Az információs rendszer működtetéséről, és a statisztikai tevékenységről szóló 1973. évi V. törvény 8. paragrafusa úgy rendelkezett, hogy e tevékenységek összehangolása, fejlesztése és ellenőrzése az egységes rendszerbe tartózó állami szervek közös feladata. A törvény végrehajtásra kiadott minisztertanácsi rendelet ennek megfelelően indítványozta, hogy az együttműködés elősegítése az Országos Koordinációs Hivatal által létrehozott Koordinációs Bizottság feladata legyen. A Koordinációs Bizottság irányításával Roth Emilt bízták meg.
A Koordinációs Bizottság első, alakuló ülését hosszú és alapos előkészítő munka előzte meg, melynek egyes részleteiről az előzőekben már beszámoltunk. Az információs tevékenység kusza szövevénye olyan méretűvé duzzadt, hogy 1988-ra már szinte agyonnyomta a gazdálkodó szerveket. A terheken muszáj volt enyhíteni, – mostanra a Párt legfelsőbb vezetése is felismerte. A megoldáshoz kellett egy rátermett, agilis vezető, és a párt támogatása. A probléma természetesen sokkal nagyobb, és szerteágazóbb volt, hogysem egy nagysándori kard-suhintással meg lehetett volna oldani. Az állami szervek, bár egységes rendszerbe tartoztak, egymástól függetlenek voltak, irányítási feladataik ellátásához szükségük volt saját, speciális adatgyűjtésekre, információ-kérésekre. Senki nem tudta, hogy fog működni a központosítás után a rendszer?
A kibontakozó vitában olyan kérdések vetődtek fel, mint például, hogy a mezőgazdasági statisztika egyik legfontosabb mutatószámát az átlagos állományi létszámadatokat, ami a KSH, a szakminisztérium, és a területi szervek számára is fontos volt, a jövőben tényleg csak egyetlen, arra kijelölt szerv gyűjti-e? És ha igen, mekkora terhet jelent ez parciálisan? Hogyan történik, milyen lesz a visszacsatolás? Bizonyos helyi kérdésekben, helyben, megyei, járási szinten kell dönteni. Ámde, hogy jut el az adat, az információ a központi adatgyűjtő szervtől a területi döntéshozó szervig, így akár például egy járási pártbizottsághoz? Nem lesz-e késlekedés, fennakadás, működőképes marad-e az ágazati irányítás a horizontális és vertikális integráció főbb területein?

A jegyzőkönyvet egymástól függetlenül Szereda Edit és Petri Mici vezette. Mindketten gyorsírásban. A jegyzőkönyvek alapján fogják majd az osztály dolgozói résztémákra bontva az emlékeztetőt összeállítani, melyet Roth Emil hagy jóvá. Ezt követően visszaküldik a társhatóságokhoz, akik meghányják-vetik az abban foglaltakat, majd kidolgozzák és megfogalmazzák észrevételeiket. Az észrevételek képezik a következő ülés vitájának a gerincét.

Csepregi János az egész bonyolult folyamatot egyszer elmagyarázta Tandem Balunak a folyosón. A kérdés így hangzott: mi a nyavalyát csináltok tik ott, azon a k… ülésen Csepi? -Értem – bólogatott, miután megtudta. -Szóvak fűrészelitek a szart a poráért!

A vitában végül is a következő állásfoglalás született:

1. A Bizottság a munkatervet azzal a megjegyzéssel fogadja el, hogy a tagok javaslatára más fontos javaslatok is napirendre tűzhetők.
2. Tudomásul vette, hogy a meglévő iparstatisztikai, építőipar-statisztikai, beruházás-statisztikai, élelmiszeripar-statisztikai, fagazdasági és vízgazdálkodás-statisztikai, egészségügyi, valamint igazságügyi statisztikai módszertani bizottságokon kívül koordinációs, tájékoztatási, nyilvántartási és fogalmi munkabizottságokat is létre kell hozni. A munkaanyagokat a Koordinációs Hivatal illetékes főosztályai állítják össze, és azokat, szakmai bizottsági vita után a Koordinációs Bizottság titkársága terjeszti a plenáris ülés elé.
3. Az ügyrendet a felvetett témáknak megfelelően kell kialakítani.
4. Vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze az állami adatgyűjtési és információs rendszer, az adatbázisok létrehozásának követelményei és módszerei, új árbázis alkalmazása a népgazdasági mutatók számításánál, az egységes, ágazati osztályozási rendszerre való áttérés, a fogalmi rendszer felépítésének, kidolgozásának és alkalmazásának szempontjai.

Petri Mici ceruzája sebesen szántotta a sorokat. A Hivatal legjobb gyorsírója volt, számos országos gyorsíróverseny győztese, még a gyorsírásban szintén virtuóz Szereda Edit sem bírta tartani vele a tempót. Nagyszerű talentummal áldotta meg a sors, többfelé tudott egyszerre figyelni. Míg jegyzetelt egy magánéleti problémán rágódott.
Meg kéne valahogy oldani, hogy ők hárman, mármint Csepregi János, Székely Hajnalka, és ő Petri Mici egyszer összejöjjenek.
Gondolkodott. János és Hajnalka most készülnek le Balatonlellére az üdülőbe, hogy előkészítsék a terepet a KISZ vezetőképző tábor számára. Mi lenne, ha velük menne? Majd úgy alakulnak véletlenül a dolgok, hogy mondjuk, ott kell éjszakázni. Mondjuk, kipukkad a János autójának a kereke, vagy lemerül az aksi, mert valaki véletlenül bekapcsolva hagyta a világítást. És, akkor ő, majd gondoskodik róla, hogy az, az éjszaka emlékezetes legyen…

Igen ám, de mi van akkor, ha nem akarják, hogy csatlakozzak? -tette fel magának a kérdést. Ez bizony könnyen előfordulhat. Csepregi bírja a kiscsajt, és minden jel arra mutat, hogy Hajna is bírja őt. Nyilván kettesben akarnak enyelegni, mert még nem tudják mi a jó. Váratlanul eszébe jutott egy megoldás, elvigyorodott. Aljas és gusztustalan kétségkívül, de célba érhet vele. Mindenesetre jó célt szolgál, hiszen a szex az! -vihogott magában, nem kell szégyenkeznie miatta.
Este, elalvás előtt, maszturbálás után azonban mégis csak szégyellte egy hangyányit. -Istenem – fohászkodott – mentsd meg lelkemet a Gonosztól, és ne vigyél kísértésbe. Adj nyugodalmas jóéjszakát nekem, és minden jó-embernek, ámen

Isten azonban vagy nem hallotta ezt az imát, ó, Ő nagyon elfoglalt odafenn az égben – elvégre 7 milliárd ember él már a Földön, aki hozzá fordulhat ügyes-bajos dolgaiban – vagy nem akarta teljesíteni a benne foglaltatott kérést. Mici ébren hánykolódott egész éjszaka, s csak hajnaltájban nyomta el a ledér, tréfáskedvű álom.

——————————————————–
A történetés a szereplők a fantázia szüleményei