„Az input-output módszerek és a Markov-modellek társadalomkutatásban való alkalmazását Richard Stone fejtette ki. Aujac a társadalmi csoportok és intézmények dinamikájával kapcsolatos input-output modellezés kilátásait tárgyalta. Egy norvég és egy kanadai korreferátum az egészségügy körében vette szemügyre az input-output modellezés alkalmazásának lehetőségét” – olvasta hangosan Szereda Edit az előtte fekvő szaklapból. Nevetve fordult Petri Micihez -csak megérném egyszer, hogy valaki elmagyarázza, mi ez a baromság?
Mici is nevetett. Félretolta az aktát maga elől. Ó, hogy utálta ő az aktát, az irodát, a Hivatalt. -Mármint micsoda? Az input output mese?
-Ja -nevetgélt Szereda Edit. -Csak az. Mert a többit értem persze.
-Hát nézd. -A kolleganő hatásvadászó szünetet tartott. Örült, hogy végre ő magyarázhat el valamit, és nem neki magyaráznak. -Az input-output kifejezés valójában számítógépes elemzést takar, ami témától, és módszertől függően sokféle lehet. Mondhatnák egyszerűen azt: számítógépes módszerek, de így, hogy „input-output” tudományosabban hangzik. Valaki, egy bazi f.sz káposztafej odafönn kitalál egy iszonyatosan nagy hangzatos marhaságot és attól kezdve, azt szajkózza boldog-boldogtalan.

Roth Emil dugta ki a fejét a kuckójából. -Lányok, hogy haladtok? Értesítettetek már mindenkit? Elmentek a levelek az előterjesztésekkel?
Az osztályvezető felettébb ideges volt, közeledett május 23. a Koordinációs Bizottság ülése. Ezen az ülésen részt vesznek a minisztériumok és főhatóságok magas rangban lévő megbízottjai, miniszterek, miniszter-helyettesek, államtitkárok, elnökök, igazgatók, főosztályvezetők. Döntés születhet a statisztikai munka egységesítéséről, ami időszerű, mert az állami bürokrácia már olyan mértékű, hogy szinte agyonnyomja a gazdasági élet szereplőit. Emil tudta, egy-egy vállalatnak, intézménynek havonta sok tucat kérdőívet és jelentőlapot kell kitölteni, és beküldeni lényegében azonos tartalommal más-más főhatóságokhoz. Főosztályokat, osztályokat, részlegeket kellett létrehozni, hogy ennek a lényegében improduktív feladatnak eleget tegyenek. A koncepció az volt, hogy a terheket levegyék a vállalatokról. Az előterjesztés szerint, melyet végső formájában ő fogalmazott meg, bár az osztály összes munkatársa részt vett az előkészítésben, adatgyűjtéseket ezen-túl csak a Koordinációs Hivatalnak lesz joga kezdeményezni, amely aztán megosztja az adatokat, információkat többi főhatósággal. Ha sikerül megegyezni, és törvénybe iktatják, az, nagy dicsőség lesz a mindenkinek, aki részt vett benne.
Közeledett a nagy nap, egy bő hét volt hátra, már rég be kellett volna érkeznie az összes visszajelzésnek, kik jönnek, milyen rangban, milyen létszámmal, és milyen észrevételeik vannak, – a visszajelzések azonban gyengécskén csordogáltak.
-Hívjatok fel mindenkit – mondta Emil – sürgessétek meg őket. -Körülnézett, felhúzta a szemöldökét.- Csak ketten vagytok? Hol vannak a többiek? Sztrájkolnak?
-Csepregi, és Tratt Feri házon kívül vannak – referált kötelességszerűen Szereda Edit -pont ebben az ügyben mentek tárgyalni. Szijjártó fogorvosnál, borzalmasan fáj a bölcsességfoga, valószínű ki kell húzni, Hajnalka pedig felszaladt a KISZ Bizottságra Csoknyainéhoz egy promt ügy miatt, ő rögtön jön.
-Rendben – mondta az osztályvezető. -Hajtsatok rá!
Visszahúzódott a szobájába, nemsokára hallották, hogy telefonál.

Petri Mici sóhajtva nyúlt az imént utálattal arrébb tolt akta után. Azoknak a társhatóságoknak a listája volt benne, akiket már értesítettek, az elküldött levelek mögé voltak lefűzve a válaszlevelek az észrevételekkel és javaslatokkal.
-Na, gályázzunk akkor!
Csendben kotlottak egy ideig. Fel kellett dolgozni a válaszokat. Tíz, tizenöt perc elteltével megszólalt Mici.
-Figyúzz, Edit, tudsz te arról, mi történt a május elsejei bulin, kinn a csónakházban?
-Mire gondolsz? – kérdezett vissza óvatosan Szereda Edit.
-Hát arra, hogy milyen nagy b…óparti kerekedett belőle. Én nem voltam ott, de mesélték.
-B…óparti? – Szereda Edit, mint valami utálatosat szinte köpte a szót.
-Ja. Dőlt a sperma, állítólag, minden kabinban dugtak. Tandem Balu állítólag egy szőke számítástechnikás kurvinckával kavart, Csoknyainé pedig egy nála tíz-évvel fiatalabb srácnak a tökét kapta el. És úgy tudom – lehalkította a hangját – Csepregi beújította Székely Hajnalkát. Együtt aludtak, egy kabinban. El tudod képzelni, mi minden volt ott megfizetve? Hiszen hát, látszik rajtuk, hogy perverzek! Azért, köztünk maradjon, ez a kiscsaj megéri a pénzét. Eddig Emillel kefélt, most meg Jánosra vetette ki a hálóját. Mert nehogy azt hidd, hogy ez a nagy mafla ember volt a kezdeményező!
Szereda Editet nevetőgörcs fogta el. Előrehajolt, homloka az íróasztalt érte. Szőke hajának szálai, mintha angyalhajból szőtt glória lenne, úgy keretezte a homlokát. Két kézzel a hasát fogta, vállai rázkódtak.
-Jaj, ne!
-Bolond vagy? Mit röhögsz?
Lassan megszűnt a görcs, Edit felegyenesedett.
-Nem is tudod mekkora nagy marhaságot mondtál!
-Mert miért? -Mici szabályosan meg volt sértődve.
-Azért nénémasszony, mert ugyanis én aludtam egy kabinban Hajnalkával és – újra elfogta a nevetés – garantálom neked, hogy nem történt köztünk semmi! Tőlem még szűz!
-És az Emillel való lamúr? Az se igaz szerinted?
Szereda Edit lecsillapodott most már. Annyira gusztustalan volt a téma. Mi köze Petri Micinek ahhoz, ki kivel kefél? Magánügy!
-Tudod mit? – nézett a szeme közé. -Ha annyira érdekel, hát menj, és kérdezd meg egyenesen tőle!

—————————————————–
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei