A „Baros Tanszék” egy mocskos késdobáló a Keleti pályaudvar indulási oldala mellett a Baross téren. Szemben a Park szálló bágyadt neonreklámja világít. Húsz csorba lépcső vezet le a pincébe. Söntéspult, csapos, cigarettafüst, káromkodások. Itt gyűlik össze fázós téli reggeleken a főváros lumpjainak kisded csoportja: rongyokba burkolózó hajléktalanok, karikás-szemű, kialvatlan verőlegények, állástalan kalauzok, selyemfiúk, kurvák, jampecek és diákok. Főleg diákok. Ők a kocsma „névadói” „Tanszék” -ahol az élet nyomorából osztanak diplomát. Ide jár Bubu, Totó és más egyetemisták, akik a HÉV indulására várnak. A sarokban van egy ócska zongora. Totó leül a forgószékre, rumot önt sörébe, kortyol, majd felhajtja a zongora fedelét, és játszani kezd. Rekedtes hangja betölti az ivót. A lumpok megállnak egy percre, hallgatják, a kövér csapos a söntéspultra támaszkodik, három szál haja az arcába hull.

Totó veri a billentyűket és így énekel:

„Még egy éjszaka, s legyen a tiéd a bánatom
Még egy éjszaka hallgasd meg utolsó panaszom.
Még egy éjszaka, s azután örökre elmegyek
Még egy éjszaka és többé az utadba nem leszek”

Egy részeg csuklani kezd: dob…dobjátok ki! Kikent-kifent kurva szól: jaj de cukii! Selyemfiú turhát köp az olajos hajópadlóra. -Szar az egész élet.

Totó iszik, és folytatja.

„Megpróbálok nálad-nélkül élni. Letagadom, hogy szerettelek
Felnézek én a csillagos égre, s elfelejtem a te nevedet
Megpróbálok rólad nem beszélni, így talán majd elfelejtelek!”

„Még egy éjszaka, s legyen a tiéd a bánatom
Még egy éjszaka hallgasd meg utolsó panaszom
Még egy éjszaka, s azután örökre elmegyek
Még egy éjszaka, s többé az utadba nem leszek.”

Sörösüveg száll a levegőben, falhoz vágódik Totó feje mellett, cserepei ezerfelé szóródnak. Totó fel se néz, énekel: „Még egy éjszaka…”
Üssétek le! – kiáltja egy sztentori hang.
Bubu szólal meg most. Bubu a zongora mellett áll, sört iszik rummal. Ő nem öntötte bele a sörébe a rumot, egyet kortyol ebből a pohárból, egyet amabból.

-Lívia? Még mindig?!
Véreres szemekkel néz fel Totó.
Lívia! Te vagy az álmom!
Énekel tovább, s klimpírozik: „Még egy éjszaka, s azután örökre elmegyek, még egy éjszaka, s többé az utadba nem leszek…”

Odakinn az utcán a nedves sötét hajnalból szürke semmitmondó reggel lesz. Indul a HÉV az egyetemistákkal Gödöllőre. Bubu és Totó nincsenek rajta, ők ma sört isznak rummal a Baross Tanszéken.