A délután hátralévő részében Petri Mici és Tandem Balu bementek az üdülőtelepre, hogy megnézzék a mozit, a kultúrházat, a focipályát és a diszkót, míg Székely Hajnalka és Csepregi János a gondnok irodájába ültek be, hogy áttárgyalják, mennyiből jön majd ki a táboroztatás költsége, – és a többi részletkérdést. Esteledett, de még jócskán világos volt, amikor Petriék megjöttek a faluból
-Jaj te! – sietett oda ijedtséget tettetve a nő Jánoshoz – figyelj csak, égve hagytad a lámpád! Balu vette észre!
-Nem mondod! -A hosszú fiú kirohant, hogy megnézze. Lógó orral jött vissza.
-Az aksinak annyi, teljesen lemerült! Hogy én mekkora marha vagyok! De nem csak ez a probléma. Valószínű szögbe mehettem, mert az első gumim leeresztett!
-És a pótkerék? -Tandem Balu kérdezte mérsékelten aggodalmas képpel.
-Az is le van puhulva, már rég ellenőriztem utoljára.
-Mi lesz akkor most? – Székely Hajnalka teljesen gyanútlannak tűnt. Ártatlan arccal nézett Csepregire.
-Nem tudom, fogalmam sincs.
-Itt kéne aludni, holnap majd megjavíttatjuk. Majd hazatelefonálunk a gondnok elvtárs irodájából. De hol kapunk ilyenkor szállást? – lépkedett óvatosan Petri Mici abba az irányba, amelyet kigondolt.

Csepreginek hirtelen melege lett, szíve nagyot dobbant. Micsoda váratlan fordulat! Észlény ez a Petri Mici!
Vendel Géza mellettük állt, s miután végighallgatta a párbeszédet tapintatosan megköszörülte a torkát. Háta közepére sem kívánt most vendég elvtársakat, az összes ezzel járó macerával együtt, de nem tagadhatta meg a segítséget.
-Itt alhatnak, ha gondolják! Nem vagyunk még nyitva, de megágyaztatok két kétágyas szobában, és vacsora is kerül!
Petri Mici először Székely Hajnalkára nézett. Tőle függött minden.
-Hajna?
-Hát nem is tudom…vonat nincs?
-Nincs, az utolsó néhány perccel ezelőtt ment el.
-Akkor…talán…
-Balu?
-Tőlem!
-Csepregi?
-Én benne vagyok!
Petri Mici hálatelt arccal fordult Vendel felé. -Köszönjük! Azt hiszem tényleg ez a legjobb megoldás…vagyis hát nincs más választásunk, nem? Vonat ma már nincs, autóstoppal meg ugyebár ennyien nem tudunk menni, mert nem vesznek fel. Maga egy igazi angyal gondnok elvtárs! Beszámolunk róla odahaza a Szakszervezeti Bizottságban!
Elfordult, hogy leplezze örömujjongását.

Van Isten!

Ezt meg Csepegi János rebegte magában fél percre rá, hogy felfogta, mi történt. Alkalom után sóvárogtál édes fiam? Hát most lesz alkalom, csak résen kell lenned, hogy megragadd! Petri Mici egy zseni, főnyeremény, hogy elhoztuk!
Eszébe sem jutott szegény, naiv, gyanútlan léleknek, hogy egy pokolian agyafúrt terv alapján megírt színjáték dróton rángatott marionett-figurája ő is és a többiek is.
Mici pedig titokban előre dörzsölte a kezét: eddig minden úgy alakult, ahogy hideg fejjel kitervelte!

—————————————————
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei