Mici, alig hogy visszatért a Személyzeti Főosztályról, előkapta őket. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
-Tudjátok hol voltam?
-Majd megmondod! -Csepregi nem volt túl szívélyes.
-Nemesnétől jövök, ő hívatott le a szokásos adat-egyeztetésre. Hamar végeztünk, már jönni akartam elfele, de óriási meglepetésemre még ott marasztalt, s elkezdett faggatni, ugyan van-e tudomásom arról, hogy mi történik az osztályon, igaz-e, hogy ti, te és Hajnalka összejöttetek, mármint „úgy”, mert ő ezt hallotta valakitől, és nagyon nem szeretné, ha igaz lenne, borzalmasan rossz fényt vetne mindenkire, főleg kettőtökre, mivelhogy hát a János ugye nősember.
Dőlt belőle a szó. Sietősen, hadarva beszélt, elharapta a szavak végét.
-Szó szerint azt mondta, hogy rettenetes már maga a gyanú is. Hogy, úgy tudja, készültök Balatonlellére kiszállásra, és a véleményemet kérte, jónak tartom-e, hogy csak így kettesbe mentek, mert hát ez további táptalajt adhat a pletykáknak.
Én persze az igazságnak megfelelően rögtön mondtam -folytatta- hogy szó sincs semmi ilyesmiről, alaptalan, rosszindulatú pletyka az egész, de, ha úgy gondolja, én nagyon szívesen elkísérlek benneteket, bár rengeteg dolgom van, s irtózom az autókázástól.
Tényleg? Valóban megtennéd? kérdezett vissza, s láttam rajta, hogy szinte megkönnyebbül. Erre azt mondtam, hogy persze, hogy megteszem, engem is felháborít a dolog. Jó, mondta, nagyszerű, köszönöm, felhívom Csoknyainét, hogy intézkedjen a….a kikérettetés ügyében. Mielőtt eljöttem volna, még egyszer megköszönte, és megígértette velem, hogy vigyázok rátok, és, ha valamit hallok, vagy valami baj lenne, akkor azonnal megyek, s beszámolok neki, hogy segíthessen. Oltári rendes az a nő!

Tanulmány lett volna megfigyelni Csepregi János és Székely Hajnalka arcát, amíg Petri Mici előadása tartott. János arca a falfehérből a céklavörösig minden színen átment, a düh, a kétségbeesés, és a tanácstalanság sütött ki belőle. Hajnalka halványpiros arccal hallgatta, fejét lehajtotta, két kezét az ölébe ejtette. Amikor Mici odáig ért, hogy „ez borzalmasan rossz fényt vetne mindkettőtökre, merthogy a János nős” – megrebbent a keze, felnézett, mintha közbe akarna vágni, végül azonban mégse mondott semmit.

Nagy sokára szólalt meg Csepregi János. -Most már értem – motyogta. -Így kerültél a képbe te! Csak tudnám, hogy ki az a rohadék, szemét állat, aki ilyesmit terjeszt!
Vörös volt az arca, kezét ökölbe szorította.
Hajnalka felállt, tétova mozdulattal a hajához nyúlt.
-Én visszalépek! Nem megyek Balatonlellére! Ott lesztek hárman, majd megoldjátok!
-Hogy, hogy hárman? -Petri Mici meg ezt nem értette.
-Ja, ezt meg te nem tudod. Tandem Balu is utazik, Kamilla intézte, Balu a felelős a sportversenyekért.
Csepregi János hirtelen mozdulattal felugrott. -Én se megyek! Elment tőle a kedvem. A jó büdös …..

Nyílott az osztályvezető ajtaja, Roth Emil nézett ki rajta. Ingujjban volt, szeme karikás, nyakkendője félrecsúszva. Rájárt a rúd azokban a napokban, félúton, futásban volt mindig a Hivatal és a Pártközpont között. Valami lógott a levegőben, egyre több nyugtalanító hír érkezett a legfelsőbb pártvezetéshez.
-Mi a baj, ki ordítozik? Te kiabálsz János?
Észrevette, hogy Székely Hajnalka sír. A lány most már nem bírta visszatartani a könnyeit, amelyek nagy cseppekben hullottak a padlóra. Elfeledkezett mindenről, mindenkiről, Hajnalkához sietett.
-Hajna, te sírsz? Csepregi bántott?
A lány tagadóan rázta meg a fejét.
-De hát akkor mi történt, mi a baj? Gyere be hozzám, mondd el! – átkarolta a vállát, s magával cipelte a vonakodó Hajnalkát.
Amikor becsukódott mögöttük az ajtó Petri Mici Csepregi Jánoshoz fordult, s lágy, behízelgő hangon így szólt:. -Ne szarj be János, Emil majd megvigasztalja, és minden rendben lesz.
Rákacsintott a fiúra, s közben azt gondolta: „de ha nem, úgy is jó, majd elleszek veled, és a Tandem Baluval!”

Másfél órán keresztül volt benn Székely Hajnalka Roth Emilnél. Mi hangzott el, mi nem, soha nem derült ki. De a fiatal lány másnap délelőtt Petri Micivel és Tandem Baluval beszállt Csepregi János autójába, hogy a KISZ megbízatásnak eleget téve velük menjen Balatonlellére, a vállalati üdülőbe.

——————————————————
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei