Ebédidőben a Hivatal dolgozói kijártak sétálni a Rózsadombon keresztül-kasul kanyargó Bimbó útra, és a környező utcákba. A környéket a Felső-zöldmáli útig bezárólag „Kádárdűlőnek” nevezte a tréfáskedvű népnyelv, ebben a városrészben voltak ugyanis az elvtársak-urak legfényűzőbb villái, amelyeket a néphatalom kobozott el a léhűtő burzsoáktól és a nép többi ellenségétől. Nyáron a déli nap hevében jobb kinn sétálni az árnyas fák alatt, mint a fülledt, levegőtlen épületben ücsörögni. A főnökség elnézte ezt az aprócska rendetlenséget, hja egyszer mindenki beosztottként kezdi a ranglétrán. Roth Emil osztályának három dolgozója: Szereda Edit, Petri Mici, és Székely Hajnalka május 29-én szerdán, egy nappal a balatonlellei kiruccanást követően, miután megebédeltek fenn az ebédlőben elhatározták, hogy tesznek egy rövid sétát a környéken. A főépület hűs árkádjai alól kilépve megcsapta őket a forróság, s ahogy lelépkedtek a lépcsőkön az utcára, még szinte a járda köve is olvadozott a talpuk alatt. Átvágtak srévizavé a Mechwart téren, onnan már a fák árnyékában vezetett tovább az út.
-Phí de meleg van – lehelte kornyadozva Szereda Edit. -Még nem is meséltétek el, mi volt Lellén?
Székely Hajnalkától kérdezte, de Petri Mici válaszolt.
-Semmi. Elintéztünk mindent, aztán jöttünk volna haza, de leeresztett a János kocsijának a kereke, így ott kellett maradnunk.
-Nem mondod! Ezek szerint ott aludtatok?
-Ja.
-Az üdülőbe’?
-Persze.
-Nem volt uncsi? – kérdezte Szereda Edit. -Mi a frászt csináltatok este? Ilyenkor előszezonban semmi nincs nyitva!
-Sétáltunk, biliárdoztunk, filmet néztünk. Volt egy jó kis felnőtt kazettánk, he, he. 18 éven felülieknek.
-Azta! Csak nem? Te is végignézted Hajna?
-Ja – mondta Székely Hajnalka. -Á, nem, csak viccelek, én elálmosodtam, s már az elején elmentem aludni.
Szereda Edit felnevetett.
-Miért, hogy nem lepődöm meg ezen?
Furdalta az oldalát a kíváncsiság, így hát tovább kérdezett.
-Akkor csak ti hárman néztétek? – fordult oda Petri Micihez. -A Csepi, a Balu és te?
-Pontosan. Nem, mert aztán a Csepregi is elhúzta a belét.

Impozáns villa magas kőfalához értek, amit teljes magasságában benőtt a vadrózsa. Mici rámutatott a kerítésre. -Ezért hívják Rózsadombnak? Hogy én mennyire bírom! Ilyen helyen elélnék száz évig is!
Edit most már nyomon volt, mint a vadászkutya. Tip-top nett kis nő volt ez az Edit kívül-belül, egyetlen látható hibája volt csak a mérték nélküli kíváncsiság. Figyelmen kívül hagyta Mici megjegyzését, tovább loholt a csapáson.
-Hát ez egyre szebb. Szóval végül kettesben filmeztél a Baluval?
-Hát, ja!
-És? -Szereda Edit „és”-e egy provokáló „és” volt. Mici annak is vette. Játszunk egy kicsit, gondolta magában. Ártatlan képpel szólt vissza.
-Mi az, hogy és?
-Hát, hogy történt-e valami utána?
-Mármint a film után? -Petri Mici úgy tett, mintha nem értemé. -Mi történt volna? Elváltunk egymástól, mint ágtól a levél, és elmentünk aludni: Csak előtte még…
-Csak előtte? – noszogatta Szereda Edit.
-Hát előtte, hogy is mondjam, előtte azt mondta a Balu, hogy nem-e lenne-e kedvem együtt zuhanyozni vele. -Mici eljátszotta, hogy nem szívesen beszél erről, hiszen annyira intim dolog, de ha már kérdezték ugyebár, akkor válaszol.
-Nem mondod?
-De, hát, ja.
-És erre te?
-Hát, izé…tudod, hogy van ez!
-Szóval belementél?
-Hát bele. Mert…bele, na.
Edit a fejét csóválta. -Azért tudod, hogy elképesztő egy csaj vagy!
-Jó, hát van ilyen,…te is tudod mitől döglik a légy.

Kiértek az út kanyarulatából egy egyenes, napsütötte járdaszakaszra, szaporázták lépteiket, hogy minél előbb árnyékos részre jussanak. Elslisszoltak egy zöldséges-bolt színes ponyvája alatt. Kis csoport jött velük szembe a túloldalon, a Közgazdasági Főosztály dolgozói, integetve köszöntötték egymást.
Amint beértek a fák alá a hűvösbe, Mici kuncogva folytatta. – Levetkőztünk meztelenre, beálltunk a forró zuhany alá. Jól esett, mert elég hűvös volt előtte a társalgóban, az épület még hideg, hiába van jó idő napközben, át voltam fagyva. Persze én háttal álltam a Balunak, nehogy azt képzeld… Egyszer csak érzem ám, hogy hozzám nyomakodik, s elkezd döfködni a dárdájával. -Sikamlósan nevetett. -Hát, jó, én is nőből vagyok ugyebár, megfordultam…és akkor…akkor egymásé lettünk….

Székely Hajnalka megtorpant a járda szélén. Maroknyi száraz fűcsomó bújt ki ott éppen az aszfalt repedéséből. Csupa láng volt az arca. -Kímélj meg a részletektől! -csattant fel. -Fúj! Nem szégyelled magad! Egy szót se hiszek ebből az egész g…i-típusú sztoriból. Most találtad ki, szemenszedett hazugság az egész!
-Hazugság?! -Petri Mici megjátszotta, hogy vérig van sértve. -Azt mondod hazugság? -Színpadias mozdulattal szívére tette a kezét. -Akkor most jól figyelj! Megesküszöm neked az egy élő Istenre, hogy minden így történt! Megesküszöm rá, hogy megb.szott!!!

Székely Hajnalka erre már nem szólt semmit. Szótlanul, gondolataikba merülve mentek felfelé még egy darabon. A Tulipán utca sarkán visszafordultak, ideje volt visszatérni a Hivatalba, majd’ egy órája voltak már távol. A kapubejárat mellett lévő feljárón balra, az elnök elvtárs fekete limuzinja mellett állt Tandem Balu piros Czetkája.
-Hogy mekkora nagy paraszt barom állat ez a Tandem Balu – jegyezte meg Székely Hajnalka fellépve a lépcsőre -van pofája ideállni Tóth elvtárs kocsija mellé a rohadt motorbiciklijével!

——————————————————–
A történet és a szereplők a fantázia szüleményei