Mielőtt elindultak volna, volt még egy röpke közjáték az osztályon. Alig néhány perccel nyolc után Emil bekérette magához Csepregi Jánost.
-Kész van az „Emlékeztető”, János?
-Igen főnök!
-Ne mondd nekem, hogy főnök, tudod, hogy nem szeretem.
-Igen Emil. Ott van az asztalomon.
-Behoznád hozzám?
-Máris!

Emil kézbe vette az öt és fél gépelt oldalnyi irományt és belemélyedt. Az első oldalt elolvasta, a többit csak átfutotta.
-Ez nem jó! – mondta.
Csepregi felnézett az újságból, a Népszabadságba lapozott bele, míg a főnöke olvasott.
-Mi a gond vele?
-Először is öt és fél oldal, öt helyett. Megmondtam, hogy maximum öt lehet. Az öt és fél az nem öt. Ezen kívül, már ahogy kezdődik, sem jó. Az első bekezdést egy az egyben át kell fogalmazni. „Tisztelt Elvtársak!” – olvasta. – „A Koordinációs Bizottság ülésén, mely pártunk és kormányunk legfelsőbb akaratának megfelelően a statisztikai és információs rendszerek egyszerűsítése, összehangolása és a szükséges koherencia megteremtésének érdekében országos hatáskörrel jött létre, a társhatóságok prominens képviselői részéről az alábbi illusztris észrevételek hangzottak el, kettőspont”. -Letette a papírt az asztalra. -Százszor megmondtam már nektek, hogy egy jegyzőkönyv, vagy egy emlékeztető nem külső levél, éppen úgy nem kell előtte a megszólítás, mint ahogy a belső feljegyzések elé sem! Aztán pedig – folytatta – így, ilyen hebrehurgyán nem lehet belevágni, a sűrűjébe, ahogy te tetted. Mielőtt a hozzászólásokat kezdenéd ismertetni, a sok idétlen blabla helyett inkább adnod kell egy rövid szakszerű, általános áttekintést: mikor volt, milyen céllal jött létre, melyek voltak a főbb témák. Érted?
-Igen főnök.
-Emil.
-Igen Emil.
-A végére pedig, írj egy összefoglalót, amelyben legyen benne, hogy miben állapodtak meg a résztvevők, és mikor lesz a következő ülés.

Az osztályvezető felmarkolta a papírokat az asztalról és Csepregi János kezébe nyomta. -Menj akkor, és dolgozd át! Figyelj arra, hogy a mondatok szabatosak, érhetőek legyenek, kerüld a körmondatokat, a frázisokat, a szóvirágokat, és az olyan idegen kifejezéseket, mint a „prominens” az „illusztris” meg a „koherencia”. Tömören fogalmazz, de ugyanakkor szépen, magyarosan, választékosan. Ne feledd, nem regényt írsz, ez egy hivatalos irat, nem kell színezni. Addig nem engedlek sehova, amíg kész nem vagy!
Háromszor írta át a szöveget szegény János, de harmadszorra se volt tökéletes. Emil a fejét csóválta. -Na jól van, hagyd itt most már, így ahogy van, majd én megcsinálom. Elengedlek, menjetek!

Tandem Balu, Petri Mici, Székely Hajnalka és Csepregi János a főbejárat előtt találkoztak 11 órakor. Beültek a kocsiba, és néhány perc múlva úton voltak az M/7-es felé.

————————————————————
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei