Az OKH üdülője másfél hektáros vízparti telken fekszik, a kertbe a partra merőleges Ladik utcából lehet bejutni.
(Jelen időben beszélünk róla, hiszen az író, aki írja és az olvasó, aki olvassa per pillanat abban a „jelenben” lubickol, ami a papírra vetés időpontjában 2016-ban már „múlt”. Konkrétan 1988-at írunk. Ma már az épület nincs meg, 2006-ban privatizálták, az új tulajdonos ledózeroltatta, a területet felparcellázták és óriási haszonnal eladták. A későbbiekből kiderül majd, ki volt az, az érzéketlen vad-kapitalista barom, aki a dolgozók paradicsomából sok százmilliós bankszámlát harácsolt össze magának.)

Az üdülőépület egy „L” -alakú, modern, kétszintes, lapos-tetős építmény, az L hosszabbik szára a Balaton-part felé néz, a rövidebb pedig, a kertre. A parkosított területet díszkőből lerakott kerti utak szelik át, közöttük selymes, üde-zöld pázsit, díszfák, cserjék, bokrok. Gyermekjátszótér, hintaágyak, padok, napernyők, kerti asztalok, fedett pingpongozó, csónak-tároló található a kertben, rózsalugasok, virágágyások, puha, pihenésre csábító gyepszőnyeg. Igazi földi mennyország, mondhatná az ember. Igen, szocialista mennyország.

A kapun belépve jobbról vászontetővel árnyékolt félkörív alakú, mellmagasságú, terméskőből rakott terasz tűnik fel. A teraszról a vendégek üvegajtón keresztül juthatnak be a belső „kis” társalgóba, innen falépcső vezet fel az emeletre. Az emeleten egyetlen szoba van, vagyis inkább lakosztály, ez az elnök elvtárs nyári rezidenciája, egyedül neki van fenntartva. Ritkán használja.
A hatalmas épület-komplexum, amelyben harmincöt, minden kényelemmel ellátott szoba várja a Hivatal dolgozóit, valaha egy takaros, apró kis villa volt egy nem túl nagy kertben. Tulajdonosa zsidó származású urológus, kórházi főorvos, bizonyos Scheifegel-Weisz Péter, csodával határos módon túlélte a háborút és a náci haláltáborokat. Visszatért hazájába, ám nem sokáig élvezhette kellemes kis balatoni nyaralójának üdítő atmoszféráját, mert ugyanis Rákosiék 1951-ben államosították. Ezt követően rövid ideig pártüdülő volt, majd az OKH kapta meg.
A Hivatal évről évre bővítette, gyarapította az ingatlant. Évek hosszú sora alatt jobbról-balról két lapos-tetős, szocreál stílusban épült szárnyépületet ragasztott a kicsi villához, megvette és parkosította a mellette lévő elhanyagolt telkeket.
A kertkaputól rövid, járólapokkal kikövezett, sövénnyel szegélyezett ösvény vezet a bejáratig. Három lépcsőn fellépve barnára pácolt ajtó, ezen át az előtérbe lép az ember. Balra az üdülővezető irodája, azon túl hosszú folyosó. Jobbra, előre van a „nagy” társalgó kényelmes bőrfotelekkel, nagyképernyős, színes televízióval, biliárd-asztallal. A belső társalgóból két gyönyörű, plafonig érő pálma között nyílik az étterem üvegajtaja.

A gondnok, Vendel Géza aznap reggel értesült a pesti elvtársak érkezéséről, így aztán nagy-hirtelenjében berántotta a szakácsnőt és két konyhalányt, hogy ebéddel várja a vendégeket. Nem volt még idény, az üdülő majd csak június elsejével nyit. Tucatszor szaladt ki a ház elé, lesve az utcát, mikor tűnik fel az elvtársak autója. 2 óra előtt néhány perccel befutottak végre. Csepregi János a szélesre tárt nagykapun behajtott az udvarra és megállt az épület mögötti személyzeti parkolóban.
Fáradtan de jókedvűen kászálódtak ki a kocsiból. Vendel virággal köszöntötte az elvtársnőket, „hölgyeknek” szólítva őket. Barátságos, nagydarab mackó volt, a községben lakott a családjával, feleségével és két gyerekével.
Petri Micinek adta át a csokrot s gálánsan meghajolva kezet csókolt neki. Székely Hajnalkának csak kézcsók jutott, amit a lány zavart mosollyal irulva-pirulva fogadott. Életében először csókolt kezet neki férfi, nem tudta, hogy illik ilyenkor viselkedni?
-Érezzék magukat itthon a hölgyek és az urak – hajbókolt Vendel. -Jöjjenek utánam, menjünk egyenesen az étterembe, biztosan megéheztek mostanra!
Előre sietett, hogy mutassa az utat, a fiatalok követték.

Megkerülték az épület sarkát, elsétáltak a terasz félköríves bástyája mellett. Befordultak a kaput a bejárattal összekötő kerti sétányra, fellépkedtek a lépcsőn. Nyári meleg volt odakinn, a napon talán megvolt a 32 fok is, jól esett belépni a hűvös előtérbe, majd onnan a társalgóba.

-Nézzétek – mutatta bámulva Csepregi a többieknek -rexasztal! -Ha végeztünk, játszunk egy jó kis páros-partit!

Zöldségleves, paprikás csirke, zserbószelet volt a menü. Amíg ettek, a gondnok és a két konyhalány körülöttük sürgött, forgott, minden kívánságukat lesték. Forró, erős feketekávé zárta az ebédet. Jó lett volna utána kifeküdni a partra, kicsit elnyújtózni, pihenni, de nem lehetett, várt rájuk a munka, a feladat, amit a KISZ-szervezet bízott rájuk. Végigjárták az üdülőt, megnézték a szobákat, a mellékhelyiségeket, a társalgókat, a konyhát. A hatalmas épülettömbben három társalgó volt, kettőről már tettünk említést, a harmadik az emeleten lett kialakítva az L szárai között középen, ott, ahol a főlépcsőház felér.
-Hány fővel kell számolnom? – érdeklődött Vendel. Jegyzettömb volt nála, felírt mindent, amit a pesti elvtársak mondtak.
-A központból harmincan jövünk – magyarázta Székely Hajnalka, aki odahaza Kamillával átbeszélte a dolgot – s a megyei igazgatóságoktól is nagyjából ennyi ember várható.
-Így tehát körülbelül 60 fő?
-Körülbelül. Plusz-mínusz egy-két fő változás előfordulhat.
-Akkor a Balatonra néző kétágyas, pót-ágyazható szobákat adom oda, ezek összkomfortosak, és további négy-ágyas szobákat a kertre néző szárnyból. Ezekhez sajnos nincs mellékhelyiség, fürdeni csak a folyosó végén lévő férfi és női közös zuhanyozókban lehet.
-Nem probléma – mosolygott Székely Hajnalka – megoldjuk, fiatalok vagyunk!
-Csak nehogy a lányok reggel álmosan, begyógyult szemmel véletlenül a női zuhanyozó helyett a férfiba nyissanak be – évődött Csepregi János.
Mindenki nevetett, a gondnok is udvariasan erőltette.
-Ne reménykedj! -szólt vihogva Petri Mici. -Nem fogunk rátok törni. Ki kíváncsi a kukacotokra?

Vendel éles szemével hamar észrevette, hogy a kis küldöttség valódi vezetője Székely Hajnalka. Ha bármi kérdés felmerült a többiek mind őrá néztek, tőle várták a választ.
Ó, én ökör! Neki kellett volna odaadnom a csokrot! -szidta magát – nem a másik nőnek. Milyen fiatalka pedig!
Attól a perctől kezdve, hogy felismerte, megkülönböztetett figyelemmel leste a lány minden szavát.
-Megmutatom a kertet! – mondta Hajnalkához intézve szavait – jöjjenek.
-Petri Mici kicsit lemaradva a többiek mögött, odaszólt Hajnalkának: -Mindjárt megyek utánatok, csak felkeresem előbb a mellékhelyiséget.
Amikor eltűntek, kisietett a parkolóba és a Wartburghoz lépett. Körbe kémlelt, sehol egy lelket nem látott. A kocsi nem volt bezárva. Kinyitotta az ajtót, bekapcsolta a világítást. A Nap éles fényében oldalról nem lehetett észlelni, hogy ég a lámpa, elölről meg a konyha-sarok takarta. Ezután a jobboldali első kerékhez ment, leguggolt, kieresztette belőle a levegőt. Végül, hogy teljes munkát végezzen, a pótkereket is leengedte.
-Na – mondta fújva, mint a macska – ezzel a kocsival ma biztos nem megyünk sehova!

A stégnél érte utol a társaságot. Csepregi János az alsó lépcsőn állt, lehajolt, kezével a vizet paskolgatta.
-Nem is olyan hideg! Úszunk egyet?
-Sajnos nem hoztam fürdőruhát – mondta Székely Hajnalka. -Nem hittem volna, hogy ilyen jó idő lesz!
-Én se – csatlakozott sietve Mici
-És? – évődött a nagydarab fiú. -Ahhoz, hogy ússzatok, nem kell fürdőruha!
-Menj a francba!- vetette oda Székely Hajnalka
-Hülye paraszt – kontrázott Petri Mici is
Csepregi égnek emelte mindkét kezét, nevetett. -Jó, jó, le ne nyeljetek, csak vicceltem.
-Két evezős-csónakja van az üdülőnek, és van három kenunk – magyarázta a gondnok. -Ide szoktuk kikötni, a stég mellé!
Úristen, mondta magában, micsoda emberek ezek! Hogy beszélnek egymással! Lesír róluk messziről, hogy pestiek!

Végül csak a fiúk mentek bele a vízbe. Csepregin volt fürdőgatya, egyszerűen csak letolta a felső nadrágját, ledobta a pólóját, cipőjét és kész volt. Tandem Balu is nekivetkezett, klottnadrágot viselt a farmerja alatt, abban fürdött. -Majd megszárad a napon – mondta, vállat vonva a kérdésre, vajon a vizes gatyára veszi-e vissza a nadrágot?
Ebből az alkalomból mindenki láthatta, milyen izmos, szép férfiteste van Csepregi Jánosnak. Karja, válla, mellkasa húsgyár, akár a Tarzané, hasát lapos és bordás izomnyalábok szelik keresztbe-kasul, dereka darázsderék, combjai egy Hektor combjai. Balu vézna, kisfiús alakja jelentéktelennek tűnt mellette, Petri Mici legalább is így gondolta, míg a fiúk nedves gatyában dudorodó ágyékán legeltette a szemét.

Nem olyan nagy gond, hogy Balu is itt van, tűnődött. Így talán még izgalmasabb lesz a parti, mehet a hókamóka páronként, párcserékkel minden variációban, meg hát izé, belevehetünk egy kis közös entyempentyemet is. Mindenki mindenkivel, majd én levezénylem.
Még soha nem volt szexuális kapcsolta egy műpéniszen kívül senkivel, de bízott magában, a kreativitásában.

——————————————————-
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei