, véresszájú náci volt, Szálasi egyik keretlegénye. 1945-ben elfogták a kommunisták, rögtön-ítélő bíróság elé állították és felakasztották. A kislány 16 éves volt ekkor, ő maga is kommunista és zsidógyűlölő, mint a szülei. Elhatározta, változtat a dolgokon, elvégre teljesen mindegy milyen urat szolgál az ember, a lényeg az, hogy mindent túléljen. Azzal kezdte, hogy beballagott a legközelebbi parancsnokságra, és feljelentette azokat az embereket, akikkel az apja kapcsolatban állt, a saját anyját, barátokat, szomszédokat, családtagokat, rokonokat, ismerősöket. Neveket tudott mondani, lakáscímeket, telefonszámokat. Hittek neki, megköszönték a jó-szolgálatot, és hálás szívvel befogadták. Innentől kezdve pályája felfelé ívelt, DISZ-tagság, KISZ-tagság, párttagság. Fiatalon, egyetemistaként a Kémelhárításnak dolgozott, kiváló munkaerő volt, mindenkit feljelentett, aki élt és mozgott. Kiből másból lehet személyzeti vezető, párttitkár, pártbizottsági tag, ha nem egy ilyen értékes, használható emberből?

Kapkodó mozdulatokkal eligazította vörös hajkoronájának rakoncátlankodó fürtjeit, és ezt mondta:
-Elvtársak, számunkra, igaz kommunisták számára egyetlen mérce van, hűség a Párthoz, hűség a néphez. Személyünket, cselekedeteinket csakis e szemüvegen keresztül lehet és szabad megítélni. Ennek szellemében bíráljuk most el elvtársunk, és harcostársunk Csoknyainé Szegedi Kamilla pártfelvételi kérelmét.
Mint tengernek a mély zúgó árja, melyet Mikes Kelemen magába roskadva hallgat immáron örök időktől örök időkig a rodostói tengerparton, moraj futott át termen. Az emberek egymáshoz hajoltak a hosszú tárgyalóasztal mellett, és izgatottan suttogtak. Hogy fogja ezt most beadagolni Nemesné elvtársnő?
Csoknyainé Szegedi Kamilla pártfelvételi kérelme ezúttal már harmadszor került a Párbizottság elé. Kétszer megbukott a fiatal nő magánéleti botrányai miatt, s most, alig pár napja újabb botrányos eset történt. Kamilla dúlva-fúlva rontott be abba az irodába, ahol szívszerelme Kiss Tibor dolgozott, és sikoltozva vetette rá magát a férfira. Tíz vörösre festett körmével véres csíkokat szántott a képén, tépte a haját, leszaggatta róla az inget. Azt ordította közben: „Átvertél te rohadt g.ci állat, megígérted, hogy el fogsz válni?! Megöllek!”
Hárman szedték le róla. Az egész emelet odacsődült, óriási patália volt.

-Az elvtársnő a mi kutyánk kölyke – érvelt Nemesné. – Proli, mint mi itt mindnyájan Tudjátok, milyen körülmények között éltek a családjával, hogy küszködtek a mindennapi kenyérért? Sokszor enni se volt mit szegényeknek, Kamilla édesanyja este nem tudott ételt tenni a család asztalára! Innen indult ez a kislány, ilyen mélyről, és most bocsánatot kérek a „kislány” szóért tőle és tőletek elvtársak, de számomra a koránál fogva ő tényleg csak egy kislány. Honnan indult ez az ifjú hölgy és hová érkezett? Ítéljétek meg magatok, ismeritek. KISZ-tag, KISZ vezető, párttagjelölt. Elkötelezett, hithű kommunista, barátunk, harcostársunk. Amióta a Hivatalban dolgozik, nem volt olyan rázós KISZ, vagy pártfeladat, amit ne vállalt volna el, és amit nem teljesített. Kell ennél több, elvtársak? Nem mond ez éppen eleget?
Nemesné elhallgatott és körbehordozta tekintetét a teremben. Nem volt senki, aki szembe-mert volna nézni vele. Mint Sir Kán a tigris a Gyűlés Szikláján, kinek izzó tekintete előtt lesunyták fejüket a Szabad Nép farkasai.
-Egy hang szólalt meg hátul, halkan, bizonytalanul.
-És mi van a magánéleti problémákkal?
Nemesné odavillámlott.
-Tessék? Ki szólt? Csak hangosan, bátran elvtársak, vállaljuk magunkat és a véleményünket. Álljon fel az elvtárs és mondja nekünk is!
Alacsony, cingár elvtárs emelkedett fel az asztal végén, a Gazdasági Hivatal delegáltja, Tábori Tóbiás.
Hebegve mentegetőzött.
-Bocsánat én nem állítok semmit. Én csak kérdeztem…mert hát ugye volt már itt, ez előtt a plénum előtt Csoknyainé elvtársnő ügye, és ugye hát…
Nem tudta befejezni a mondatot, a Személyzeti Főosztály nagyhatalmú vezetője vércsevisongással ripakodott rá.
-Azt nem tudod elképzelni elvtárs, hogy valaki megváltozzon? Parentáljunk el egy embert múltbeli hibái miatt? Hát kik vagyunk mi? Horthy vérbírósága? Elvtárs, elvtárs!
Tábori megszégyenülve ült le, a teremben sóhajtásnyi neszezés sem hallatszott. Nemesné diadalérzettel állt a helyén.
-De ez egy demokratikus gyűlés. A legdemokratikusabb, ami csak a világ fennállása óta létezik. A Párt vezetősége mögött maga a dolgozó nép áll, s ez a vezetőség a dolgozó népnek ad számot tetteiről. Nem bújhatunk ki a felelősség alól elvtársak, és ha a legkisebb, legjelentéktelenebb kérdés is felmerül, nekünk kutyakötelességünk utána járni. Én úgy tudom Csoknyainé lezárta a kérdéses ügyet, de hát itt ül köztünk, kérdezzük meg őt. Mi a helyzet Kamilla? Számolj be e testület előtt.

A fiatal nő a nap tiszteletére szolid szürke kiskosztümöt viselt és fehér blúzt. A körme áttetsző, gyöngyházfényű volt.
-Bevallom – kezdte – a múltban nem mindig tudtam úrrá lenni érzelmeimen, de erős akarattal és a pártszervezet segítségével, támogatásával túljutottam a nehéz időszakon. -Ígérem…
Fojtott kuncogás hallatszott. Az elvtársak lehajtották a fejüket, nem néztek oda. Valami robbanni készült a levegőben, csak egy szikra hiányzott hozzá.
-Vessünk véget ennek – szólalt meg Tarján elvtárs az asztalfőn. -Kézfeltartással szavazzunk, felvesszük-e a Pártba Csoknyainé Szegedi Kamilla elvtársnőt? Emelje fel a kezét, aki igennel szavaz. Köszönöm. Ellenszavazat? Tartózkodik valaki? Megállapítom, hogy a Pártbizottság ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással megszavazta az elvtársnő pártfelvételi kérelmét.
Kamilla felé fordult, udvariasan meghajolt.
-Gratulálok elvtársnő. Csak úgy, ahogy eddig. Hűséggel, szorgalommal, kitartással. Térjünk át akkor most az utolsó napirendi pontra, amit Farkas elvtárs terjesztett elő. Úgy tudom -tette hozzá mosolyogva – hogy a reform-kommunistákról kíván beszélni, illetve a felső vezetés reformjáról – de majd elmondja ő. Hallgassuk figyelemmel.

—————————————————-
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei