Másnap. 11 körül csörgött a telefon Székely Hajnalka íróasztalán. Csak ketten voltak benn, ő és Tratt Feri, a többiek szanaszét.
-Itt Csoknyainé. Te vagy Hajna?
-Én vagyok.
-Olyan fura a hangod, nem ismertem meg.
-Ja, mert rágózom éppen. Bocs.
-Tudod miért hívlak?
-Fogalmam sincs.
-Figyelj, vigyétek magatokkal a Balatonra Petri Micit. Őt azzal bíztuk meg, hogy térképezze fel a környéken a szórakozási, művelődési lehetőségeket. Neki már szóltam.
-Jaj de jó, hogy hívtál! Kész örömmel. Jobb is, ha hármasban megyünk, már éppen akartam mondani Csepreginek, hogy kellene még valaki, de én első körben a Tandem Balura gondoltam. Végül is Balu a sportfelelős a Hivatalban, és, ha ott van, meg tudná nézni a focipályát, meg, hogy hova lehet felállítani a pingpong-asztalokat.
Kamilla gondolkodott a vonal túlsó végén, csend volt egy fél percig.
-Elintézhetem, ha akarod a Tandem Balut pluszba – mondta végül. -Kikéretem Szilasi elvtárstól.
-Köszönöm, aranyos vagy.
-Szóra sem érdemes. Szia.
-Szia Kamilla.

Letette a kagylót, és a belépő Csepregihez fordult. A fiatal csoportvezető az „Emlékeztető” összeállításán dolgozott, mint csoportvezetőnek, az anyag összeállítása, és végső formába öntése az ő feladata volt: Mielőtt kiment volna a WC-re éppen azt vetette papírra, hogy: „A Koordinációs bizottság első közös-ülésén…. ”
Leült a helyére, hogy folytassa. Vigyorgott magában. Fogadott Tandem Baluval egy láda sörbe. -Figyelj – mondta neki – elhiszed Tesó, hogy le merem írni egy hivatalos iratban azt a szót, hogy „b…ás”?
-Túrót mered! – röhögött Balu. -Akkor neked annyi!
-Pedig majd meglátod!
Már érezte a sör ízét a nyelvén. Mert hát, tessék, itt van leírva fehéren, feketén, hogy „közösülés”

-Mi olyan vicces – kérdezte Székely Hajnalka. – Hadd röhögjek én is!
-Semmi, nem érdekes. Ki telefonált az előbb?
-Ja, csak a Kamilla.
-Mi a tökömnek?
-Azt mondta, vigyük magunkkal Petri Micit Lellére.
-Micsoda? -Csepregi elképedve nézett a lányra. – Dehogy visszük, eszem ágába sincs, csak púp lenne a hátunkon! Nem kell ő oda, el tudjuk intézni ketten.
-Sajnálom, pártutasítás. És talán jobb is így….
Csepregi dühöngött.
-Hogy a csodába lenne jobb! – kiabálta. -Most azonnal visszahívom azt a hülye libát. Vagy inkább beszélek Emillel, majd ő intézkedik.
Felpattant, hogy rohanjon az osztályvezetőhöz, Hajnalka azonban kitárt karokkal eléállt.
-Várj, hallgass meg!

Halovány pír lepte el a lány kedves szép kis arcát, szembogara kitágult, szája széle remegett. Olyan szép volt felindult állapotában, pihegő keblekkel, hogy Csepreginek megroggyant a térde, egy lépést sem tudott tovább menni. Közel álltak egymáshoz, talán csak egy arasz volt a távolság, jobbra az íróasztal, balra a másológép, előrefele Emil szobájának párnázatlan egyszerű ajtaja. Hajnalka nekifeszítette két tenyerét a fiú széles, boltozatos mellkasának – mintha valaki gyufaszállal próbálná visszatartani az expresszvonatot – s láss csodát, az expresszvonat csikorgó fékekkel csakugyan megállt.
János testén villámcsapásként hatolt át a lány érintése. Neki az, jött le a jelenetből, a lány ujjainak édes érintéséből, hogy Székely Hajnalka viszontszereti őt.
Az a férfi vesse rá az első követ, aki nem így gondolta volna az ő helyében.
-Tényleg szeret – morzsolta magában – ó Istenem, lám ő is szeret engem, úgy, ahogy én szeretem őt! Éreztem én, éreztem én! – Lelke magasan repkedett felette, hallotta szárnya csattogását, mint saját szívdobogásának visszhangjait.
-Nincs jelentősége – mondta Székely Hajnalka. – Semmi nem változik, mi is tesszük a dolgunkat, s ő is az övét.
János úgy fordította le, hogy Hajnalka virágnyelven azt akarja mondani „Petri Mici jelenléte nem akadályozhatja meg a mi boldogságunkat”.
A lány halványpiros arca, nedves ajkának rebbenése, szemének ragyogása mind ezt támasztotta alá.
-Istenem, ilyen nincs! Mindjárt magamba csípek, hogy felébredjek!
-Tandem Balu is jön – folytatta Székely Hajnalka. – Leeresztette a kezét, kicsit hátrébb lépett. -Kamilla döntése, azt szeretné, hogy Balu meg nézzen utána a sportolási lehetőségeknek.
-Mit bánom én! – rikoltotta az öröm mámorában feredőző Csepregi János. -Tőlem az egész Hivatal ott lehet, mi tesszük a magunk dolgát, s ők is az övékét!
Lelki szemével látta a szép, tiszta képet: egymásra borulnak egy szent, őrült pillanatban s a szerelem rejtekútjait bejárva felfedezik a titkokat, a csodát. Biztos adódik rá alkalom…igen, egész biztos, hogy így lesz!

——————————————————-
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei